Erdő Péter húsvéti üzenete: Építsük az életünket az örök élet reményére!

A szentmise előtt, az ünnepi bevonulás alatt megszólaltak a várva-várt, felújított harangok, melyeket csak a múlt század elején hallhattak az őseink.

A megújulás mindig öröm, mégha olykor nehézségekkel jár is együtt. Különösen átérezték ezt az esztergomi bazilikában, ahol az elmúlt években már hozzászoktak a hívek a lezárásokhoz, állványzatokhoz, a szűnni nem akaró porhoz és megannyi váratlan eseményhez. Idén azonban már láthatók a folyamatok gyümölcsei: nincs lezárt templomtér, a kupola ragyog kívül és belül a világháborús sebeket eltüntető restaurálás után, a húsvétvasárnapi nagymisére pedig életünkben még nem hallott harangzúgás hívott mindenkit. Zúgott mind a hat harang akkor is, amikor Török Csaba plébániai kormányzó bekísérte Erdő Péter bíboros, prímást az ország főtemplomába.

„Feltámadt Krisztus, és magával együtt feltámasztotta az egész világot, mert elszakította a halál bilincseit” – elmélkedett a főpásztor a homíliájában, és arra buzdította a híveket, hogy a mai napon osztozzunk a tanítványok hitében. Legyünk társaik a húsvéti örömben! Szülessünk újjá a megszentelő kegyelemben! Építsük az életünket az örök élet reményére, mert feltámadt Krisztus!

A szentmise végén – a hagyományoknak megfelelően – Erdő Péter bíboros mézeskalácsból készült húsvéti bárányokat osztott a gyerekeknek a bazilika főkapujánál.

Török Csaba plébániai kormányzó örömét fejezte ki, hogy húsvétvasárnap már valóban látni a bazilika felújításának gyümölcseit, zúgnak a harangok, áll az új oltár, amelyet a főpásztor április 14-én szentel fel. „Igazi húsvéti dísz, fény és ragyogás mindez, az újraéledés kövekbe írt üzenete” – mondta, és hozzátette: megnyitott az újraálmodott panorámaterem, és reményeik szerint még idén elkezdődik a nagyorgona újraépítése.

„Lesznek még további munkálatok, amelyek bontással, ásással, fáradságos építéssel járnak együtt, újbóli lezárásokra is számítunk. De most már valamiképpen »húsvétos« a lelkületünk: az ország főtemploma, magyarországi egyházunk szíve és középpontja örömet és reményt sugároz!” – fogalmazott Török Csaba.

Erdő Péter bíboros ünnepi homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban kedves Testvérek!

1. A négy evangélium mindegyike elmondja a szent asszonyok és a tanítványok tanúságtételét Jézus feltámadásáról. Két tényt említenek, az üres sírt és a Feltámadott megjelenéseit. János elbeszélése szerint Mária Magdolna ment ki elsőként a sírhoz, de az apostolok voltak az elsők, akik beléptek oda és látták a feltámadás külső jeleit. A szeretett tanítvány rádöbbent, hogy Jézus nincs a sírban, a leplek pedig összehajtva fekszenek a sírüreg oldalában. Megértette, hogy ami történt, nem lehet emberi mű, és hogy Jézus nem a földi életbe tért vissza, mint Lázár. Ezért mondja az evangélium, hogy „látta és hitt” (Jn 20,8).

2. Ekkor még, a feltámadt Krisztussal való találkozás előtt, az egyes jelek nem lettek volna elegendők önmagukban a feltámadás bizonyítására, de együtt kellően megalapozták a feltámadás hitét a tanítványok szívében. A Szentírás jövendölései (pl. Zsolt 16,9–11), az angyalok híradása és Krisztus földi életében mondott szavai meggyőzték őket. A zsoltárt idézi Szent Péter apostol majd pünkösdi beszédében is.

„Mindig szemem előtt lebeg az Úr,
ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem
s testem is békében fog majd nyugodni.
Nem adod lelkemet a holtak országának,
s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Az élet útjára tanítasz engem.
Színed előtt az öröm teljessége,
s jobbodon a gyönyörűség mindörökké”.

Ez volt a tanítványok öröme, a Krisztus feltámadásáról szóló jövendölés beteljesedése.

3. Feltámadt Krisztus és magával együtt feltámasztotta az egész világot, mert elszakította a halál bilincseit. Az első ember vétkezett és meghalt. Krisztus nem vétkezett, mégis meghalt. Ádám meghalt nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Meghalt a bűn következményeként és a természet rendje szerint: „Amely napon eszel a fáról, halált kell halnod!” – olvassuk a Teremtés könyvében (Ter. 2,17). Mikor a lélek haláláról hallunk, ne gondoljunk arra, hogy a lélek meghalhat, mert az halhatatlan. A lélek halála a bűn és az örök büntetés! Ezért mondja Krisztus: „Ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, de nem tudják megölni a lelket, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a Gyehennában” (Mt 10,28). Kettős volt a mi halálunk, ezért kettős feltámadásra is van szükségünk. Krisztus egyszer halt meg, mert nem vétkezett, de ezt az egyszeri halált is miattunk vállalta. Nem is kellett volna meghalnia, mert nem volt adósa a bűnnek, így a halálnak sem. Ezért Krisztus az egyszeri halálból egyszer támadt fel. Mi pedig, akik kettős halállal haltunk meg, kettős feltámadással támadunk fel. Első feltámadásunk a bűnből történik, a keresztségben ugyanis együtt halunk meg Krisztussal és vele együtt fel is támadunk. A másik feltámadás a test feltámadása. Így tanít bennünket Aranyszájú Szent János.

4. Feladatunk és lehetőségünk tehát a húsvét fényében, hogy a bűnbánatban és a szentgyónásban megtisztuljunk bűneinktől, visszanyerjük a megszentelő kegyelem állapotát, melyet a keresztségben kaptunk. De rendezzük is úgy magunk körül az emberi kapcsolatokat, hogy legfőbb célunk saját magunk és a többi emberek örök üdvössége legyen. Foglalja el családjainkban és nagyobb közösségeinkben az önzés, a sértettség és a háborúskodás helyét az igazságosság, a kiengesztelődés és a béke! Legyünk az Isten iránti szeretet és az emberek iránti áldozatos segítőkészség tanúi!

5. A mai napon osztozzunk a tanítványok hitében! Legyünk társaik a húsvéti örömben! Szülessünk újjá a megszentelő kegyelemben! Építsük az életünket az örök élet reményére, mert feltámadt Krisztus! Ámen.

Fotó: Mudrák Attila