Isten színe előtt számot vetni, hálát adni – Huszonöt éve szentelték pappá Fábry Kornél

Erdő Péter bíboros felidézte: „Amikor a cebui Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után kerestük, hogy ki lehetne a budapesti kongresszus főtitkára, sok nehézségbe ütköztünk. Nagyon igényes szervezői feladatról volt szó, amely a hozzáértésen túl komoly lelkiséget is kívánt. Ekkor Mohos Gábor, a későbbi püspök javaslatára Kaposvárra utaztunk. Feltettük a kérdést Kornél atyának, hogy elvállalná-e ezt a nehéz feladatot. Amikor kimondta az igent, úgy éreztem, nemcsak személyes hit és bátorság mutatkozott meg ebben, hanem valamiképpen Isten választása is a későbbi időkre.”

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Főtisztelendő jubiláns püspök atya! Kedves Kornél atya! Krisztusban kedves Testvérek!
1. Az ezüstmise 25 éves papi szolgálat után olyan évforduló, amikor megáll az ember Isten színe előtt s

zámot vetni, hálát adni és belepillantani a jövő távlatába. Tegyük ezt meg együtt a Szentháromság világosságában!
Amikor a cebui Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után kerestük, hogy ki lehetne a budapesti kongresszus főtitkára, sok nehézségbe ütköztünk. Nagyon igényes szervezői feladatról volt szó, amely a hozzáértésen túl komoly lelkiséget is kívánt. Ekkor Mohos Gábor, a későbbi püspök javaslatára Kaposvárra utaztunk. Feltettük a kérdést Kornél atyának, hogy elvállalná-e ezt a nehéz feladatot. Amikor kimondta az igent, úgy éreztem, nem csak személyes hit és bátorság mutatkozott meg ebben, hanem valamiképpen Isten választása is a későbbi időkre.

2. A mai vasárnapon, Szentháromság vasárnapján az evangéliumban meglephet bennünket egy kijelentés. Azt olvassuk Szent Jánostól, hogy „sok mondanivalóm volna még”, így búcsúzik Jézus; azt mondja: „majd eljön az Igazság Lelke, ő elvezet benneteket a teljes igazságra”. Hiányos lett volna tehát Jézus kinyilatkoztatása? Félbeszakadt volna a tanítása? Benne rekedt volna még a mondanivaló? Úgy vetett véget a kereszthalál az életének? Nem véletlen, hogy felmerültek az Ősegyházban, az Ókeresztény Egyházban olyan gnosztikus irányzatok, akik ezt vallották. Azt mondták, Jézus nem mindent mondott el nyilvánosan. Hanem vagy folytatódik a kinyilatkoztatás tovább az ő halála és feltámadása után is, vagy voltak neki titkos tanításai is, amit külön adott vagy ad tovább. De nem erről van szó! Jézus azt is mondja, másutt az evangéliumban, hogy „barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek”.
Hogyan egyeztetjük össze ezt a kettőt? A választ megadja rá – részben a mai evangélium, részben az Egyház teljes hagyománya. Az evangélium azt mondja, hogy a Szentlélek a teljes igazságra vezet el. Nem azt mondja, hogy további igazságokra, hogy több igazságra, hanem a teljes igazságra.

3. Mi az, amit a tanítványok a Szentlélek megvilágosításával utólag látnak meg? Nagyon sok mindent abból, amit Jézus is tanított nekik. Megértésben gyarapodnak. Már a feltámadás után látjuk azt, hogy megértik lassan – például az emmauszi úton a tanítványok – az Írásoknak az értelmét. Vagy később a Szentlélek megvilágítja őket, hogy észrevegyék: az Ószövetségben már előre benne voltak azok a jelek, amelyek Krisztus életében, halálában, tanításában beteljesedtek. Tehát nem mennyiségi többletet ad hozzá a Szentlélek Jézus tanításához, hanem a megértésünket mélyíti el. Jézusnak a tanítása teljes volt, mindent átadott, amit az Atya az emberiséggel közölni akart. Csak mi, mi vagyunk

 olyanok és mi voltunk olyanok, hogy nem értettünk meg mindent. Ezért is újra meg újra felmerül már magában a Szentírásban is, hogy a tanítványok keményszívűek, a tanítványok nem értik, amit tanít, hogy utólag, majd a feltámadás után értik csak meg. Ennek a megértésnek a művét munkálja bennünk a Szentlélek. És ahogyan az új és új történelmi helyzetek, az új és új viták és tévedések bombázzák azt az egy és teljes igazságot, amit Jézus ránk hagyott, úgy kényszerül rá az Egyház mindig, hogy a Szentlélek vezetésével mélyebben átgondolja és az ő segítségével mélyebben meg is értse Krisztus tanítását.

