Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna Plébánia

A középkorban a mai Víziváros nagy részén Szentpéter vagy másként Szentpétermár-tír külváros terült el az 1253-ban szentté avatott Péter vértanú tiszteletére emelt, exempt templommal, amely a vári Nagyboldogasszony templom filiája mindaddig, míg 1390-ben meg nem vonják plébániájának határait. A török időben és a felszabadító harcok során a templom elpusztul. Alapjait a Csalogány u. 7–9–11. sz. telken tárták fel. A török kiűzése után az itt élő hívek Maktúl Musztafa átalakított dzsámiját használják istentiszteleti célokra. Széchenyi György prímás az ősi plébániát 1687-ben visszaállítja és a jezsuitákra bízza, akik rövid megszakítással rendjük feloszlatásáig, 1773-ig vezetik. A budai városi tanács 1724-ben megveszi Forstmayer Mátyás „Horgony”-hoz címzett vendéglőjét kápolna céljára. A mai, jeles, barokk, műemlék templom (424 m2) 1762-re ké-szül el Hamon Kristóf budai építőmester terve szerint Szent Anna tiszteletére. A jezsuiták a plébániával kapcsolatban magyar iskolát is nyitnak, amelyben Faludi Ferenc költő és nyelvújító is tanít. 1838-ban és 1879-ben az árvíztôl, 1849-ben pedig Buda ostromakor szenved súlyos károkat a templom. A második világháború után az OMF állítja helyre külsőleg, belső festése 1980-ra készül el az Egyház és az OMF közös erőfeszítésével. Ismételt teljes külsô felújítására 1994–97 között került sor. – A XVIII. sz. végén épült, barokk, műemlék plébániaház, amely a jezsuita kolostor volt. E plébánia végzi Budapesten a látássérültek pasztorációját. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 108. törzsszám alatt, a plébánia 15 109. törzsszám alatt I. kategóriába sorolt műemlék.

Fotó: Thaler Tamás