2023. március 4. szombat
A szív igazságát tűzte ki célul szolgálatában – Püspökké szentelték Martos Levente Balázst
A szív igazságát tűzted ki célul új szolgálatodban, az igazság pedig, a teljes igazság maga Krisztus – mondta Erdő Péter bíboros, prímás Martos Levente Balázshoz fordulva, akit ezen a szombaton, Boldog Meszlényi Zoltán emléknapján szentelt püspökké a Szent István-bazilikában. Az ünnepélyes szertartáson a társszentelők Székely János szombathelyi megyéspüspök, valamint hazánk apostoli nunciusa, Michael Wallace Banach voltak.
Erdő Péter bíboros a szentmise kezdetén üdvözölte az egybegyűlteket, köztük az érsekeket és a harmincnyolc – határainkon innen és túlról érkezett magyar – püspököt, valamint a főegyházmegye papságát, a szerzetesrendek képviselőit. Megemlékezett annak jelentőségéről, hogy a Főegyházmegye egykori vértanú segédpüspökének, Boldog Meszlényi Zoltánnak emléknapján kerül sor Martos Levente Balázs püspökké szentelésére.
Külön hálával és szeretettel gondolunk Cserháti Ferenc nyugalmazott segédpüspök úrra, aki súlyos betegségét és szenvedését az új püspökért ajánlotta fel és lélekben velünk ünnepel
– emelte ki a főpásztor.
A szentelendő atya szertartás szerinti bemutatása Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök közreműködésével történt, ezt követően felolvasták Martos Levente Balázs kinevező bulláját.
A zsúfolásig megtelt bazilikában mondott homíliájában Erdő Péter bíboros – az evangéliumhoz kapcsolódva – úgy fogalmazott: az ellenségszeretet parancsa óriási követelményt állít elénk, aminek csak hitünk alapján tudunk megfelelni, ám ha követjük, ez hatékony tanúságtétel a világ előtt.
Ebben példaképünk Boldog Meszlényi Zoltán. Ez jelöli ki az utat most szentelendő püspök testvérünk és mindannyiunk számára
– mondta.
Veritatem diligis – „Te az igazságot kedveled” – idézte a Martos Levente Balázs által választott püspöki jelmondatot a bíboros. A szentelendőhöz fordulva úgy fogalmazott:
A szív igazságát tűzted ki célul új szolgálatodban. Az igazság pedig, a teljes igazság maga Krisztus.
Az ellenségszeretet útján is őt kell követnünk. Ő pedig még a kereszten is arra kért az Atyát: ’Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek’." (A főpásztor homíliája cikkünk végén teljes terjedelmében olvasható.)
A szentbeszéd után Erdő Péter – a főszentelő – kérdéseire válaszolva a szentelendő ígéretet tett. Később a segédkező áldozópapok Martos Levente Balázs feje fölé tartották az evangéliumos könyvet, majd a bíboros – illetve később hozzá csatlakozva a püspökök – elmondták a felszentelő imát. Martos Levente Balázs fejét ezután a bíboros megkente a szent krizmával, majd átadta az új püspöknek a jelvényeket: az evangéliumos könyvet, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot.
A szentáldozás után Martos Levente Balázs felszentelt püspök a bazilika hajóján végighaladva áldást adott, mások mellett családjának, barátainak, egykori iskolatársainak és a szombathelyi egyházmegyéből érkezett híveknek is.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Veres András elnök, győri megyéspüspök köszöntötte Martos Levente Balázst püspökké szentelése alkalmából. „Azt kívánjuk mindnyájan, hogy a tőled eddig megismert odaadottsággal, szeretettel akard szolgálni az egyházat velünk együtt; hogy valóban Isten akaratát meg tudjuk valósítani ebben a mai világban. Ehhez adjon az Isten neked kegyelmet, sok bölcsességet és áldást. Isten éltessen!”
Süllei László az új püspökkel közös, ferences gyökereiket felemlítve kezdte köszöntő beszédét. A páncéljára fordított teknős példáját hozva úgy fogalmazott: a „fejre fordított helyzetekben” biztos pont a szerető, irgalmas Isten, és a kereszt, „melyre ha rátekintünk, reményt ad minden nehéz, vagy vesztes helyzetben.” A Főegyházmegye papsága nevében is szólva azt mondta:
Püspök atya, jöjj, lelkesíts, taníts, erősíts minket! Imádkozz velünk, hogy papságunk, szolgálatunk a Krisztusi úton tudjon haladni, megerősítve a Szentírás szavával, és a szentségek kegyelmi ajándékaival. Ehhez kívánunk Szent Ferenci lelkületet, Szent Mártoni erőt, és legfőképpen Krisztusi szeretetet a mindennapi szolgálatban. Isten hozott!
