Közösen a teremtett világért

A délelőtti ünnepi ülés moderátora Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a PPKE Hittudományi Karának tanszékvezetője volt.

Elsőként Deli Gergely, az NKE rektora köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, az egyetem valamennyi tudományos tevékenysége a közjót szolgálja. Ennek jegyében a közigazgatásnak segítenie kell a nemzeti szervezeteket abban, hogy közös céljainkat meg tudjuk valósítani. E célok közé tartozik a teremtésvédelem is. Az Eötvös József Kutatóközpont azt vizsgálja, hogyan hat a vallás a társadalomra, miként tud úgy együttműködni az állam a vallásokkal, hogy közösen válaszoljanak a globális kihívásokra. Deli Gergely rektor arra is felhívta a figyelmet, hogy a teremtett világ védelmének alapjait a Koránban és a Bibliában is megtalálhatjuk.

Kuminetz Géza, a PPKE rektora köszöntőjében az egyházi egyetemekről kiadott Veritatis gaudium dokumentumra utalva elmondta, ebben az Egyház az egyetemeket jogi és filozófiai szempontból is meghatározta, rámutatva, hogy a teológiának nyitottnak kell lennie a párbeszédre. Nem börtönbe zárt teológiára van szükség, hanem olyanra, mely dialógusképes, mely kapcsolatokat alakít ki más tudományokkal.

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőjét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

„Szentséges Atya!
Igen Tisztelt Rektor úr!
Eminenciás és Excellenciás Uraim!
Tisztelt Konferencia!

Most pénteken Pannonhalmán ökumenikus tanácskozás volt a békéről. Az inspiráló előadások rávilágítottak, hogy nem csak az ökumenizmus, vagyis a keresztények egységéért való fáradozás, hanem a béke ügyének szolgálata is kettős feladatot jelent. Egyrészt emberi tudásunkat, adottságainkat, fáradozásunkat szólítja meg, azt kívánja, hogy lelkesen dolgozzunk az ügyért. Másrészt olyan emberi erőt meghaladó feladatokról van szó, amelyek teljesítéséért imádkoznunk kell. A keresztények egysége ugyanis, éppúgy, mint az igazi béke, Isten ajándéka. Nagyon is illő volt tehát, hogy Szent Benedek útmutatásának fényében megszívleljük a kettős felszólítást: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál!

Amikor környezetvédelemről beszélünk, ugyancsak sok gyakorlati feladat jut eszünkbe. Nem véletlen azonban, hogy mi nem csupán a környezetről szólunk. Mert a környezet említésekor ki-ki a saját kényelmére, a saját életfeltételeire gondol és nem egyértelmű, hogy ki kiért vagy miért érzi felelősnek magát. Talán a jövendő nemzedékekért? Vagy az egész világért itt, a földön? És főként: miért kell magunkat felelősnek tekinteni mindezekért.
Hitünk fényében egyértelmű, hogy a teremtett világ védelméről van szó. Ezért is beszélünk szívesen teremtésvédelemről. Ez viszont azt jelenti, hogy felelősségünk Isten előtt érvényes, ő bízta ránk a teremtett világot, de nem azért, hogy féktelenül kizsákmányoljuk, hanem hogy bölcsen gondozzuk azt. Ez viszont azt jelenti, hogy megint csak olyan feladattal állunk szemben, amely emberi erőnket meghaladja. Hiszen nem is ismerjük a teremtett világ összes törvényszerűségeit. Újra és újra tapasztaljuk, hogy egy-egy nagy természetátalakító törekvés váratlanul olyan károkat okoz, amilyenekre a szakemberek sem számítottak. Sokszor úgy érezzük, hogy varázslóinasok vagyunk, akik hatalmas erőket tudnak elszabadítani, de nem tudják megfelelően kormányozni őket. Az Ezeregy éjszaka meséiben találkozunk a palackba zárt szellemmel, aki elpusztíthatja azt, aki egyszer kiszabadítja.

