Erdő Péter: Hallgasson el a gyűlölködést és az indulatokat szító keserű beszéd!

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Rózsafüzért imádkozva járta körül hívő közösségünk Budapest városát. Kértük Isten irgalmát és áldását városunkra, hazánkra és népünkre. A mai evangéliumi szakasz Jézus búcsúbeszédének egy részlete. Szenvedése és kereszthalála előtt búcsúzik Jézus a tanítványaitól. Ennek keretében adja nekik a békét. Jézus kortársai békével köszöntek, és békével búcsúztak egymástól. „Shalom”-ot mondtak, ha találkoztak, és ha elváltak. De ez a béke, amit itt Jézus hagy hátra, nem egyszerű elköszönés csupán. Arról beszél, hogy szeretetkapcsolat alakult ki közöttük. Azokkal, akik szeretik őt, akik megtartják tanítását. Azt ígéri, hogy lakást vesz náluk, és az Atya is hozzájuk költözik. Többes számban beszél. Sőt megígéri nekik a Szentlelket is. A mai Evangélium a Szentháromság hitének egyik legszebb tanúbizonysága.

Tudjuk, hogy a Szentháromság hitigazságát az Egyház évszázadok alatt fogalmazta meg teljes világossággal. De az Újszövetség lapjain már több helyen is ott van – így a mai Evangéliumban is – Jézusnak a Szentháromságról szóló kinyilatkoztató tanítása. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. És a Szentlélek az, aki Jézus tanítását emlékezetébe idézi mindenkinek. Jézus békességet hagy a tanítványaira. Más ez a béke, mint az egyszerű búcsúzás békéje, mert Jézus az élete árán szerzi meg ezt a békét. Jézus elmegy és visszajön.
Halála és feltámadása egyszerre távozás és örök visszatérés. Mert itt fog maradni a tanítványaival most már mindörökké. Ezt a békét adja Jézus a tanítványoknak. Nem úgy, mint a világ. Mert hogyan adja a világ a békét? Van a világban olyan béke, amelyik a felületességnek, a közömbösségnek a nyugalma. Nem törődik az ember a dolgokkal, hogy ne zavarja a saját békéjét. És van a világban olyan béke, ami a hódításnak és az elnyomásnak a nyugalma. A Római Birodalomban a Pax Romana az a béke volt, amelyet a római hatalom tartott fent, amely ellen senki sem lázadhatott már fel. Más népek is megpróbáltak ilyenféle békét teremteni a maguk környékén. Nem ezt a békét akarja hagyni Jézus a tanítványoknak. Nem akar itt a földön máris fizikai értelemben vett ellenállhatatlan uralmat. Nem ezt hagyja hát rájuk. Nem is olyan békét, amilyenre az elvtelen ember hajlandó, nem a megalkuvásnak a békéjét. Sőt másutt azt mondja, hogy nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Ezt kell összeegyeztetni ezzel a krisztusi békével, amit ő a tanítványaira hagy. Mit értünk hát rajta, hogy az ő békéjét? Nem azt, amit a világ ad. Krisztus békéje biztonságérzetet jelent az embernek.

Jézus mondásának értelme még világosabb lesz, ha figyelembe vesszük azokat a szavakat, amelyek az evangéliumban közvetlenül előtte állnak. Krisztus békéje az a béke, amit a Szentháromság bennünk lakása jelent. Az a béke, amelyet az jelent, hogy szeretjük Krisztust és megtartjuk a tanítását. Ha tetszik, az a béke, amit a kegyelem állapota jelent, amit Krisztus megszerzett számunkra megváltó kereszthalálával és feltámadásával. Tehát az Istennel való megbonthatatlan barátság állapota ez a béke. És ez az, ami valahol nagyon mélyen a Krisztusban hívő ember lelkét meg kell, hogy nyugtassa. És akkor lehet olyan, hogy a külső körülmények éppen békétlennek látszanak. Lehet olyan, hogy Krisztus tanítványait ellenállás, sokszor emberileg megmagyarázhatatlan hevességű ellenállás és gyűlölködés fogadja. És mégis, valahol bent a lélekben megmarad a béke, Krisztus békéje.

Ez a béke tehát az Istenhez fűződő kapcsolat. Annak a biztonsága, hogy minket senki nem szakíthat el Krisztus szeretetétől. Maga Krisztus sem félt a „világ fejedelmétől”, pedig közeledik Júdás, és ő lesz az, aki elárulja Jézust. Úgy tűnik, hogy a Sátánnak hatalma van ezen a világon és Jézus nem fél tőle, mert benne bűn nincsen, ő az Atya akaratát teljesíti mindenben. És ebbe a békébe kapcsol bele minket. Ha az akaratát teljesítjük, akkor semmitől nincs félnivalónk. Ezért mondja Szent Pál, hogy „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” Semmi sem szakíthatja el azt, aki Krisztust igazán szereti. És ez vonatkozik a saját szenvedéseinkre, vonatkozik a betegségre, vonatkozik a kísértésre, ha az akaratunk a helyén van, ha Krisztus szeretetében akarunk élni és halni, akkor semmi igazi veszély nem fenyegethet minket.
Kérjük a békét Hazánkban és egész Európában. Kérjük, hogy hallgassanak el a fegyverek, hallgasson el a gyűlölködést és az indulatokat szító keserű beszéd.

Adjon Isten erőt, hogy a békesség emberei lehessünk családunkban és környezetünkben. Boldogságos Szűz Mária, keresztények segítsége, könyörögj érettünk! Ámen.

Fotó: Wágner Csapó József/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye