Kármelhegyi Boldogasszony Templom

1895-ben Soós István győri házfőnök atya vezetésével missziót tartottak a karmeliták a budapesti Terézvárosban. Meggyőződve a munkásnép szomorú erkölcsi állapotáról, elhatározták, hogy Angyalföldön rendházat és kápolnát hoznak létre. 1895 Jézus Szentséges Szíve ünnepén a telek a rend tulajdona lett (Huba u.). Puscher István fővárosi építész tervezte és kivitelezte a rendházat és a kápolnát. Az ünnepélyes bevonulást és felszentelést 1896. július 19-én tartották meg. A kápolna már kezdetben igen kicsinek bizonyult, ezért Soós atya elhatározta, hogy templomot épít. Az alapkövet 1898. október 15-én tették le. A templom – mely 680 m² alapterületű – felszentelése 1899. október 15-én volt, amin I. Ferenc József császár és király is részt vett. A templom Hofhauser Antal tervei szerint készült. Majorossy Géza az összes kőműves és kőfaragó munkát vállalta, a fafaragásokat Stuflesser Nándor tiroli mester készítette. A főoltár a Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja, amint Stock Szent Simonnak átnyújtja a vállruhát, a skapulárét. A mellékoltárokon Jézus Szíve, Páduai Szent Antal, Fájdalmas Szűzanya, Szent István király, Avilai Szent Teréz, Szent József és Prágai Kis Jézus, valamint Lisieux-i Szent Teréz található. A kármeliták nagy szerepet vállaltak Angyalföld lelki gondozásában. A templom 1950-től – a szerzetesrendek feloszlatásától – templomigazgatósággá alakult. 1989-től újra a szerzetesek élnek a rendházban és ők látják el a templom szolgálatát is.

A plébánián a Világban Élő Karmeliták közössége, a Skapuláré társulat, házas és egyetemista csoport, Kis Szent Teréz ikonműhely működése mutatja a közösségi élet mozgalmasságát.

Jelenleg a templom felújítása folyik, ezért a szentmisék szünetelnek!