Martos Levente Balázs püspök köszönetet mondott mindenkinek, aki a szentelésén megjelent, de – ahogy fogalmazott – szíve szerint elsorolná mindazokat, akik csak fontosak voltak életében. Különleges időszaknak nevezte az elmúlt másfél hónapot, ami a szentelésig vezetett. Mint elmondta, kiemelten hálás Michael Wallace Banach apostoli nuncius „bátorító szavaiért” és Erdő Péter bíborosnak is, „aki igaz szeretettel” fogadta és meg is kezdte a szolgálatba való beavatást. Az új esztergom-budapesti segédpüspök külön köszönetet mondott korábbi, szombathelyi megyéspüspökének, Székely Jánosnak is. Név szerint említette Mohos Gábor segédpüspököt, aki a szentelési szertartásba bekapcsolódott. A bíboroshoz hasonlóan azt kérte: a jelenlévők imádkozzanak Cserháti Ferenc püspök atyáért, volt esztergom-budapesti segédpüspökért, aki betegsége miatt csak lélekben lehetett jelen a szentelésen.
Erdő Péter bíboros homíliája az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható.
Kedves Testvéreim a püspöki és papi rendben!
Kedves Püspökké szentelendő Testvérem!
Krisztusban Kedves Testvérek!
Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök emléknapja van. Üzenetet és figyelmeztetést hordoz, hogy ma szentelhetjük fel Martos Levente Balázst, akit a Szentatya főegyházmegyénk új segédpüspökévé nevezett ki. A mai evangélium az ellenségszeretet parancsával óriási követelményt állít elénk. Ennek csak hitünk alapján tudunk megfelelni, de ha ezt eszményt követjük, ez hatékony tanúságtétel a világ előtt. Ebben példaképünk Boldog Meszlényi Zoltán. Ez jelöli ki az utat most szentelendő püspök testvérünk és mindannyiunk számára.
Ijesztő szavakat hallottunk a mai evangéliumban. Különösen a záró mondat csenghet fenyegetően. Azt olvassuk: „legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Hogyan lehet egy ember olyan tökéletes, mint maga az Isten? És még jobban megrendülünk akkor, ha újra végigolvassuk az evangéliumi szakaszt, hiszen ott éppen az ellenségszeretetről van szó. Olyan mértékű nagyvonalúságot kíván tőlünk Krisztus, mint amilyen bőkezű Isten szeretete. Hogyan lehetséges ez? Azt halljuk a Mennyei Atyáról, hogy: „felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek egyaránt.” Isten megteheti ezt, hiszen ő fölötte áll az evilági „apróságoknak”.
Krisztus személyében ugyan végig tudta szenvedni a testi gyötrelmet és a halált is, de Ő maga, mint Isten sebezhetetlen.
Megengedheti magának, gondolnánk, de mi, szegény emberek, akiknek itt zajlik az élete a földön, akiknek bizony anyagi szükségletei vannak, akiknek nem mindegy, hogy ellenséges magatartással vagy baráti nyitottsággal találkozunk, mi hogyan engedhetjük meg ezt magunknak?
A követelmény, amit Krisztus elénk tűz, szinte irreálisnak hangzik. Hogyan lehetünk mi ellenségszeretők, vagy hogyan lehetünk türelmesek olyan emberekkel szemben, akik – úgy érezzük – a munkánkat, az életünket, a tisztességes törekvéseinket akadályozzák, megsemmisítik? Akik ránk magunkra, a mi létezésünkre nemet mondanak?
Jézus követelményének teljesítése mégis lehetséges, de csakis a hit alapján. Tehát nekünk is Isten nagyvonalúságában kell részesednünk. Az ellenségszeretet a hit kifejezése. Nem pusztán érzelgős, moralizáló útmutatás, hanem tanúságtétel arról a meggyőződésünkről, hogy a mi életünk sem ér véget ezen a földön. Mert ha itt érne véget, akkor bizony az anyagi számítás, az érdek és minden más, ami a földi életben jó vagy rossz lehet, véglegesen érintene minket. Akkor tényleg nem kockáztathatnánk meg azt, hogy az életünk végére a mérleg, a földi számítás szerint balul üssön ki.
De mi hiszünk a feltámadásban és az örök életben, hiszünk abban, hogy valahol mi is részesedünk az örök isteni életben, és ennek alapján lehetünk igazán nagyvonalúak, sebezhetetlenek.
Az ellenségszeretet mélyén az örök életbe vetett bizalmon kívül ott rejlik annak vonzása is, hogy „ugyanaz az érzés legyen bennünk, mint ami Jézus Krisztusban volt.” (vö. Fil 2,5). Ő pedig azt akarta, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4). Nem arról van szó tehát, hogy a földi élet minden helyzetében le kellene mondanunk önmagunk, vagy a ránkbízottak jogos védelméről.
