Erdő Péter Rómában mutatott be szentmisét

A szentmisére a bazilika megtelt ünneplőkkel, a nemzetközi sajtó is nagy számban jelen volt. Az olasz nyelven bemutatott szentmisén koncelebráltak a Rómában tanuló és élő magyar papok, mások mellett Patsch Ferenc SJ, a Pápai Gergely Egyetem Fundamentális Teológiai Intézetének tanszékvezetője, Harsányi Pál Ottó OFM, a római Pápai Szent Antal Egyetem Hittudományi Karának professzora és Vízi Elemér SJ, a római Collegium Germanicum et Hungaricum (Német–Magyar Kollégium) spirituálisa. A szentmisén jelen volt Habsburg-Lotharingiai Eduárd, hazánk szentszéki nagykövete.
Részt vettek az ünnepen az Örök Városba érkezett magyar zarándokok is. A kecskeméti kórházlelkészi szolgálat munkatársai és szolgálattevői –negyvenöten – is jelen voltak a szentmisén.

A szentévi ökumenikus zarándoklatot Fekete Gábor állandó diakónus szervezte és vezette, aki kérdésünkre elmondta, hogy amikor hallották, hogy a magyar főpásztor szentmisét mutat be vasárnap a római címtemplomában, nem volt kérdés számukra, hogy átszervezik a programjukat és együtt ünneplik a szentmisét Erdő Péterrel. A szentmisén jelen volt Bárkányi Ernő, a kecskeméti Szent Miklós-templom (Barátok temploma) emeritus templomigazgatója, Juhos Imre Fülöpjakab plébánosa és Hodánics Tamás református lelkész.

A szentmisére ünnepi körmenetben vonult be Erdő Péter bíboros és a papság. Az evangélium Szent János evangéliumából (Jn 21,1–19) hangzott el; a feltámadott Jézus a Tibériás-tó partján találkozik Péterrel és az apostolokkal. A Jézust háromszor megtagadó Péter három kérdésben és válaszban kap bocsánatot Jézustól.

Alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Erdő Péter bíboros homíliáját, magyar nyelven.

Egyházunk történetének egy jelentőségteljes pillanatában ünnepeljük ma húsvét 3. vasárnapját. Szent Péter széke üres. Imádkozzunk a bíboros atyákért, akiknek hamarosan meg kell választaniuk Szent Péter utódját, akinek az lesz a feladata, hogy folytassa azt a küldetést, amelyet Péter az Úrtól kapott Tibériás tavánál.
Jézus háromszor teszi fel a kérdést Simonnak, János fiának: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Péter pedig, akiben talán még ott bujkál a lelkiismeret-furdalás, amiért azon az éjszakán megtagadta Mesterét, háromszor is így felel: „Te tudod, hogy szeretlek.” S Péter minden válaszára Jézus így felel: „Legeltesd juhaimat!”
Háromszoros tagadásra háromszoros megbocsátás jön. A szeretet háromszori megvallására a küldetés háromszori megerősítése. A hármas kérdés és válasz egyfajta szerződésnek minősült akkoriban a római világban.
Ott van Péter részéről a szeretet és az odaadás háromszori megvallása, s ott van a feltámadt Jézus részéről a bizalom, a megbocsátás és nagy megbízatás kifejezése. Mily csodálatos szerződés! Mily vonzó és egyben ijesztő feladat! Izrael Pásztora az Ószövetség szerint maga az Isten. Krisztus megkapja és már meg is kapta az egyetemes uralmat, mindazonáltal különleges módon pásztora Ő a vére által megújult messiási népnek, tehát a tanítványai közösségének, az Egyháznak. Mivel a római pápa Szent Péter utódja, akkor szükségszerűen Krisztus helytartója is, mert neki kell legeltetnie az Ő nyáját, az Ő népét. A küldetés meghaladja az emberi erőket, de Jézus megígéri a Lélek ajándékát és személyes jelenlétét, amely az Egyházzal marad az idők végezetéig.
Ebben a dinamikában áll ma is az Egyház és Péter utódának küldetése.
Jézus Krisztus az Egyház feje. Az Egyháznak ma mindenekelőtt a saját küldetésének kérdésével kell foglalkoznia. Mi, keresztények, a keresztre feszített és feltámadott názáreti Jézus tanítványai vagyunk. A vele való kapcsolat az élet forrása számunkra.

