Erdő Péter megáldotta a budapest-városmajori „kistemplomot”

Az 1925-ben felszentelt templom megújulását ünnepelték szeptember 13-án a városmajori hívek.

Két, stílusában, karakterében egészen más templomépület áll egymás mellett a Városmajorban. A kisebbiket 1925-ben, a nagyobbat, a Jézus Szíve-templomot 1933-ben szentelték fel. A tervezés mindkét esetben Árkay Aladár munkája. Nyolc év telt el mindössze a két építkezés között, de ez az időszak, az 1930-as évek eleje hozta meg Magyarországon az egyházi építészetben lezajlott modernista áttörést, ennek egyik első példája a városmajori Jézus Szíve-templom.

Így áll ma egymás mellett a két épület. A nagytemplom a liturgikus tér, az eucharisztia ünneplésének helye, a kistemplom a közösségi élet tere. A városmajori épületegyüttes az 1930-as évektől budapesti léptékben is valódi kulturális központtá vált.

A városmajori hívek nevében Mihálffy Imre, a képviselő-testület világi elnöke köszöntötte a megjelenteket. „A kistemplom megújulását is ünnepeljük ma. Közösséget építünk, ami kapcsolatok sokáságát igényli, melyek találkozások révén valósulnak meg. Ennek lehetőségét adja a kisptemplom.”

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Koncelebrált a Lambert Zoltán plébánost 53 év után váltó Forgács Alajos plébános és a júniusban szentelt Máté Kristóf káplán.

Lambert Zoltán atyát a koronavírus-járvány „bezárta” a XXIII. János Otthonba, így a megújult kistemplom ünnepén sem tudott jelen lenni, és le kellett mondania a jövő vasárnapra tervezett búcsúmiséjét is.

A ministránsok, az asszisztencia és a papság maszkban vonult be a templomba, a padsorokban is maszkokban ültek a hívek. Sok idős is jelen volt a szentmisén és együtt ünnepelt a közösséggel a vírusveszély ellenére is.

*

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

A most felolvasott evangélium Isten irgalmasságát és az emberi irgalmasság kötelességét mutatja be. Jézus Krisztus tanításában központi gondolat, hogy Isten megajándékozott minket, megbocsátja nekünk bűneinket. Ezzel kötelez minket hálára, viszont-szeretetre és szeretetre embertársaink iránt is. Maga Jézus tanított minket a Miatyánkra, amelyben így imádkozunk: „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ennek a könyörgésnek a logikája, hogy kötelesek vagyunk egymásnak megbocsátani, mert ezt kívánja tőlünk az Isten, mert ettől függ, hogy ő is megbocsát-e nekünk.

A mai evangéliumi szakasz mintha fordított gondolatmenetet követne. A magas rangú tisztviselő hatalmas összeggel, tízezer talentummal tartozik urának. Ez az összeg a római korban egy-egy tartomány egész adóbevételét jelenthette. De jelentett még valami mást is. És ezt Jézus hallgatósága nagyon is érezte. A tízezer talentum ugyanis szerepel az Ószövetségben. Eszter könyvében Ámán, a legfőbb udvari tisztviselő ajánlatot tesz Achasvéros királynak, hogy kipusztítja a birodalmában élő zsidó népet. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: „Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára” (Eszt 3,9). A tízezer talentum tehát az egész nép életét jelenti. És Achasvéros király el is engedi Ámánnak a fölajánlott összeg megfizetését, csakhogy nem irgalomból, hanem azért, hogy megmutassa, ingyen is a zsarnok tisztviselő kénye-kedvére hagyja ezeket az embereket (vö. Eszt 3,11). Az az uralkodó, akiről Jézus beszél, nem cinizmusból engedi el a roppant tartozást, hanem irgalomból. Megszánja a könyörgő tisztviselőt és családját. Nem akarja őket az adósok börtönébe vetni. Egyébként az adósrabszolgaság borzalmas intézmény volt az ókorban. A fizetésképtelen adós – akár egyén, akár közösség – a szabadságával és az életével játszott. Napjainkban is egész családok, sőt országok kerülnek a kifizethetetlen adóság csapdájába, sokszor úgy, hogy nem is maguk vállalták a kötelezettséget, hanem mások vették fel a hitelt az ő terhükre.

De az úr, akiről Krisztus tanít minket – és aki a mennyei Atya szimbóluma –, irgalmas az emberhez. Nincs olyan nagy bűn, amit Isten ne lenne képes megbocsátani, amit ne akarna megbocsátani, ha megbánjuk, ha a bocsánatát kérjük, ha megtérünk.

