Homília advent első vasárnapján

Budapest, Rákospalota-kertváros, 2017. december 2.

Erdő Péter
bíboros, prímás
esztergom-budapesti érsek

(Mk 13,33-37)

Krisztusban Kedves Testvérek!

Advent kezdődik és az advent a várakozás ideje. Ahogyan a szentmise elején hallottuk, a várakozásé, a Krisztussal való találkozásra. De a liturgia szerint lila a miseruhának a színe. Az adventi időszak, az egyházi év két nagy bűnbánati idejének az egyike. Mi köze a várakozásnak a bűnbánathoz? Miért bűnbánati idő számunkra a Krisztusra való várakozás? Bűnbánati idő azért, mert Krisztusban Isten irgalmassága jött el hozzánk. Ha tetszik, úgy is mondhatjuk Szent II. János Pál pápával, aki a Dives in Misericordia kezdetű gyönyörű enciklikájában részletesen beszél erről, hogy Krisztus mintegy az isteni irgalom megtestesítője. Istennek az örök szeretete, ha belép ide, az időbe, belép a mi földi világunkba, akkor szükségképpen mint irgalom nyilatkozik meg. Irgalom, vagyis megbocsátó szeretet, vagyis segítő szeretet, amely különösen is a betegek, a megfáradtak, a tehetetlenek, a kicsik, az elnyomottak és főleg a bűnösök iránt fogékony. Isten irgalmát ünnepeljük majd a karácsonnyal. Erre az irgalomra készülünk most. Hogyan? Úgy, hogy rá kell ébrednünk: szükségünk van az irgalomra. 

Amikor az Ószövetség embere a saját létét és világát kezdte a hit szemével értelmezni, és a kinyilatkoztatás első üzeneteit leírták a szent szerzők, akkor a nagy megértés éppen ebben állt: Mi a nyomorúságnak, az ember nyomorúságának az oka itt, a világban? A bűn! Ez volt az egyértelmű válasz. Ez volt a válasz már a teremtéstől, és ez a válasz később is újra meg újra a történelemben. Tehát: hogyan állunk a bűnnel? Hogyan tudunk tőle megszabadulni? Ez volt az újabb kérdés, és erre nem tudtak világos választ adni Krisztus eljöveteléig. Az Ószövetség népe várta a szabadító Istent. Volt a bűnbánatnak számos kifejezése. Ismerték a bűnbánat tetteit is. Fel is sorolják őket: a szegényeknek alamizsnát adni, böjtölni, imádkozni. Olyasmiket sorolnak fel, amiket mi is, ma is a bűnbánat jeleként újra meg újra ismétlünk, különösen is ezekben a bűnbánati időkben. De mindez nem volt elég arra, hogy megtisztítsa az embert.
Ma hallottuk Izaiás próféta szavait. Emlékezhetünk, hogy olyanok vagyunk bűneinkben, mint a tisztátalan, mint a beszennyezett ruha. Nem azt mondja, hogy voltunk, nem azt mondja, hogy mi ezt a ruhát ki tudjuk mosni. Megélte az Ószövetség embere azt is, hogy a bűn nemcsak az egyént, az egyes embert terheli, hanem van egy nagy világtörténelmi bűn, amit az emberiség görget magával, ami elhatalmasodni látszik rajta. Káin bűnétől kezdve beszél róla a Szentírás és elmondja, hogy nemzedékről nemzedékre és heted-íziglen, hogy szül bosszút a gonoszság, hogyan teszi tönkre az elkövetőjét is a szörnyűséges emberi cselekedet. Nem véletlen, hogy a szent szerző forgószélhez hasonlítja ezt a bűnt, ami elragad minket. Nem is csak egy embert, hanem a közösséget is. Az emberiség történelmét görgeti maga előtt ez a forgószél. Hát hogyan tudnánk mi ezt megállítani? Hol van nekünk erőnk ahhoz? Valóban úgy érezzük sokszor, hogy ördögi körök ismétlődnek a történelemben szinte unalomig. Hasonló helyzetek. És mindig az emberi gyűlölet és a gonoszság föl-föl tör, és a gonoszság összezúzza azt, amiről már azt hittük, hogy felépítettük.
Ki szabadít meg minket ettől? Egyedül az irgalmas Isten! Aki tud mit kezdeni még a bűnnel és a bűnös emberrel is. Ő az, aki személyében veszi majd magára a bűnt, ártatlanként. Ő az, aki ember alakban testesíti meg a végtelen isteni irgalmat. Hát ezért kell nekünk társulni az ő munkájához. Ezért kell nekünk bűnbánattal közeledni a találkozáshoz. Mi csak készülni tudunk. Mert aki legyőzi ezt a spirált, aki tényleg ki tud bennünket szabadítani, az maga a szuverén és mindenható Isten. Nekünk együtt kell működni vele, és tudni kell, hogy a vele való találkozás elemi erejű találkozás. Ha erős a bűn, mint a forgószél, ami görgeti maga előtt az ember életét és a történelmet, még erősebb az, akivel most találkozni fogunk. Ha pedig ez így van, akkor készüljünk a találkozásra örömmel, szeretettel és egyszerre bűnbánattal!
A bűnbánatnak, a Krisztussal való személyes barátság megerősödésének, az egymás iránti szeretet megújulásának van hát itt az ideje számunkra is. Ezek a nagy változások pedig apró elemekből tevődnek össze. Így újulunk meg ezeknek a jócselekedeteknek az útján. Nem véletlen, hogy gyerekkorunktól fogva úgy készültünk adventben, hogy kisinget vagy szőnyeget készítettünk a kis Jézusnak. Így gyűjtöttünk jócselekedeteket az ő érkezésére. Hiszen erről van szó: rá tekintettel, iránta való szeretetből igyekezzünk figyelni másokra, segíteni, jót tenni nekik, mert ezzel tartjuk ébren legjobban Krisztusra való várakozásunkat. Ő az, aki erősíti, megújítja mindannyiunk életét.
Ámen.