2020. június 14. vasárnap

Úrnapja van

Erdő Péter bíboros a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét délelőtt 10 órakor, amelyet közvetítettünk a főegyházmegye Facebook oldalán.

Az ünnepi szentmisén részt vett a Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége elnöke, Várfalvi Marianna és Bábiné Szottfried Gabriella Szakmai Kollégium Védőnői Tagozat elnök meghívására a Védőnői Szolgálat több tagja, valamint a védőnőkért, a védőnőket támogató más hivatások képviselői  Várfalvi Marianna meghívására. .

Úrnapja ünnepét 1264-ben rendelte el IV. Orbán pápa, ez Szentháromság vasárnapja után az első olyan ünnep, amely nem konkrét bibliai eseményt jelenít meg, mint a húsvéti vagy a karácsonyi ünnepkör, hanem egy úgynevezett “hittitkot”.

A Krisztus testét és vérét jelképező oltáriszentség titkát megjelenítő ünnepet eredetileg a pünkösdöt követő vasárnap utáni csütörtökön ünnepelték, a II. vatikáni zsinat óta – azokban az országokban, ahol nem munkaszüneti nap – vasárnap is meg lehet tartani. Így a Vatikánban például csütörtökön, míg Olaszország többi részén vasárnap ünneplik.

Úrnapja manapság a virágszőnyegekről, a falusi virágsátrakról és a körmenetről ismert, utóbbi szokás a XV. századtól terjedt el. A körmenetek a lakott területeket járták végig, szimbolizálva, hogy Jézus jelen van a falvakban, városokban egyaránt.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Az idén fokozatosan oldódnak fel a járvány miatt bevezetett korlátozások. A mai ünnepen helyenként már kimerészkedik a közösség a templomon kívülre és megtartják az úrnapi körmenetet. Mi itt, a pesti bazilikában még a templomon belül hódolunk majd az Oltáriszentség előtt. Az úrnapi körmenetnek ugyanis fontos üzenete van és az a kívánatos, főleg itt, a város szívében, hogy minél nagyobb tömeg gyűljön egybe erre azonban most még nincs lehetőség. Különös alkalmunk van tehát az idén arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést, mi a jelentése ennek az ősi ünneplésnek.

2. A most felolvasott evangéliumi szakasz mintegy elővételezve beszéli el az Oltáriszentség alapítását. „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok az én testem a világ életéért.” Ezek a szavak szinte egybecsengenek az utolsó vacsora nagyszerű kijelentésével. A mai evangélium nem általánosságban arról beszél, hogy az örök élet feltétele az, hogy higgyünk Jézusban. A hit tágabb valóságán belül egyetlen pontra figyel: örök életünk abból fakad, hogy Krisztus testével táplálkozunk. Ha hallgatjuk Jézus szavait a kenyérről, amelyet ad nekünk, megjelenik szemünk előtt az utolsó vacsora képe. Szinte látjuk az Urat, amint megtöri a kenyeret. Az erős kifejezések bele akarják vésni lelkünkbe a meggyőződést, hogy Jézus emberi valósága nem csupán látszat, áldozatát nem lehet csak lelki értelemben felfogni: az eucharisztikus test és vér a legreálisabb jelenlétnek és a legreálisabb részesedésnek az igazságát tárja fel.

Ma megint sokan hajlamosak divatos igények szerint újra írni az Evangéliumot, más, tetszetősebbnek gondolt jelentést tulajdonítva Jézus tetteinek és életének, mint amit a történelmi valóság indokol. Mi, keresztények a Názáreti Jézus tanítványai vagyunk. Az ő történelmi személye, élete és tanítása hitünk alapja és tartalma. Más Örömhírt senki sem hozhat.

3. Úrnapja ünnepe Nagycsütörtök titkát állítja elénk immár a feltámadás fényében. Az utolsó vacsora után Jézus kiment az Olajfák hegyére tanítványai kíséretében. Ezzel kezdetét vette szenvedésének útja. Erre emlékeztet minket is évről-évre nagycsütörtök liturgiája, amikor az Eucharisztia alapításának megünneplése után elvonulunk az Oltáriszentséggel a szentsírhoz, hogy együtt virrasszunk a szenvedő Krisztussal. Az idén még ezt sem tehettük meg, hanem üres templomokban végeztük a nagycsütörtöki szertartás. A legtöbben a szent cselkeményt csak közvetítések útján kísérhették. Ugyanezt a Krisztussal való közösséget éljük át, de örömteli módon, a feltámadási körmenet liturgiájában is. Ahogyan az Úr Mózes szolgálatát igénybe véve kivezette a népet Egyiptomból, úgy vonul a sírból föltámadt Krisztus nyomában a szabadságukat elnyert, megváltott emberek ujjongó körmenete. Csakhogy a feltámadási körmenetet sem tudtuk a szokásos módon megtartani. Viszont hallottuk a feltámadás Evangéliumát, az asszonyokhoz és a tanítványokhoz szóló üzenetet: „Előttetek megy Galileába.” Ismét csak Jézus jár elöl, a tanítványok azok, akik követik őt. Ezúttal azonban a körmenet nem ér véget, hanem tart az idők végezetéig. Jézus megváltott minden nemzetet, minden kor emberének meghozta a szabadulást. Mi is hivatást kaptunk arra, hogy nyomában menjünk Galileába, hogy járjuk be a világ útjait, és vigyük el Krisztus örömhírét minden népnek, minden egyes embernek. Erre kapunk különleges alkalmat az idén. Szentatyánk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2021. szeptemberére helyezte át. Folytassuk hát lelki előkészületünket az idén a misszió jegyében.