Tehát a teremtés úgynevezett védelmében is egyszerre kell megfeszítenünk emberi képességeinket és imádkoznunk Istenhez. Kérnünk kell őt, hogy adjon világosságot a tudományos kutatóknak, a műszaki újítóknak, adjon jó ötleteket a társadalmak megszervezésére, hogy segíthessék az igazság egyre mélyebb megismerését, amit pedig felismertek, azt a gyakorlatban is alkalmazni tudják igazságban, igazságosságban, szeretetben és szabadságban, ahogyan Szent XXIII. János pápa 60 éve megjelent enciklikájában, a Pacem in terris-ben tanítja.
Imádkoznunk kell tehát azért, hogy az emberiség egyre inkább meg tudja oldani a teremtésvédelem hatalmas feladatát. De imádkozni lehet és talán kell is például a növényekért és az állatokért, hiszen ez Egyházunknak is gyakorlata. Gondoljunk arra, hogy szokásban volt a vetések megáldása, vagy idézzük fel Szent Ferenc alakját, aki a madaraknak is prédikált. Ugyanő érezte át, hogy testvérei vagyunk a Napnak, a Holdnak és a teremtett természet nagy jelenségeinek. Mennyire más ez a lelkiség, mint egyes római császároké volt, akik a Nappal és a Holddal együtt azért ábrázoltatták magukat, mert istenként imádták ezeket az égitesteket, de istennek tekintették saját magukat is, és ezért mondták a nap és a hold testvérének magukat.

A keresztény teremtésvédelem nem így érzi rokonnak magát a természet erőivel! Isten színe előtt mindannyian teremtmények vagyunk, akiket az ő bölcsessége és szeretete alkotott. Őt kérjük, hogy adjon békét és harmóniát az emberek és a többi teremtények között. Ő segítsen meg minket, hogy ezt az összhangot nagylelkű szeretettel keressük és szolgáljuk!
Eredményes és áldott tanácskozást kívánok a most kezdődő kongresszusnak!”

Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa a konferencia résztvevőit köszöntve rámutatott, Ferenc pápa sokszor beszél arról, hogy napjainkban nőtt a szegénység, a háborúk instabilitást hoztak, sokan kénytelenek elmenekülni szülőföldjükről, a nemzetközi megállapodások pedig törékennyé váltak. Korunk válságjelenségei közül kiemelkedik a klímaváltozás, mely nem állt meg: aszály, erdőtüzek, viharok sújtják Földünket. Az egyéni gazdasági érdekek azonban megnehezítik a közös fellépést. A Szentatya arra hív, hogy változtassuk meg a szívünket és az életformánkat is, de erre I. Bartholomaiosz pátriárka is sokszor utalt. Közös feladat megvédeni közös otthonunkat.

A konferencia főelőadását Őszentsége I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka tartotta. Szerinte az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás Isten teremtett világának a megőrzése. Ezzel a problémával mindannyiunknak szembe kell néznünk. Semmi és senki nem létezik elszigetelten, a teremtésvédelem tehát közös ügy. Lelkiismeretes és összehangolt cselekvésre van szükség. Egy békés, igazságos, fenntartható világot kell hátrahagynunk az utánunk következő nemzedékeknek.
Mivel a Föld egyensúlyát nem külön-külön bontottuk meg, ezért a megoldásokon is együtt kell gondolkodnunk. A vallás és felekezetközi párbeszéd, a tudományágak együttműködése segíthet csak abban, hogy a történelem ezen válaszútján megtaláljuk a helyes irányt.

A Covid-19-világjárvány egyik nagy tanulsága volt, hogy nem játszhatunk Istent. De a tudománnyal sem foglalkozhatunk felelőtlen módon.
A teremtés védelmének ugyanakkor lelki dimenziója is van. Az életet nem szűkíthetjük le a saját létezésünkre. Ebben az összefüggésben az ökumenikus párbeszéd, elkötelezettség is egyfajta nyitást jelent. Az ökumenikus pátriárkátus számára a teremtésvédelem nem valamiféle PR-tevékenység – hangsúlyozta I. Bartholomaiosz. A hitvallásban is Istenről, mint az „ég és föld, minden látható és láthatatlan teremtőjéről” beszélünk. Az ökológiai válság nem csak tudományos probléma.
Ha nem változtatunk életmódunkon, akkor kizárólag a tünetekkel és nem az okokkal foglalkozunk.
De a teremtés iránti aggodalom a legszegényebbekre is ráirányítja a figyelmünket. I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka utalt több olyan kezdeményezésre, dokumentumra is, mely szerint az Egyház élete egyfajta alkalmazott ökológia. A pátriárka azt is elmondta, hogy különbizottságot nevezett ki, melynek feladata az ortodox egyház társadalmi tanításának rögzítése. Ez a dokumentum nem válaszokat ad, hanem párbeszédre buzdít, rámutatva az Egyház világban való jelenlétére.