Erdő Péter bíboros diakónust szentelt a Szent István-bazilikában

Erdő Péter bíboros szentbeszédét olvashatják az alábbiakban.
"Kedves Szentelendő Testvérem! Krisztusban Kedves Testvérek!

1A mai evangélium Keresztelő Jánost állítja elénk, ahogyan a kietlen pusztában, a Jordán partján hirdeti a bűnbánat keresztségét. De felidézi a mai, Izaiás könyvéből vett olvasmány azt a várakozást is, ahogyan a messiási időre annak idején a próféták készültek. Ott is találkozunk az erős Messiásnak az alakjával. Azzal, aki igazságot tesz, azzal, aki minden gonoszt elpusztít. Érthető hát, ha a Messiás közeledtével a gonoszság, a bűn problémája középpontba kerül.
De van egy másik eleme is az Izaiás-féle képnek, ez pedig az idillikus rész. Az, hogy az állatok ott fognak legelészni egymás mellett békében, még az oroszlán is szalmát eszik, nem marja meg a gyereket a kígyó, a párduc együtt legelészik a többi növényevő állatokkal. Nyilvánvaló, hogy nem állatokról akar nekünk újdonságokat elmesélni a próféta. Arról van szó, hogy a körülöttünk levő világ is a Messiás műve nyomán kibékül önmagával, harmóniába kerül önmagával és az emberrel. Miért? Mert az ember harmóniába kerül az Istennel.

Mi ennek a nagy kiengesztelődésnek az akadálya? A bűn az akadálya, amely az Isten és ember közé a feszültséget hozta. És ez az a bűn, amelyik a Messiás közeledtekor útban áll. Ezek a göröngyök és ezek a völgyek, ezeket kell feltölteni és lehordani, hogy a Messiás szabad úton juthasson el az emberhez. Ezért hirdeti János a bűnbánat keresztségét. De nem elég, ha a bűnbánat puszta érzelem lesz az embernek a szívében. Hiszen ettől még Isten irgalmának a hatására sem lesz látványosan és rögtön harmonikus a világ. Jézusnak az eljövetele után sem látjuk, hogy együtt legelészne az oroszlán és a bárány. Hanem azt látjuk, hogy megindult egy erjedés. Hogy megindultak a világban a harmóniának az erői is. Mert az ember cselekedetein keresztül vezet a megújulás útja. Az ember az, akinek a szívbeli megtérése után a cselekedetei is meg kell hogy változzanak.
De nem csupán arról van szó a mai evangéliumban, hogy az ember gondolja át az életét, bánja meg a bűneit, viselkedjék utána derekasabban, és majd ettől szép és békés lesz a világ.

Nem erről van szó! Mert János szavai, keresztelése gyönge. Az emberek összes erőfeszítése gyönge, mert el kell jönnie annak, aki erősebb, mint János. Aki képes arra, hogy ne csak jelképesen, vízzel tisztítsa az embert, hanem Szentlélekkel és tűzzel. Aki megváltott minket a bűntől és képes arra, hogy a keresztségben tényleg meg is tisztítson tőle. Nem elég az emberi igyekezet, Istennek a megváltó szeretete, kegyelme kell ahhoz, hogy valóban helyreálljon Isten és ember között a harmónia.

Diakónusszentelésre gyűltünk ma egybe. A diakónusok a szentelésben még nem az áldozat bemutatására, Krisztus áldozatának jelenvalóvá tételére kapják a kézfeltételt, hanem a szolgálatra. De ez a szolgálat Isten igéjének továbbadása, az oltár körüli segédkezés és a hivatalos egyházi szeretetszolgálat területe. Vagyis nem csupán személyes keresztény hitéről tesz tanúságot a felszentelt diakónus, hanem hivatalosan képviseli az Anyaszentegyházat. Ez pedig különleges és nagy felelősség. Érthetően, tisztelettel adni tovább az Evangéliumot, az Egyház hagyományának és tanítóhivatalának megfelelően, felelősen magyarázni azt nagy hivatás, amely arra kötetez minket, hogy teológiailag is, imádságban is felkészült emberek legyünk. Amikor pedig prédikálunk vagy oktatjuk a hitünket, konkrétan is, bölcsen és alaposan készüljünk fel ne csak arra, hogy jót és igazat mondjunk, hanem arra is, hogy ez az igazság eltaláljon a hallgatóság szívéhez. A régi mondás úgy tartja: Quis ascendit sine labore, descendit sine honore – Aki munka nélkül megy fel a szószékre, az dicstelenül jön le onnan. De minden diakónusi ténykedésben érezned kell, kedves szentelendő testvérem, hogy nem csupán az emberi fáradozáson múlik az eredmény, mert velünk működik Isten kegyelme. Ahogyan Jézus mondta: „Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.”

A kegyelemről szólva pedig érezzük át a súlyát ennek az isteni ajándéknak. Sokan azt mondják: „Mit tehet egy diakónus, amit nem tehet meg kellő felhatalmazás birtokában bármely világi Krisztus-hívő?” A homílián és bizonyos áldásokon kívül, amelyre világiaknak felhatalmazás nem adható, valóban sok egyházi szolgálatot végezhetnek szükség esetén, illetve külön megbízás alapján világi hívők is. De a diakónusszentelés szentségi kegyelme különleges erőforrás, amely ugyanabban a tevékenységben is sajátos értéket ad a felszentelt diakónus szolgálatának.

 Küldetésedet nőtlenségben fogod gyakorolni. Légy tudatában annak, hogy az Isten országáért vállalt nőtlenség a lelkipásztori szeretet jele és ösztönzője. Egyúttal a világban végzett szolgálatod hatékonyságának forrása. Ha ugyanis Krisztus iránti őszinte szeretettel és teljes odaadással élsz ebben az állapotban, akkor osztatlan szívvel tudsz Krisztushoz ragaszkodni, Isten és embertársaid szolgálatára állni. Légy Isten és emberek előtt feddhetetlen, ahogy Krisztus szolgájához és Isten titkainak közvetítőjéhez illik. Ne hagyd, hogy bármi is – akár a mindennapi élet terhei, akár a világ szétszórtsága – eltérítsen az evangéliumi reménységtől!
Adja meg a Szentlélek Úristen, hogy önzetlen szolgálatod a keresztény nép javára tiszta áldozati adomány legyen Isten előtt, te pedig a jól gazdálkodó megbízottnak járó dicséretet hallhasd az utolsó napon: „Jól van, derék és hű szolgám, menj be urad örömébe!”

Ámen."

Fotó: Merényi Zita