Ez a kapcsolat kettős: egyfelől történelmi kapcsolódást igényel. Jézus Krisztus valós történelmi személy, még akkor is, ha meghaladja földi történelmünk határait. Megismerhetjük életét és tanítását – mégha beszédeit nem rögzítették is – mint ahogy üdvözítő művének egészét. A történelmi Krisztusról alkotott ismereteink legfőbb alapja a Szentírás, de az Egyház hagyománya is. A hagyomány pedig nem merül ki egy történelmi elbeszélésben: tanúságtételről van szó. Egy, talán tévesen a budapesti Operaház első igazgatójának, Gustav Mahlernek tulajdonított gondolat szerint „a hagyomány a tűz őrzése, nem a hamvak imádása”.
Másfelől a Krisztussal való kapcsolatunk közvetlen és azonnali, mely a szentségi élet, az imádság és általában véve a keresztény lelkiség révén valósul meg.
Talán az idők egyik jelének számít a lelkiségi mozgalmak és új közösségek virágzása, amelyek ajándékot jelentenek az Egyház számára, amennyiben kiegyensúlyozottan megélt valós hit szerint cselekszenek, és élő kapcsolatot ápolnak az egyházmegyékkel és plébániákkal.
Mindebből levezethetők bizonyos szempontok és feladatok az Egyház életére és küldetésére nézve.
Krisztus nagy küldetést bízott tanítványaira: hirdessék az evangéliumot, és tegyenek tanítvánnyá minden népet, kereszteljék meg őket, és tanítsák meg őket mindarra, amit Ő parancsolt nekünk (vö. Mt 28,19–20). Ez a küldetés magának az Egyháznak a szervezeti alapja. A fő feladatok elosztása az apostoli időkig nyúlik vissza.

A keresztség, a bérmálás és különösen a szent rend a maga különböző fokozataiban különleges kegyelemmel járnak a rájuk bízott szolgálatok ellátásához. Minthogy a papi küldetés közösségi vonatkozással is bír a részegyházban, az egyes intézményi formák, mint például az egyházmegyei papi szenátus, fontosak az egyház küldetésében. A püspöki hivatallal kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat kiemelte a kollegialitást, amelynek különböző intézményi kifejeződései vannak, mint például az egyetemes zsinat, a Római Kúria, valamint a jelenlegi jogszabályok szerint a bíborosi kollégium és a püspöki szinódus.
Jelentőségteljes, hogy Ferenc pápa a püspöki szinódusról szóló apostoli konstitúciójában a püspöki kollegialitás igen hangsúlyos teológiájából indul ki. A Krisztus örömhírének hirdetésére irányuló közös küldetés végrehajtásában a helyi püspökök szerepe döntőnek tűnik. Imádkozzunk a konklávéért, a megválasztandó új pápáért, valamint az Egyházért, melynek az emberiség történelmének eme drámai szakaszában kell küldetését teljesítenie. S az emberiségnek szüksége van Krisztusra! Ránk is szüksége van, ha Krisztushoz tartozunk!

A szentmise záró könyörgése után Erdő Péter bíboros azzal a kéréssel fordult a nagy számban egybegyűltekhez, hogy imádkozzanak a konklávéért, a megválasztandó új pápáért és az Egyházért, és közösen elmondtak egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget.
A szentmise után a főpásztor találkozott a kecskeméti kórházlelkészség ökumenikus zarándokcsoportjával, közösen elénekelték a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket és a bíboros megáldotta a magyar csoportot.

Fotó: Daubner Tibor

Kuzmányi István/Magyar Kurír