Diakónusszentelés tartottak az esztergomi bazilikában

Erdő Péter bíboros ünnepi szentmise keretében a szerpappá szententelte Forgács Balázs, Eredics Gergő, Kiss Géza Imre és Riesz Domonkos papnövendékeket. Állandó diakónussá Lénár Andort, Matlári Gergelyt, Nyulasi Zoltán Istvánt és Őri Imre Ferencet, valamint Spala Tamást és Zarka Dénest.

A papság, vagyis az egyházi rend a hét szentség egyike.

Három fokozata van: a diakonátus (vagy más néven szerpapság), az áldozópapság és a püspökség. A diakónusok temethetnek, eskethetnek, keresztelhetnek és igét hirdethetnek, a papok pedig ezeken túl misézhetnek, gyóntathatnak és feladhatják a betegek kenetét is. A leendő papokat a szeminárium utolsó évében diakónussá szentelik, majd általában egy év szolgálat után részesülnek az áldozópapság szentségében.

Rajtuk kívül - a II. vatikáni zsinat óta ismét - léteznek úgynevezett állandó diakónusok, akikből nem lesz áldozópap. Többnyire az ő feladatuk a peremen lévők segítése: ők szolgálnak a börtönökben, a kórházakban, a szegények és az úton lévők - zarándokok, menekültek - között. Az állandó diakónusok lehetnek családos férfiak, ebben az estben csak 35. életévük betöltése után szentelhetők fel.

A szentelés szertartása során a jelöltek ígéretet tesznek arra, hogy szolgálatukat Istennek tetsző módon fogják végezni, ünnepélyesen engedelmességet fogadnak a püspöküknek, majd a földre borulnak a teljes önátadás jeleként. A püspök ezután a fejükre teszi a kezét, átadva ezzel a papi hatalmat. Ezt követi a főpásztor szentelési imádsága.

Fotó: Erdős Dénes