2023. március 8. szerda
Martos Levente Balázs: Ha a pap embersége elsorvad, nem lesz igazi helye a szentségének sem
Úti tarisznyájában „sok hazaival” fogadta el a címzetes püspöki, illetve az Esztergom-Budapesti segédpüspöki megbízatást nemrégiben a szombathelyi Martos Levente Balázs. A Központi Papnevelő Intézet rektora örül annak, hogy a most kibontakozó újabb lelkipásztori feladatok mellett folytathatja a tanítást is – új segédpüspökünk minderről, valamint a maga mögött hagyott, és az előtte álló útról beszélt – még püspökké szentelése előtt – a főegyházmegye lapjának.
Az interjú megjelent az Esztergom-Budapest folyóirat friss lapszámában,
mely elektronikus formában itt érhető el.
Martos Levente Balázs püspökké szenteléséről szóló híradásunk itt olvasható.
– Hogyan fogadta püspöki kinevezésének hírét? Fel tudja idézni a pillanatot, amikor a tudomására jutott a Szentatya döntése?
– Ha arra a pillanatra gondolok, a nuncius úr kedves és kissé titokzatos mosolya jelenik meg előttem, amellyel közli a hírt. Beszélgetésre hívtak a nunciatúrára, ahol szó esett az ő nunciusi tapasztalatáról és hosszabban a Központi Szeminárium életéről is. Már éppen kezdtem megnyugodni… És akkor mondta el, hogy Ferenc pápa rám gondolt, hogy segédpüspökként kapcsolódjak be a nagy lélekszámú Főegyházmegye lelkipásztori ellátásába. No, akkor sok minden megmozdult bennem egyszerre.
– Volt kétsége, vagy habozás nélkül igent mondott a megbízatásra?
– Egyik nagy formátumú tanárom, Rózsa Huba professzor úr jó tíz évvel ezelőtt azt mondta nekem egy ünnepi pillanatban: Egyszer majd el kell döntened, hogy teljesen professzor akarsz lenni, vagy vállalod a püspöki szolgálatot! Én gyerekkoromtól fogva nagyon sok jót kaptam az egyháztól, számos kiváló és szerethető pappal, püspök atyával találkoztam – tehát, ha lehetek őszinte, azt hiszem, nem lett volna erőm nemet mondani egy ilyen hívásra. Nagyon hálás vagyok azért, hogy rendszeresen taníthatok, hogy volt időm és lehetőségem tudományos munkát folytatni, de az elköteleződésem papi jellegű:
hiszem, hogy Isten szava, amelyet biblikus tanárként is kutathatok, az egyházat is építeni és táplálni akarja, sőt, a világnak is reményt jelent.
Összegezve: kétségeim bőven voltak, de az alapvető válaszom világos volt.
– Szombathelyről indult, majd a szemináriumi évek után újra hazatért. Ezt követően újabb és újabb szolgálatok kötötték távoli városokhoz, aztán az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez, amelynek most végül segédpüspöke lett – és ezzel talán végképp távol került Szombathelytől. Lesz-e ezentúl alkalma szíve szerint hazajárni?
– Köszönöm ezt a kedves kérdést – már az is megmozgatja a szívemet. Szüleim, hála Istennek, jó egészségben élnek, egyik testvérem szintén hazai környezetben. Bizonyos mértékig kötelességem is, hogy ne szakadjak el tőlük. Saját gyökereinkkel tisztában kell lenni, ezekből mindig könnyebb erőt meríteni, mint máshonnan.
Egy kissé vándornak, zarándoknak érzem magamat, de jól tudom, hogy az úti tarisznyámban sok hazait viszek magammal.
Amikor gimnazistaként Esztergomba kerültem, még jól megkönnyeztem az első napokat. Most szívesen alakítom a környezetemmel való kapcsolatomat úgy, hogy itt is itthon lehessek.
– Az utóbbi években viszonylag gyors egymásutánban követték egymást az életében a fontos megbízatások. Van köztük olyan, amelyikben különösen szívesen tevékenykedett?
– Nehéz kiemelni egyik vagy másik területet. Úgy élem meg, hogy a hangsúlyok változtak egy kicsit: talán kevésbé szeretném bizonyítani másoknak, hogy értékes vagyok, és valamivel jobban tudom figyelmesen meghallgatni őket. Tanítás vagy prédikáció közben is fontosabbá lett, hogy az evangélium hirdetésekor kapcsolódjak az élő Istenhez, és a szavakon keresztül is azokhoz, akikhez szólhatok. Néha úgy érzem, hogy erősségem inkább a személyes találkozások alakításában van, és nem ügyes menedzselésben vagy gyors döntéshozatalban. De azért bízom abban, hogy még ezekben is tudok fejlődni.
– Az első névjegykártyáján ez állt: Martos Levente Balázs katolikus pap. Ez jutott eszembe, amikor – ha egy kicsit privatizálhatok – a nekem írott válaszlevelét, immár püspökként, így írta alá: Balázs atya. Nem ragaszkodik a címekhez?
– A pap felszentelt ember. Tehát
ha az embersége elsorvad, akkor nem lesz igazi helye a szentségének sem.
Én megmaradok Balázsnak, ahogy a szüleim meg a testvéreim szoktak hívni. Hogy mennyire lesz „természetes” püspökként megszólíttatni, azt még nem tudom. Most még igen-igen szokatlan, ez tény.