De át kell éreznünk a felhívást és a kötelességet, hogy még az ellenséget is valamiképpen Krisztushoz és az Ő irgalmas szeretetéhez vezessük.
A halállal tehát nincs vége mindennek, hanem azután is helye van a jutalomnak és a büntetésnek egyaránt. Ezért az ellenségszeretetünk, a néha talán ésszerűtlennek látszó türelmességünk vagy befogadókészségünk, a keresztény tanúságtételnek is a része. Persze, könnyű mindezt kimondani! De egészen más a helyzet, amikor az ember a hétköznapi életben bajlódik, adott esetben hatóságokkal, kollégákkal, olyanokkal, akiknek hiába mondja az ember, hogy mi lenne a szép és jó, de tele vannak rövidlátó önzéssel, vagy elvakult gyűlölettel. Ilyen körülmények között, újra és újra, saját magunkkal is persze, viaskodnunk kell. De ennek a belső küzdelemnek és erőfeszítésnek tanúságtétel az eredménye. Ha ebbe nem fáradunk bele, akkor megtörténhet, hogy felhívjuk a figyelmet magára Krisztusra, rányitjuk embertársaink szemét arra, hogy a mi életünk sem végződik a halállal, megéreztetjük velük, hogy él fölöttünk és köztünk a Mindenható Isten, aki végtelenül szeret minket, és akinek a világában mindenki bátran lehet nagylelkű.
Boldog Meszlényi Zoltán vértanú a mi főegyházmegyénk segédpüspöke volt. Előbb Serédi Jusztinián, később Mindszenty József szolgálatát segítette. 1951 március 4-én halt vértanúhalált a kistarcsai internálótáborban. 1945 december 2-án Esztergomban szentbeszédben mondta el az alábbi szavakat: „Híreket kapunk rablásokról, fosztogatásokról, gyilkosságokról. Szeretik ezt könnyen mások számlájára írni, de ne áltassuk magunkat, ezek a bűntettek sok esetben saját testvéreink után kiáltanak. Hallottam már olyan elvetemültségről is, hogy magyar emberek idegen ruhákkal álcázták magukat, hogy a gyanút eltereljék magukról s így követték el égbekiáltó gaztetteiket… Akkor, amikor a nemzeti szerencsétlenségeknek eggyé kellett volna forrasztani minden magyar embert, megindult a lelki széthasadás és az emberek egymás ellen koholták a vádakat, feljelentéseket tettek koholt vádak alapján ártatlan emberek ellen, s csak arcpirulással tudom megemlíteni, amit különben mindnyájan tudunk, hogy az idegen katonaság vezetői megvetéssel beszéltek rólunk ezek miatt a vádaskodások és árulkodások miatt, mert ilyen alávaló magatartást nemcsak saját népükben nem ismertek, de más keresztény népben sem tételeztek fel. Fölösleges mondanom, hogy ezeknek az embereknek szívéből elvonult Krisztus. S lehet-e elképzelni, hogy ezek a tömegek más módon felemelkedhetnek lelkileg anélkül, hogy visszafogadják szívükbe Krisztust?” Boldog Zoltán püspök világosan látta, hogy mit jelent az ellenségszeretet: Azért imádkozni, azon fáradozni, hogy a legelvetemültebb emberek szívében is felgyulladjon Krisztus igazsága és szeretete, mert ez az irgalom és a boldogság útja az ő számukra is.
„Szeretted az igazságot.” – Veritatem diligis – „Te az igazságot kedveled.” Ezt a püspöki jelmondatot választotta magának Martos Balázs testvérünk.
Kedves szentelendő Testvérem!
A szív igazságát tűzted ki célul új szolgálatodban. Az igazság pedig, a teljes igazság maga Krisztus. Az ellenségszeretet útján is őt kell követnünk. Ő pedig még a kereszten is arra kért az Atyát: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).
Vele kell a legszorosabban együtt járnunk ahhoz, hogy valóban tanúságot tudjunk tenni róla mai világunkban, hogy mások szívében is, akár a legtávolabb állókéban is felgyulladjon az Ő világossága és szeretete. Krisztussal pedig kitüntetett módon találkozunk a szentségekben, a rászoruló emberekben, egészen sajátosan pedig a Szentírás lapjain. Öröm számunkra, hogy személyedben hozzáértő, lélekkel olvasó és tanító szentírástudóst üdvözölhetünk.
Kérjük a mai szentmisében személyedre, szolgálatodra és mindannyiunk számára Isten bőséges áldását és Boldog Meszlényi Zoltán püspök közbenjáró segítségét! Ámen.
(Képgalériánk hamarosan frissül!)
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Wágner Csapó József
Keresés
Az oldalon
Főegyházmegyei papok
Plébánia keresése
A főegyházmegye intézményei