4. Manapság szokás lett a Szentírást csupán betű szerinti értelemben olvasni. Fontos dolog ez, mert nem eshetünk áldozatául valamiféle parttalan, szubjektív képzelődésnek. Ugyanakkor ha megfigyeljük, hogyan idézi az újszövetségi Szentírás az Ószövetség könyveit, akkor azt látjuk, hogy nem csupán a régi szövegekben elfoglalt helyét és értelmét ismeri el az egyes szavaknak és mondatoknak, hanem olykor szinte kiragadja őket, és felvillantja beteljesedésüket, messiási értelmüket. Rádöbben, hogy Krisztusban egyes szavak és sorok beteljesednek, mélyebb értelmet kapnak. Így vagyunk ezzel ma is. Sokszor egy-egy bibliai mondat vagy néhány szó hirtelen eligazítást ad saját életünkben, vagy rávilágít korunk nagy problémáira. Hogy ebben el ne tévedjünk, hogy a lelkiségünk valóban sodró és eleven, de nem puszta szubjektív érzelem vagy képzelődés legyen, ebben segít minket a Szentlélek.
Ennek az egyre mélyülő megértésnek egy gyönyörű példája magának a Szentháromságnak a titka és a hite. Csírájában ott vannak már a szentháromságos utalások az Ószövetségben is. A mai ószövetségi olvasmányban az isteni Bölcsességgel találkozunk. Azzal a Bölcsességgel, amelyet Isten Lelkével is azonosít a szerző, hisz azt mondja róla, hogy ő lebegett ott a vizek felett a teremtéskor. A Genezisben pedig az áll, hogy az Úr Lelke lebegett a vizek felett. Ugyanakkor azonban úgy beszél ez az ószövetségi szakasz az isteni Bölcsességről, mintha az a legelső teremtmény lenne. A Fiú születését és a Szentlélek származását nem tudja megmutatni még ez az ószövetségi szakasz. Jézus már másképpen beszél erről. Ő sokszor mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”. Itt, a mai evangéliumban is: ami az Atyámé, az az enyém is. Megdicsőít engem a Szentlélek, mert az enyémből veszi, amit hirdet nektek.

A Szentháromságnak a tanítását aztán az Újszövetség kijelentései alapján fokozatosan értette meg az Egyház. Sőt a mai kultúrának a személyfogalmát is a Szentháromsággal kapcsolatos töprengések és viták között dolgozta ki az emberiség. Mert mi az, ami Istenben egy, és mi az, ami három benne? Erre a háromra találták meg a személynek a fogalmát. Ma mennyire tiszteljük a személy fogalmát. Az emberről sem tudunk szebbet és nagyobbat mondani, mint azt, hogy személy. Értelme és szabad akarata van. Magának Istennek a képmása. Ez a méltóság ma sokszor feledésbe merül. Sokszor egynek gondoljuk magunkat a gépek közül. Ma ezen a fáradtságon és reménytelenségen kell áttörnünk ahhoz, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten szeretetét.

5. Ilyen összefüggésben, ilyen tompuló és reménytelenségre hajló korszellem közepette kell képviselnünk Isten szeretetét, a feltámadás örömhírét, azt a reményt, hogy életünk igazi célja a személyes örök boldogság.
Kedves Kornél püspök atya! Köszönjük, hogy sokszor inspirálóan, fáradságot nem ismerve közvetíted nekünk ezt az üzenetet. Tetted ezt plébánosként, ifjúsági szervezőként, latba vetve emberi adottságaidat. Most pedig a püspökség kegyelmével megerősítve országos és nemzetközi szinten is egyre mélyebben és egyre alázatosabban hirdeted az egyetlen közös, szabadító üzenetet.
Adjon Isten ehhez sok világosságot és erőt, mert a ránk váró feladatok emberi mértékkel mérve túl nagyok, de Isten színe előtt semmi sem lehetetlen. Életedre és szolgálatodra Isten bőséges áldását kérjük. Ámen.

Fotó: Bors Kata