A megtéréshez azonban az is hozzá tartozik, hogy mi magunk is irgalmasak legyünk embertársainkhoz. Nagy terület az irgalmasság, jelentheti a megbocsátást, jelentheti az olyan ajándékozást vagy segítséget, amire egyébként nem vagyunk kötelesek. De a jézusi példabeszéd feltárja az Isten bőkezű irgalmassága és a mi kötelező emberi irgalmasságunk közötti hatalmas minőségi különbséget is. Isten maga az ajándékozó szeretet. Mi viszont, még ha megbocsátunk is, még ha ajándékozunk is, csak haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tesszük, ami a kötelességünk. Isten ugyanis előbb szeretett minket.

A látszólagos eltérés a mai példabeszéd és a Miatyánk könyörgése között az lenne, hogy a Miatyánk szerint mintha nekünk kellene először megbocsátanunk embertársainknak, hogy azután Isten is irgalmas legyen hozzánk. A példabeszédben mintha a fordítottja történne. Az úr előbb engedi el a tisztségviselő hatalmas adósságát. Neki pedig ezután kellene irgalmasnak lennie szolgatársával. Mindenekelőtt Istenben nincs előbb és később, ő az Örökkévaló, az ő irgalmassága különböző helyzetekben, különböző módokon sugárzik bele az időben élő ember történelmébe. Másrészt összevetve a két gondolatot, megkapjuk a saját kötelező irgalmasságunk okának és céljának a teljes kifejtését is. Az ok, amiért szeretnünk kell embertársainkat, amiért meg kell bocsátani nekik, az hogy Isten gazdagon megajándékozott minket, hogy irgalmas volt és irgalmas akar lenni hozzánk. A legfőbb cél, amiért meg kell bocsátanunk egymásnak, annak vágya, hogy Isten is megbocsásson nekünk.

Kérjük számon magunktól újra és újra, hogy ennek a nagy igazságnak az alapján élünk-e. Felindítjuk-e magunkban rendszeresen az Isten iránti szeretet és hála érzését? Van-e szívünkben gyűlölet, harag, bosszúvágy, keserűség mások iránt? Tehetünk-e valamit, nyújthatunk-e testi vagy lelki segítséget más embernek, hiszen Isten iránt is ezzel fejezzük ki a leginkább köszönetünket?

Kérjük a Szentlélek Úristen világosságát és erejét, hogy ne csak felismerjük, mi az a jó, amit meg kell tennünk, hanem erőnk is legyen, hogy minden gyengeségünk, minden szétszórtságunk, minden önzésünk ellenére Isten segítségével megújítsuk az életünket. Ámen.

*

A szentmise végén Erdő Péter bíboros arra hívta fel a figyelmet, hogy az eredeti tervek szerint e héten ünnepelnénk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A hét minden napján egy-egy video-összeállítást tesznek közzé, ezekben a katekézist tartó előadók arról is beszámolnak, hogyan élte meg országuk a járvány időszakát.

Erdő Péter utalt az Istentiszteleti Kongregációnak a L’Osservatore Romano lapban megjelent dokumentumára, melyben levonják a tanulságot az eddigi járványügyi tilalmakkal kapcsolatban, és kimondják, mekkora különbség van a virtuális bekapcsolódás és a tényleges részvétel között. Ennek szellemében a bíboros azt kérte, megtartva az előírásokat, ne mondjunk le a szentáldozásról és a tényleges közösségi jelenlétről, amely erőforrás számunkra.

Forgács Alajos plébános elmondta, hogy a megújult kistemplomot a hívek adományaiból szeretnék berendezni. Díszdobozba csomagolták a kistemplom legjellegzetesebb építőelemét, a tetőt fedő piros cserépdarabot; a dobozon feltüntették a felújítás dátumát, az idei évszámot. A 2020 mindtegy javaslat az adományok összegére. Eddig 1,5 millió forint gyűlt össze, de ahhoz, hogy valóban be tudják rendezni a közösségi teret, még jóval többre van szükség.

A plébános arról is beszélt, hogy már halaszthatatlan volt a kistemplom átfogó külső és belső felújítása. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kormányzati támogatással tudta megvalósítani a felújítást. A terveket Anthony Gall felelős építésztervező készítette. Az egy éven át tartó rekonstrukció során helyreállították az épület műszaki állagát, elvégezték a használati funkcióknak megfelelő átalakításokat. Megújult a tetőszerkezet, a homlokzat, a belső felület, valamint a világítástechnika.

Forgács Alajos bejelentette, hogy a Magyarországi Mindszenty Alapítvány és a Sztehlo Lili Kulturális Egyesület pályázatot írt ki a még hiányzó üvegablakok megtervezésére.

Az ünneplő közösség az asszisztencia vezetésével vonult át a kistemplom megáldására. Az egykori szentélyben színházi díszlet fogadta a belépőket. Este adják elő ugyanis Tar Ildikó Láng a sötétben című, Márton Áron életét feldogozó legendáját.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír