Budapest-Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom

Fach Károly miniszteri tanácsos alapította Munkás-Otthon Szövetkezet által 1897-ben megvásárolt területen kezdődött a mai település élete. A Rákosliget nevet 1937-ben kapta belügyminiszteri engedéllyel. A telep politikailag Rákoskeresztúrhoz, egyházilag Rákoscsabához tartozott, 1907-ben lett önálló nagyközség. A hívek még 1903-ban megalakították a templomépítő bizottságot, amely 1911-ben vette birtokba az akkori Fach téren a templomépítésre szolgáló területet a nagyközség és a Szövetkezet ajándékaként. 1913. november 1-jén Sztanek Pál építész templomtervrajzát elfogadták és az alapkövet 1914. május 1-jén elhelyezték. 1915. augusztus 10-én állították fel a Strizs István isaszegi oltárkészítô mester által épített gót stílű főoltárt és 1915. augusztus 15-én az elkészült templomot felszentelték. Még 1910. szeptember 25-én az egyházközség és a templom védőszentjéül Borromei Szent Károlyt választották. 1910-ben lelkészlakot vásároltak, melyet 1928-ban, 1936-ban és 1984-ben bővítettek. Rákosliget 1915-ben alakult autonóm egyházközség, majd 1920. augusztus 3-i dátummal Hanauer Á. István váci megyéspüspök plébániai rangra emelt és első plébánosává az eddigi expositust, a templomépítő Hillenbrand Móriczot nevezte ki. A plébánia határait kétszer bővítették az ún. Akadémia-teleppel és a Rákoscsaba-Újtelep vasúton túli terület egy részével. A templomot 1936-ban, majd 1984-ben sekrestyével és hittanteremmel bővítették Dr. Kiss Barnabás tervei alapján. 1952-ben a lazarista rend budai kápolnájából idekerült oltár a templom főoltára lett és ezzel egyidejűleg a titulus Szent István király lett. A régi főoltár Szedres községbe került. Az 1992-ben újjáalakult lazarista rend a főoltárt visszakérte. Azóta az egyházközség és a templom titulusa Magyarok Nagyasszonya. A templom jelenlegi alapterülete 360 m2. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.

Fotó: Thaler Tamás