Itt vagyunk békességben, mert békességet akarunk

A szertartást Erdő Péter bíboros, prímás és Frölich Róbert főrabbi vezette, a keresztény felekezetek képviselői imát mondtak.

Az alábbiakban Erdő Péter bíboros beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvérek!

Több emberöltőn át tartott a babiloni fogság. Nehéz volt a visszatérés. Nehéz volt az újrakezdés. Amikor a választott nép visszatérhetett őseinek földjére, szinte emberfeletti erőfeszítés volt szükséges ahhoz, hogy újraszervezzék a nemzet és a vallási közösség életét. Nehemiás könyvének most hallott részletében a Tóra újra felfedezése áll a középpontban. A nép már elfelejtette az ősök nyelvét. Már le kell fordítani számára a régi szöveget. De a Tóra, vagy annak egy része, vagy változata mégis nyilvános felolvasásra kerül a nép pedig megrendülten hallgatja, megérti és sírásra fakad. Miért ez a sírás? Biztos, hogy nem örömkönnyekről van szó, hiszen Nehemiás kormányzó, Ezdrás pap és nép tanítói arra bíztatják a hallgatóságot, hogy ne szomorkodjanak (Neh 8,9) hanem ünnepeljenek. Azért sírtak, mert törvény előírásai közül sokat nem teljesítettek és elfogta őket a félelem. Hátha Isten, aki hazavezette őket a fogságból, aki megmutatta hatalmát és szeretetét irántuk, most megbünteti őket hűtlenségükért. Új esztendő kezdődik, ünnepelni kell. Ünnepelni kell az újra megtalált isteni tanítást. Ünnepelni kell az Isten irgalmából megújuló, a soha el nem felejtett szövetséget. Ünnepelni kell azt, hogy immár a Tóra a vallási élet középpontja, amelyre Jézus is hivatkozik az élet nagy kérdései tekintetében, például akkor, amikor a házasságról tanít (Vö. Mt 19,4-8).

Sokan beszélnek manapság arról, hogy a zsidó-keresztény kultúra a nyugati világban a végét járja. Sokan azt mondják, nincs már hatása a mai életre az ősi igazságoknak. De nem először látjuk a történelemben, hogy a látszólagos megsemmisülés után a gondviselő Isten ereje, amely jelen van és működik a Szentírásban, Isten igéjében is, képes megújítani országok és népek életét, képes újra rendezni körülöttünk a világot. Ha ma újra komolyan akarjuk venni hitünk tanítását és személyes kapcsolatunkat az Örökkévalóval, akkor nem szabad elkeserednünk, ha őszinte önkritikával azt kell megállapítanunk, hogy messzire sodródtunk Tőle. Inkább sírás helyett meg kell hallgatnunk mai nyelvünkön az Ő üzenetét és ünnepelnünk kell, hogy olyan értékre találtunk, amely képes értelmet adni, megújítani és életet fakasztani. Adja Isten, hogy az idősebb és a fiatalabb testvér közösen tudja ünnepelni ezt az újra megtalált örökséget, hogy így minden emberi várakozást és elképzelést felülmúlva áldás lehessünk az egész emberiség számára.

Frölich Róbert főrabbi kiemelte, hogy szombaton, a zsinagógákban, szerte a világon Jitró hetiszakaszát olvasták fel, ami arról a legismertebb, hogy ebben a fejezetben hangzik el a kinyilatkoztatás, de van egy másik epizód, ami – véleménye szerint – méltatlanul kevés figyelmet kap: Jitró története. Jitró az, aki azt tanácsolja vejének, Mózesnek, hogy ne egyedül törvénykezzen, hanem válasszon ki maga mellé derék embereket, akiket nem lehet megvesztegetni, nem gyűlölködnek, istenfélők és bölcsek. Ők kapjanak megbízást a különböző ügyekre és az igazságszolgáltatásra.

A főrabbi kijelentette: Mózes már ott a sivatagban megszervezte az egykor létrejövő zsidó ország igazságszolgáltatási rendszerét és a negyvenéves vándorlás alatt „felállította papíron azt a zsidó országot, amelyet a honfoglalás után már csak be kellett indítani”, hiszen Mózes minden előkészített. Ennek az előkészítésnek volt az első etapja a jitrói tanács és annak a megfogadása. Frölich szerint lehet valaki kiváló ember, törvényalkotó, egyedül képtelenség vinni a terheket. „Mózesnek sem ment”.

A főrabbi felidézte, hogy Mózes olyan embereket választott maga mellé, akik egy-egy csoportért feleltek, akik a bölcsességükkel, a feddhetetlenségükkel, a tudásokkal kiérdemelték, hogy az alájuk szervezettek felnézzenek rájuk, és vezetőnek fogadják el őket. Együtt alkottak egy grémiumot. Így lett a nép körében nyugalom és béke.

„A mai alkalom még szélesebb jelentésréteget ad ennek a történetnek. Más-más felekezethez tartozunk, más-más embercsoportok néznek ránk, más-más hitben, más-más gyakorlatban vezetjük a ránk bízottakat. És itt vagyunk együtt, itt vagyunk békességben, mert békességet akarunk.” - jelentette ki Frölich Róbert és hozzátette: ahhoz, hogy minden vallási felekezet között békesség legyen, ez kell. Együtt kell gondolkodni, imádkozni és kérni a Mindenség Urát: Annyi viszály és balszerencse után adjon megértést és békességet minden ember közé!

Az igehirdetéseket követően a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egyházi vezetői mondtak imát. Közreműködtek: Fekete László főkántor, a Dohány utcai zsinagógából, Merczel György kántor és az Imperfectum Együttes.

Fotó: Topor Márta/Magyar Kurír