4. Amikor Krisztus az Oltáriszentséget rendelte, tanítványai között, mintegy új családja körében osztotta ki a kenyeret. Az utolsó vacsora asztalközössége titokzatosan megjeleníti minden idők egyházának közösségét. Krisztus asztalához ülni megszentelődést kíván. Csak a megkeresztelt ember járulhat az Eukarisztiához. De hogyan is közeledhetnénk másként a Szentek Szentjéhez, a mindent megtisztító és átvilágító isteni tűzhöz, ha nem úgy, hogy belsőleg megtisztulunk és imádással fordulunk hozzá. „Szentség a szenteknek” – ezt kiáltották áldozás előtt az ókeresztény egyházban, ezt halljuk ma is a keleti liturgiában. Szent Pál apostol a Korintusiaknak írt első levelében így fogalmaz: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11,27-29). Ezért hangzik el ünnepélyes pápai szertartásokon a felhívás: Csak az járuljon szentáldozáshoz, aki a katolikus egyház teljes közösségében van, aki a kegyelem állapotában van, és kellőképpen felkészült az Oltáriszentség vételére.

Megtapasztalhattuk az előző hónapokban, hogy a lelkünk vágyott és szinte éhezett az Oltáriszentségre. A lelki áldozás szép imádságát ugyan mindig elvégezhettük, de tudtuk, hogy a tényleges szentáldozás valami többet jelent. Ha nem így volna, Jézus megelégedett volna azzal, hogy egy szép imádságra tanítson minket.

5. Az Oltáriszentség különleges erő. Sugárzása áthatol templomaink falán. Ebben a szentségben Krisztus mindig úton van a világ felé. Az eucharisztikus jelenlétnek ez az egyetemes vonása jelenik majd meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Krisztust akarjuk hordozni városunk utcáin és közben az ő jóságára és szeretetére bízzuk Budapest városát és az egész világot. Rábízzuk a mindennapi életünket. Mert jelenléte át kell, hogy járja a tetteinket is. Neki ajánljuk a betegek szenvedését, a fiatalok és az idősek magányát, minden kísértést és minden félelmet, neki ajánljuk egész életünket. A Kongresszus nagy és nyilvános áldás kíván lenni városainkra és falvainkra. Terjedjen ki Krisztus jelenlétének áldása az egész világra!

Ha szentáldozáshoz járulunk, ez azt jelenti, hogy készek vagyunk Krisztushoz igazítani életünket. Ez a bensőséges közösség magában foglalja az imádást és az elszánt akaratot, hogy kövessük őt, aki előttünk járja az élet és a történelem útját. Az imádás és hitünk nyilvános megvallása szorosan kapcsolódik a szentáldozás valóságához. Kérjük Krisztust a mai ünnepen, járja át egész életünket, erősítse meg szeretetünket és borítson be jelenlétének áldásával. Ámen

Az ünnepi szentmisén részt vett a 2019-ben alakult Magyar Védőnők Szakmai Szövetségének elnöke, Várfalvi Marianna, és Bábiné Szottfried Gabriella Szakmai Kollégium Védőnői Tagozat elnök meghívására a Védőnői Szolgálat és a védőnők szervezeteinek tagjai  és a védőnőkkel együttműködő más hivatások képviselői is.  A védőnői rendszer Magyarországon hungarikum. Az Országgyűlés még 2015-ben, tiszteletét kifejezve a lakosság magasabb szintű ellátása érdekében egészségmegőrző, egészségnevelő, felvilágosító, anya-, gyermek-,ifjúság-, család- és nővédelmi tevékenységet folytató, hivatását gyakorló szakemberek előtt, - a Magyar Örökség Díjas Magyar Védőnői Szolgálat megalapításának 100. évfordulója alkalmából – június 13-át, az alapítók emlékére a Magyar Védőnők Napjává nyilvánította. Idén ezen a napon, szombaton ünnepeltük a Védőnői Szolgálat fennállásának 105 éves évfordulóját. Az Országos Stefánia Szövetség megalakulásakor, - 1915-ben – a védőnői ellátásnak két fő célkitűzése volt: a csecsemőhalandóság csökkentése és a nemzet számbeli erősbítése. A létrehozók pontosan tudták, hogy képzés és oktatás nélkül nem lesz eredményes a működés. Ennek érdekében a védőnőképzés már 1915 novemberében elindult. A tanítás költségeit az állam finanszírozta. Rövidesen Budapest mellett már Szegeden, Temesváron, Nagyváradon, Kolozsvárott, Szombathelyen és Debrecenben is indítottak tanfolyamokat. A tradicionális védőnői tevékenység a családlátogatás és a védőnői tanácsadás napjainkig a védőnői ellátás alapja, azonban a védőnői feladatok folyamatosan bővülnek, új feladatok ellátását várja el tőlük az egészségügyi ellátó rendszer. A védőnő tevékenységének középpontjában az általa gondozott családok egészségvédelme, a betegségek kialakulásának megelőzése, valamint az egészségfejlesztés áll.

A járványhelyzetre tekintettel az idei úrnapi körmenet elmaradt.

Kapcsolódó anyagok

  • Úrnapi szentmise a Szent István-bazilikában (2020-06-14)

  • Keresés

    Az oldalon

     

    Főegyházmegyei papok

    Plébánia keresése

    A főegyházmegye intézményei

    Eseménynaptár

    szeptember 6. szerda

    további események megtekintése »

    Esztergom - Budapest Magazin

    Esztergom-Budapest 2020/1. szám
    Esztergom-Budapest 2019/4. szám

    Összes magazin

    Új Ember bolt