Érdemszerző életet nem lehet kegyelem nélkül élni

Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be. A liturgián koncelebrált Vitális Gábor SDB tartományfőnök, Ábrahám Béla templomigazgató és Kelemen László, a főegyházmegye hitoktatási felügyelője, aki összehívta az ünnepségre a katekétákat.

Kelemen László atya a szentmise elején köszöntötte a hitoktatók közösségét, és Erdő Péter bíboros áldását kérte a munkájukra, illetve a rájuk bízott hittancsoportokra.
A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy a keresztények küldetése a hit továbbadása. A katekéták feladata nem csupán a tanítás, hanem a rájuk bízottak elvezetése Istenhez. Hangsúlyozta, hogy világunk nem a véletlen műve, hanem a teremtő és gondviselő Isten alkotása, aki személyesen is kapcsolatot keres velünk. Rámutatott: a kereszténység nem pusztán emberi törekvés, hanem Isten legnagyobb ajándéka, amelyre szükségünk van, hiszen meghatározza életünk irányát és értelmét.

Az alábbiakban Erdő Péter bíboros homíliáját teljes egészében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Közös küldetésünk, hogy továbbadjuk hitünk tanítását a ma élő embereknek, fiataloknak és időseknek egyaránt. De a tanítás továbbadása önmagában még kevés. Nem csupán oktatók, de katekéták vagyunk. Szeretnénk elvezetni a hitre a ránk bízottakat. De mitől lesz érdekes, mitől tűnik fontosnak a hitünk a mai szétszórt és fáradt világban?

2. Erre kapunk választ a most felolvasott evangéliumban. Mert világunk, az űrhajóból olyan szépnek látszó kis földünk is, de az egész világmindenség is nem a véletlen műve, nem magányos és magára hagyott. Hiszünk a teremtő és gondviselő Istenben. De mindez lehetne puszta szemlélet. Lehetne egy érzés, hogy valami nagynak, valami felfoghatatlannak a részei vagyunk. Idáig sokan eljutottak az emberiség soraiból. Akár a görög filozófia nagyjai közül is. De mi nem csak nyitott elmével szemléljük világunkat. Nem csupán természetvallás vagyunk, hanem kinyilatkoztatásra épülő vallás. Szólt Isten a próféták és a sugalmazott szerzők által már az Ószövetség idején, Krisztusban pedig elmondta mindazt, amit velünk személyes szeretetből külön is közölni akart. A kinyilatkoztatás teljessége puszta emberi értelemmel nem lenne felfedezhető. Mert az Isten akaratából létező világ nem statikus valóság, hanem dinamikus. Személyes dinamika irányítja. Isten személy, és velünk, szegény, kicsi emberekkel szándéka van. Kapcsolatra akar lépni velünk.

3. Ennek a dinamikának a nagyszerű bemutatása a mai evangélium. Az Úr jön. Jézus egy napról beszél. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Az Úr eljövetele részben már megvalósult azzal, hogy a második isteni személy emberré lett. De megmarad a feszültség. Az idők végének bírája el fog jönni. Ezt hirdette keresztelő János (Mt 3,11) és ezt hirdette Jézus is, amikor arról beszélt, hogy az Emberfia hirtelen, előreláthatatlan módon fog elérkezni. Beszél Jézus az idők jeleiről. Szól arról, hogy az a nap úgy jön el, mint a tolvaj, de egyben a nagy találkozás pillanata lesz. Ítélkezés, de Isten győzelmének kihirdetése. Egyszerre hordozza a nagyszerű krisztusi kép a bírósági tárgyalás vonásait, és ugyanakkor a kozmikus elemeket is (vö. Jel 21,1). Az a nap Isten győzelmének felszínre törése Jézus Krisztus által. Ekkor majd minden megújul (ApCsel 1; 6 3–20), és a mi testünk átváltozik Krisztus dicsőséges testében (Fil 3, 20–21). Mert testének tagjai vagyunk már itt a földön. Ezért remélünk az örök boldogságban, hiszen Krisztushoz tartozunk. Ez a kereszténység nagy örömhíre.

4. De ez már kihat a mostani életünkre. Nem céltalanul élünk és töltjük az időnket. Nem is a pillanatnyi jó közérzet az életünk célja, ahogy a pusztuló Római Birodalomban vallották sokan: együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk. Mi, keresztények gazdánkat várjuk, aki késői órában hazatér a lakodalomból. Készen kell állnunk, hogy vele nagy és nyilvánvaló módon is találkozzunk. Ez a készenlét pedig azt jelenti, hogy akaratát követjük napról napra. Van lehetőségünk érdemeket szerezni. Van lehetőségünk arra is, hogy a segítségét kérjük a várakozás és a készenlét idejére. Erőforrásaink a szentségek. Bennük olyan kegyelmeket kapunk, amelyek nélkül erre a fajta érdemszerzésre nem is volnánk képesek. Mert Jézus nem azt mondta a tanítványainak, hogy nálam nélkül kevesebb jót tehettek, hanem azt mondta, hogy „nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5).

5. 2007-ben a Városmisszió alkalmával volt egy felejthetetlen pódiumbeszélgetésünk püspökökkel, elismert teológusokkal. Akkor azt mondta valaki közülük, hogy olyan a kereszténység, mint egy szandál, mert mezítláb is elmehet az ember egy bizonyos távolságra, de szandálban könnyebben teszi meg az utat. Nem erről van szó. Igazi érdemszerző életet nem lehet kegyelem nélkül élni. Nem egyszerűen nehezebb, hanem nem lehet. A kereszténység nem egyike az emberiség jó szándékú törekvéseinek, hanem Isten legnagyobb ajándéka, amelyre szükségünk van. Annak idején voltam bátor azt mondani, hogy fontos dolog az embernek, hogy szandálban vagy akár repülőgépen menjen, és ne mezítláb gyalogoljon, de azért a legfontosabb az, hogy milyen irányba megy. Ez az az igazság, amit tovább kell adnunk mindenkinek. Ez az, amihez kérnünk kell Isten kegyelmét újra és újra imádságban és a szentségek vételével. Ehhez a feladathoz kérjük Isten kegyelmét mindannyiunk számára a mai szentmisében.
Ámen.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír