Szentbeszéd az Isteni Irgalmasság vasárnapján Héray Márton „fogadalomtétele” alkalmából

Wekerle telep, 2017. április 23-án

Erdő Péter
bíboros, prímás
esztergom-budapesti érsek

(Jn 20,19-31)

Krisztusban Kedves Testvérek!

  A mai szentmise válaszos zsoltárában azt olvassuk, hogy: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad”. Szent II. János Pál pápa nyilvánította húsvét 2. vasárnapját az irgalmasság vasárnapjának. A mostani liturgiában Héray Márton testvér vállalja az evangéliumi tanácsok követését az Ügy lelki családjában.

  Mit is jelent az irgalmasság? Azt halljuk a mai evangéliumban, hogy a Feltámadott találkozik a tanítványokkal. Békességet kíván nekik, ami nemcsak üdvözlés, hanem azt is jelenti, hogy kibékítette az embert az Istennel. Hogy megváltást szerzett számunkra halála és feltámadása által. Ez a legnagyobb irgalom, ami Isten részéről az embert érhette. Mert irgalomról, irgalmasságról beszélünk a bűnbocsánat értelmében. És valóban, Jézus érdemeire tekintettel Isten megbocsátja a bűneinket. De irgalomról beszélünk akkor is, amikor az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit említjük. Olyan ajándékok, olyan jótétemények ezek, amelyek az igazságosság alapján nem járnának senkinek. De mégis, szeretetből, irgalomból tudunk adni annak is, akinek nem jár, tudunk többet adni, többet tenni, mint ami a szó szoros értelmében járna valakinek. Maga Isten is így kezel bennünket. Többet ajándékoz nekünk, mint amit mi kiérdemelhetnénk. Jézus érdemeire tekintettel teszi ezt. És a legnagyobb ajándék, igen, a legnagyobb ajándék is megjelenik a mai evangéliumban: ez maga a Szentlélek.

  A Szentlélek kiáradásának történetét különböző szavakkal, különböző módon találjuk az Újszövetség lapjain. Az is egy különleges állomása ennek a csodálatos folyamatnak, amit a mai evangélium beszél el. Jézus rálehel tanítványaira, és azt mondja nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, meg lesznek bocsátva, akinek megtartjátok, meg lesznek tartva” (Jn 20,22-23). Rájuk lehel? Igen! Azt olvassuk az ember teremtésének történetében a Biblia lapjain, hogy az Úr lelket lehelt az emberbe. Orrába lehelte az első embernek az élet leheletét, ezzel tette az élettelen anyagot elevenné, értelmessé, lelkes lénnyé, emberré. Ez a lehelet jelenik meg most újra. Új emberré teszi a tanítványokat. De nemcsak őket, hanem azt akarja, hogy rajtuk keresztül a föld minden népéhez eljusson az örömhír és a Szentléleknek ez a megújító ereje is.

  Ez az a nagy ajándék, ez az a nagy irgalom, amit a húsvét fényében tőle kaptunk. Tehát a Szentlélek a feltámadás gyümölcse, a húsvét kiáradása, immár az egész világra. Ha tetszik: a feltámadt Krisztus erejének örök velünk maradása. Hiszen Ő ígérte meg a Szentlelket, azt mondta, hogy majd más Vigasztalót küld, „az Igazság Lelkét, aki megtanít mindarra, amit” mondott nekünk (Jn 14,26).

  De ott rejlik ebben a történetben az irgalmasság legnagyobb összefoglalása is. Mert azt is megtapasztaljuk, hogy nekünk hogyan kell válaszolnunk Isten irgalmasságára. Ezt pedig éppen a hitetlen Tamás esete mutatja, azé a Tamásé, aki nem hisz az apostolok elbeszélésének, nem hiszi el, hogy Jézus, aki már felette áll e világ törvényeinek, mégis, személyes testi valóságában megjelent. Hogy lehet az, hogy nem úr rajta a halál, hogy ki tud törni a zárt sírból, hogy be tud lépni a lezárt terembe, és eszik a tanítványokkal, sőt megtapintható lenne a sebhely is az oldalán? Tamás nem akarja ezt elhinni. És nyolc nap múlva – húsvét nyolcadát ünnepeljük most vasárnap –, nyolc nap múlva megjelenik Jézus ismét, és felszólítja Tamást, hogy győződjön meg róla. Győződjön meg arról, hogy ő nemcsak álomkép, nemcsak látomás, hanem valódi, érzékelhető valóság is, de evilági létünknél magasabb rendű. Különleges valóság a feltámadt Krisztus teste. Az anyagról és a szellemről alkotott fogalmunk gyengének, kevésnek bizonyul a vele való találkozás megértéséhez.

  És Tamástól azt halljuk, hogy Jézus felszólítása megrendíti őt, de arról nem olvasunk, hogy valóban odatette-e a kezét Jézus oldalsebébe. Azt halljuk, hogy mit mondott, hogy látta és hitt. Mert ő tette a legnagyobb hitvallást, amikor így fordult Jézushoz: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Ez pedig több mint amit életében Jézusról bárki mondott. Mert a Feltámadottról Tamás, az úgynevezett hitetlen Tamás teszi a legtisztább, a legszebb hitvallást. Elismeri őt Messiásnak, elismeri Úrnak, ami Isten neve volt. Elismeri őt Istennek. Ezzel túllép minden korábbi elképzelésen, meglátja Krisztusban azt az erőt, ami csak az Istené. Ezt a hitet, ezt a nyitottságot kérjük a magunk számára is!

  Amikor Márton testvérünk most vállalja az evangéliumi tanácsok követését az Ügy lelki családjában, a Krisztus iránti teljes odaadásról tesz tanúságot. Kérjük Urunkat és Mesterünket, hogy áldja meg elhatározását. Adjon neki erőt és örömet a megszentelt életben, az Ügy lelki családjának pedig új és új hivatásokat, hogy hatékony tanúságot tegyenek Jézus Szívének szeretetéről. Hiszen az ő Szíve az irgalmasság forrása. Az ő Szívéből fakad a vér és a víz, mikor a katona lándzsája járja át. Az ő irgalmas szeretetének ajándékai a szentségek, különösen a keresztség és az eucharisztia. Az ő szeretetében nyerjük el bűneink bocsánatát. Így léphetünk be az isteni élet közösségébe.

  Jézus Szíve, béketűrő és nagyirgalmasságú Szív, irgalmazz nekünk!

Ámen.

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt