2018. január 12. péntek

Felújították a Mátyás-templom legendás Madonna-szobrát

Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén, december 8-án mutatták be a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom Máltai lovagtermében a felújított Budavári Madonna-szobrot. A Budavári Madonna-szobor ezentúl a Mátyás-templom múzeumának tartósan kiállított tárgya lesz, és egész évben megtekinthető.

A szobrot Lékai László püspök, apostoli kormányzó engedélyével a Szent Ferenc Sebei templomtól vásárolta meg a budavári Nagyboldogasszony-templom 1975-ben, arra való tekintettel, hogy ott, a kiállítás miatt, a belföldi és külföldi látogatók könnyebben megtekinthetik. Fábián János, a Mátyás-templom akkori plébánosának működése alatt történt a vásárlás az 1970-ben megvalósult műértékbecslés alapján. A szobrot akkor a 15. század elejére datálták.

Az 1949-ben védettnek nyilvánított műtárgy ugyanakkor már megvásárlását megelőzően is a Mátyás-templomban volt, mivel 1965-ben kölcsönadásra került a Mátyás-templomnak kiállítás céljából. A szobor tehát akkor, mikor a vásárlás lehetősége fölmerült már közel 10 éve a templomban volt. Király Ferenc, a Szent Ferenc Sebeiről nevezett templom akkori igazgatója 1974. november 6-án tett látogatást Fábián Jánosnál, akivel megállapodtak, hogy az Esztergomi Főegyházmegyei Hivatal engedélyét kérik avégett, hogy a szobor továbbra is a Mátyás-templomban maradhasson a hivatalosan megállapított értéke szerinti vételár kifizetése fejében. Az engedélyeztetésig a szobor kölcsönzését további három évre hosszabították meg. 1975 elején született meg az engedély a szobor eladását és megvásárlását illetően. A Madonna megvásárlására 1975. március 4-én került sor.

Budapest I. Kerületi Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának Örökségvédelmi Osztálya 2013-ban engedélyt adott a Budavári Madonna restaurálási munkálatainak elvégzésére. A szobor restaurálását Galambos Éva és Samu Erika restaurátorok végezték.

 

A közel életnagyságú Madonna-szobor a Napbaöltözött Asszony alakjából önállósult Mária-ábrázolások egyik jellegzetes példája. János jelenéseinek 12,1 passzusa alapján terjedt el a lábát félholdon tartó Szűz Mária képe, aki lábával eltapossa a bűnt. Mária bal kezében a kis Jézust tarja, jobbjában pedig jogart. Fején szőlőlevél pártázatú koronát visel, amely alatt kendő van. A karon ülő gyermek Máriához simul, jobb kezével Mária kendőjét fogja, baljában a lélek szimbólumaként galambot tart. Mária S hajlatú alakját földig érő palást fedi. A szobor egyik érdekessége, hogy a gyermek Jézus alakja a Madonnával egyetlen hársfa tömbből faragott alkotás, amelyhez a jogart, a korona szárait, Mária jobb kezét és a gyermek bal karját külön csapokkal illesztették hozzá. Ebből is kitűnik, hogy a megvalósítás magas fokú szobrászmesteri tudásról árulkodik, így feltételezhető, hogy egy jelentősebb mester műhelyében készült a szobor, amely mögött bizonnyal mecénás állhatott. Stílusjegyei alapján készítése a 15. század elejére tehető, a szobor feltehetőleg oltár részét képezte.

A szobor az idők során erősen megkopott, a restaurátori munka megkezdése előtt felülete erősen szennyezett volt. A restaurálást megelőző állapotát mutatja, hogy néhol a maga fa is előtűnt, míg máshol a vastag többrétegű átfestés eltakarta a faragás finomabb részleteit. A vastag átfestések eltávolítása után egyre jobban előkerült a szobor eredeti plasztikája. Láthatóvá vált Mária körmeinek szép ívű faragása, a gyermek testének részletei, karján és combján egyaránt kirajzolódtak a kisbabákra jellemző kerekded formák. Mária jobb keze nem eredeti, azt valószínűleg az első barokk átalakításkor pótolták. Faragása plasztikailag is eltér a másik kéz formájától, az ujjak vékonyabbak, és nincsenek szögletes formái.

A csodálatosan restaurált szobor, most méltó helyén a budavári Nagyboldogasszony templomban várja az érdeklődőket, műkedvelőket vagy hitüket elmélyíteni kívánó látogatókat, ott ahol az évszázadok homályába burkolódzó alábbi legenda teszi még érdekesebbé a szobrot:

Van itt a várban, a Szűz Mária mennybemeneteléről elnevezett Boldogasszony-templomban, melyet közönségesen Mátyás-templomnak nevezünk, egy életnagyságúnál nagyobb Mária-szobor, melynek igen érdekes története maradt fenn. Ezt a szobrot a hagyomány szerint egy egyszerű pásztorfiú faragta az álmában látott Szűzanya alakjára; már jóval a török hódoltság előtt, tehát a XVI. század elején, helyén állott és a budai hívek között nagy tiszteletnek örvendett. Mikor a törökök megszállták Budát, a várnak olyan basa lett a parancsnoka, aki azelőtt keresztény volt s nagyon jól ismerte a szép szobor jelentőségét. Meghagyta tehát a janicsároknak, akik a templomba lovaikat bekötötték, hogy a szoborműre nagyon vigyázzanak, Mindazonáltal nem bízván katonáiban, a szobor elé, félkörű kőfalat húzatott, úgy, hogy a szobor másfél évszázadon át el volt rejtve az emberek szeme elől. Mikor a török uralom már vége felé járt, 1686-ban az ostromló csapatok szeptember 2-án tűzgolyók áradatával borították el a várat, olyan hatalmas földrengést idéztek elő, hogy az épületek meginogtak és a Boldogságos Szűz szobra előtt emelt fal leomlott és ettől a török katonák megijedve menekülésre fogták és sikerült visszafoglalni a várat. A várfalakon betörő keresztény csapatok tehát a templomban meglepetve pillantották meg a Szűzanya gyönyörű szobrát és boldogan adtak hálát sikeres közbenjárásáért.

Annak tisztázását, hogy ez-e az a bizonyos szobor, melyről a legenda szól – vagy egyáltalán kapcsolódik-e valamilyen módon az említett legendához, –, illetve a szobor pontos keletkezési körülményeinek meghatározását a további történeti és művészettörténeti kutatások együttműködése ígéri.

 

Kisvarga Gábor

 

Keresés

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

Eseménynaptár

szeptember 6. szerda

további események megtekintése »

Esztergom - Budapest Magazin

Esztergom-Budapest 2017/4. szám
Esztergom-Budapest 2017/3. szám

Összes magazin