Megnyílt a megújult Keresztény Múzeum Esztergomban

A Keresztény Múzeum július 1-jétől új koncepcióval és teljesen megújult állandó kiállítással várja látogatóit. Az ország egyik legjelentősebb egyházi gyűjteményének átalakításakor arra törekedtek, hogy a magyar és az európai keresztény művészet legkiemelkedőbb alkotásai időrendben és földrajzi összefüggéseikben mutatkozzanak meg. Mint azt Kontsek Ildikó ismertette, az új kiállítási rendben az itáliai, németalföldi, német, osztrák és magyar művészet remekei mellett az iparművészeti gyűjtemény válogatott darabjai is helyet kaptak.
A látogatók olyan kiemelkedő művekkel találkozhatnak, mint Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, M. S. mester passióképei, a garamszentbenedeki úrkoporsó vagy Hans Memling Krisztus-ábrázolása. A kiállítás különleges, irodalomtörténeti szempontból is értékes darabja Balassi Bálint portréja.
A fejlesztés során elsődleges szempont volt a műemléki környezet megőrzése. A szakemberek eltávolították a korábbi, mára elavult belsőépítészeti és műszaki megoldásokat, miközben megőrizték a neoreneszánsz prímási palota eredeti karakterét, és az épület akadálymentesítését is elvégezték.

Beszédét Török Csaba egy 1938-as, Babits Mihálytól származó idézettel kezdte, amelyben az író Simor János bíborost és Esztergom különleges világát idézi meg.
„Igen, minden van Esztergomban: pompa és szegénység, szent csillogás és otthonos magyarság, a magyar élet egész keresztmetszete.”
A plébános hangsúlyozta: Babits sajátos közvetlenséggel mutatta meg a 19. századi Esztergomot, amely két tengely mentén szerveződött. Az egyik a prímások grandiózus egyházi építkezéseinek világa volt, amely ma is meghatározza Esztergom arculatát. A másik tengely maga az élő város: „az apró házaktól a polgári és nemesi palotákig, a kávéházaktól a közösségi élet tereiig”. Ez a két világ együtt formálta azt a szellemi közeget, amely Babitsot is megihlette.
Török Csaba felidézte, hogy 1875. október 12-én Simor János bíboros a Bibliotéka emeletén – mintegy háromszáz műalkotással – megnyitotta képtárát. Mint fogalmazott, ezzel „egyedi találkozási helyét hozta létre az örökségnek és a fejlődésnek, a papi és a polgári Esztergomnak”. A Prímási Palota elkészülte után pedig már egy jóval gazdagabb gyűjtemény fogadhatta a látogatókat.
A plébános rámutatott: a 19. században különös módon erősödött fel a múlt iránti érdeklődés. A művészet, az építészet, a történetírás és a régészet egyaránt újra felfedezte a korábbi évszázadokat. Ennek kapcsán ismét Babits Mihályt idézte: „A művészetnek múlt kell. A lélek lelket keres még a külső látványokban is, beléjük ivódott régi lelkeket.”

Török Csaba szerint ez a gondolat pontosan kifejezi a Keresztény Múzeum küldetését is: nem egyszerűen a régi tárgyak, hanem egy olyan szellemi örökség megőrzéséről van szó, amely ma is képes megszólítani az embert.
Beszédében kiemelte, hogy Esztergom „a papok és művészek találkozási pontjává” vált. A prímások mellett olyan egyházi személyiségek munkáját emelte ki, mint Knauz Nándor, Dankó József, Maszlaghy Ferenc és Ipolyi Arnold.
Hangsúlyozta, munkásságuk három nagy területen volt meghatározó: összegyűjtötték a középkor megmaradt műkincseit; Európa számos vidékéről gazdagították a gyűjteményt; mecénásként támogatták saját koruk művészeit is.

Babits szavait idézve arra emlékeztetett, hogy Esztergom nemcsak Magyarország, hanem az egész európai kereszténység történetéről beszél: „A szellem azonban, amely belőle árad, pontosan az a szellem, amelynek Szent István nyitott kaput ebbe az országba. Az európai kultúra és a keresztény egység szelleme.”
A plébános személyes élményt is felidézett: amikor néhány éve a római főegyházmegye küldöttsége látogatott Esztergomba, egy idős pap különösen meghatódva beszélt arról, milyen példamutató, hogy a főegyházmegye évszázadokon át meg tudta őrizni levéltárát, könyvtárát, kincstárát és a Keresztény Múzeum gyűjteményét.

Török Csaba szerint ez a szolgálat messze túlmutat egyetlen egyházmegye jelentőségén. A keresztény kultúra teljességének őrzéséről szól, amelyben a szépség Istenhez vezető úttá válik. Pilinszky Jánost idézve emlékeztetett: „Újra és újra meg kell állni az időtlen bűvöletében.”
Hangsúlyozta, hogy a most befejeződött felújítás nem csupán építészeti beruházás volt, hanem „az előző nemzedékek által ránk hagyott küldetés fölvállalása és tudatos folytatása”.
Végül úgy fogalmazott: a cél az, hogy „a múlt és a jelen kitáruljon a jövő felé”, és a via pulchritudinis, a szépség útja elvigye az örömhírt azokhoz is, akik talán még nem sejtik, milyen lelki élmény vár rájuk a Keresztény Múzeum falai között.
Beszédét a régi bazilika porta speciosa-feliratát parafrazeálva zárta: „A kapu kitárult. Jöjjetek hát, gyönyörködők!”