Erdő Péter bíboros bérmálási szentbeszéde Pestújhelyen

A Főpásztor szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

1. A mai szentmisében Urunk mennybemenetelét ünnepeljük. Krisztus a feltámadás fényében jelenik meg, mégpedig a Máté-evangélium felolvasott szakasza szerint nem is akárhol, hanem Galileában, ahová feltámadása után hívja a tanítványait. Emlékszünk, hogy az angyal, amikor az asszonyok üresen találták a sírt, azt mondja, hogy: „Előttetek megy Galileába, ott majd találkozni fogtok vele” (Mt 28,7). És ezt a találkozást írja le a mai jelenet. Nem akárhol találkoznak azonban Galileában sem, hanem egy hegyen.
Ha figyeltük az evangélistának ezt a finom elszólását, nem arra vonatkozik ez, hogy pontosan milyen földrajzi körülmények között történik a mennybemenetel csodája, hanem teológiai üzenetet hordoz. Mert hegyen szólt az Isten a népéhez, a Sínai hegyen kapta a választott nép a tízparancsolatot (vö. Kiv 19,11-24,18), ott pecsételődött meg a régi szövetség. És hegyen szólt Jézus a tanítványokhoz és a hallgatósághoz, amikor új erkölcsi törvényét, a nyolc boldogságot és a teljes hegyi beszédet (vö. Mt 5,1-7,27) tudtul adta nekik.
Most újra egy hegyen találkozunk vele, ahol már a szenvedés és a feltámadás fényében ragyog, és összefoglalja egész földi életének a tanulságát, vagyis mindazt, amit Isten Jézus Krisztus személyében az emberiségnek mondani akar.
2. És mit látunk Jézus arcán ekkor? Látjuk rajta a dicsőséget. Olyan dicsőséget, amitől a tanítványok földre borulnak. Megint egy elszólás az evangéliumban. De hát kinek is szól az ilyenfajta leborulás az akkori, régi időkben? Szól mindenekelőtt magának az Istennek. Az Ószövetségből is ismerjük Mózest, aki a csipkebokor égő csodája láttán megoldja saruját és leborul (vö. Kiv 3,2-5). De máskor is, amikor a Szenttel, az Istennel, a Kimondhatatlannal találkozik az ember.
Van azután egy másik leborulás is, az ókori Kelet vagy a hellenista világ népei körében, az istennek mondott vagy isteni tekintélyűnek tartott uralkodó előtt. A Jézus előtti leborulás a tanítványok részéről hitvallás. Mert már nem csupán a Mestert követik, mint tanítványok, hanem az Úrnak hódolnak. Annak az Úrnak, akiben ég és föld királyát ismerik fel. Igen, mert Jézusban az Emberfia jövendölései is teljesednek, akiről Dániel próféta könyvében (vö. Dán 7,10kk) azt olvassuk, hogy minden nép ura, királya és parancsolója lesz, hatalommal és dicsőséggel ruházza fel őt az Isten. Ebben a dicsőségben látják most ők a Feltámadottat. Jézus pedig summáját adja egész életének és megváltói művének. Hiszen küldetést ad. Nemcsak hatalommal és dicsőséggel jelenik meg a sokat szenvedett, a szelíd Tanító, hanem a saját isteni küldetését és a velejáró tekintélyt továbbadja az apostolainak. Most már nem csupán tanítványok ők, hanem apostolok. Küldöttek, akiknek folytatniuk kell Jézus küldetését.
3. Miben is áll ez a küldetés? Halljuk a híres missziós parancsot, és eszünkbe jut, hogy ugyanezeket a tömör szavakat a II. Vatikáni Zsinaton is milyen szépen bontja ki a tanító Egyház. Krisztus hármas küldetése a papi, a tanítói és a pásztori küldetés. Ezt kell folytatni az egész Egyháznak, különösen is szentségi felszentelésük erejében az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak.
Jézus Krisztus is hármas küldetést ad. Azt mondja: „Tanítsatok minden népet!” Nem egy néphez, az egész világ összes népeihez szól hát a küldetés. „Megkeresztelvén őket.” A keresztelés nem csupán egy lelkipásztori eszköz, hanem az Egyház tevékenységének egyik célja. Célja, mert az Egyház Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére rendeltetett. Márpedig a keresztségben utunk van az üdvösségre. Tehát a megszentelői feladat gyakorlása nemcsak a keresztségben, de az Eucharisztiában és a többi szentségekben is az apostolokra hárul.
A harmadik nagy küldetés „Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek”. Tehát tanítani is kell az apostoloknak minden népet, azokat is, akiknek még a fogalmakat is meg kell magyarázni, hogy azután kimondhassuk a hit igazságait. Ilyen helyzetben élünk ma is, nagyon sokan nem hogy elfordulnának a hittől vagy elleneznék annak tartalmát, hanem azokat a fogalmakat, amelyekben a hitünk beszél, azokat sem értik vagy nem tudják hova tenni. Tehát a tanításnak, vagyis konkrét, objektív tartalmak átadásának is nagyon nagy szerepe van a küldetésünkben. És amikor az Egyház hitoktatást, katekézist és bibliaórát tart – vagy akár az igehirdetés során –, akkor nemcsak egy jó érzést kell kialakítanunk, de meg is kell tanítanunk hitünk fontos igazságait. A Katolikus Egyház Katekizmusát ma már mobiltelefonon is olvashatjuk.
4. Ennek a tanításnak az alapján felismerjük a kötelezettségeinket is, kötelezettségeinket Isten és embertársaink iránt. Nem pusztán azért, mert egy mindenható Úr parancsolja nekünk – bár ez is elég ok lenne rá –, hanem azért, mert olyan Isten kívánja ezt tőlünk, aki végtelen szeretettel van irántunk, aki nálunk magunknál is jobban tudja, hogy mitől tud élni és mitől lesz boldog az ember.
Ezért aztán nem elegendő tanítást adni Isten akaratáról, hanem pásztori szeretettel kormányozni, irányítani is kell Isten népét. Ebben a feladatban is különleges küldetése van az apostoloknak és utódaiknak. Mostanában mintha minden arra irányulna, hogy elriasszák az embereket a papság vállalásától. De tudnunk kell, hogy minden nehézség ellenére ez a küldetés a legnagyszerűbb és a legfontosabb, amit az emberekért teljesíthetünk. Ha látjuk szolgálatunk nyomán, hogy mások megnyílnak az Isten felé, ez nagyobb boldogság, mint minden földi karrier és elismerés. Ezért, hát akinek a szívében megszólal a hívó szó, ne habozzon. A hármas missziós parancs továbbadása után Jézus eltávozik a tanítványok köréből. Ugyanakkor azonban ígéretet is ad, azt mondja: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”.

5. Kedves Bérmálkozók!
Nekünk sem egyedül kell keresni a tanításának az útját, nem egyedül kell fáradozni azon, hogy megtegyük azt, amit Krisztus parancsolt nekünk, hiszen itt van közöttünk a szentségekben és megadja nekünk a Szentlelket, aki kiséri az egész Egyház és minden egyes keresztény életét. Ennek a Szentléleknek a teljes gazdagságát kapjátok meg a Bérmálás szentségében, hogy felismerjétek és teljesíteni tudjátok mindazt, amire keresztény küldetésetek szól.
Ezért kérjük mindannyiunk számára: Jöjj el Szentlélek Úristen, áraszd ránk teljesen mennyből fényességedet! Ámen.