– Mennyiben változik meg az élete ezután? Hogyan folytatja a szolgálatát?
– Esztergom-budapesti segédpüspökként a helyemen maradhatok, vagyis folytatódik a rektori és a tanári szolgálat. Ennek igazából nagyon örülök, egyfajta biztonságot is jelent. Most sok figyelemben részesülök, és remélem, hogy bennem is lesz figyelem és erő, hogy a kibontakozó újabb lelkipásztori helyzetekben és feladatokban jelen tudjak lenni. Gondolom, lesz olyasmi, ami nehéz lesz és megvisel. Kérem a jó Istent, segítsen akkor is legalább a helyemen maradni, nem elfutni.
Martos Levente Balázs püspöki kinevezéséről szóló pápai bulla szövege
FERENC PÜSPÖK, ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA kedvelt fiunknak, Martos Levente Balázsnak, a Szombathelyi Egyházmegye papjának, mostanáig a budapesti Központi Szeminárium rektorának, az esztergom-budapesti metropolita egyházi közösség kinevezett segédpüspökének, akit a trebai szék címével tüntettünk ki, üdvözletét és áldását küldi.
Akik a keresztség által Isten fiaivá lesznek, Szentlélekből újjászületnek, és így méltóvá válnak arra, hogy magukban hordozzák a megvilágosító és megerősítő Krisztust, mint az örök élet forrását. Nehogy a krisztushívők lelkükben az isteni életnek ezt az üdvösséghozó kegyelmét elhanyagolják; azoknak a püspököknek, akik a gondjukra bízott egyházak gyarapodására segédpüspököt kérnek maguknak, szívesen és készségesen teljesítjük kívánságát.
Ezért mikor tisztelendő testvérünk, Erdő Péter, a Római Szent Egyház bíborosa, esztergom-budapesti metropolita érsek a lelkipásztori ügyek nagy sokasága miatt olyan főpapot kért, akivel a püspöki feladatokat megoszthatja, szívesen adtuk ehhez beleegyezésünket. Úgy döntöttünk, hogy téged választunk erre a szolgálatra, kedves Fiunk, hiszen józanságodat, az ügyek intézésében való jártasságodat, lelkipásztori buzgóságodat, különösen a budapesti Központi Szeminárium rektori tisztségének ellátásában bizonyítottad.
Ezek a tulajdonságaid lehetővé teszik számunkra, hogy alkalmasnak tartsunk téged ennek a munkának az elvégzésére. Ezért a Püspöki Dikasztérium véleményét elfogadva, apostoli hatalmunkkal élve, kinevezünk téged esztergom-budapesti segédpüspökké, és egyszersmind megadjuk neked a trebai szék címét mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek a kánonjog szerint ehhez a hivatalhoz tartoznak. Püspökké szentelésedet illetően szívesen megengedjük, hogy azt Rómán kívül (bármely) katolikus püspöktől elnyerd a liturgikus szabályok megtartásával. Előtte azonban szabályosan le kell tenned a hitvallást és a hűségesküt irántunk és utódaink iránt.
Végül bátorítunk, hogy hivatalodat tüzes szívvel, lélekben és igazságban gyakorold, a munkában együttműködve metropolita érsekeddel. Bízd rá magadat és tevékenységedet a Boldogságos Szűz Mária gyengéd közbenjárására, hogy eszközölje ki számodra a Szentlélek világosságát az Úrnak és az ő Evangéliumának szorgalmas hirdetéséhez és az Anyaszentegyház szentségeinek minél szentebb ünnepléséhez a nép körében.
Kelt Rómában, a Lateránban, február 3-án, az Úr 2023. évében, pápaságunk tizedik esztendejében.
Ferenc
– Püspöki jelmondata így szól: „Veritatem diligis”, azaz „Te az igazságot kedveled”. Miért erre esett a választása?
– Régóta kísér ez a mondat. A zsoltároskönyvben figyeltem fel rá, igaz, idegen nyelven, más fordításban. Rácsodálkoztam, hogy Isten szereti a szívünk igazságát, bensőséges kapcsolatra hív. Nem azért változunk meg, hogy szeressen, hanem azért tudunk változni, növekedni, mert szeret és elfogad. Igazából ezt keressük és éljük meg legfontosabb emberi kapcsolatainkban is. Az igazság igen fontos, és nem szabad, nem is lehet egyszerűen bekebelezni, szubjektívvé tenni.
Isten igazsága mindannyiunkat végtelenül meghalad. Mindannyian úgy vagyunk megteremtve, hogy igazán csak az igazságot tudjuk megszeretni.
Minden, ami ennél kevesebb, kevésbé is táplál és éltet. Tehát az igazság felé fordulva önmagunkhoz is közelebb jutunk, és fordítva: önmagunk „igazságát” felfedve érünk meg arra, hogy az Igazsággal találkozzunk.
– Mi az, amiért a legbuzgóbban fohászkodik ezekben a napokban?
– Pál apostol írja a filippieknek: „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban”. Ezt keresem. Ebben szeretnék megmaradni. És ha innen indulok el, akkor a többi majd kialakul.
Forrás: Esztergom-Budapest folyóirít, 2023/1. szám / Mészáros Erika; fotó: Wágner Csapó József, Ambrus Marcsi
Keresés
Az oldalon
Főegyházmegyei papok
Plébánia keresése
A főegyházmegye intézményei