2023. november 25. szombat

Eltemették Tomanovics József érdemes esperest, nyugalmazott plébánost

A budapest-kőbányai Szent György-plébániatemplom altemplomában helyezték örök nyugalomra noevember 25-én Tomanovics József nyugalmazott plébánost. A gyászmisét Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük:

Kedves Paptestvérek!
Kedves gyászoló közösség!

1. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és teher alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket” – hallottuk az evangéliumban. Az üdvösséget az ókeresztény egyház gyakran a felüdülés helyének nevezte, ahol világosság és békesség uralkodik: „Refigerium lucis et pacis”. Ezt ígéri Jézus követőinek, ezt kérjük József paptestvérünk számára is. Sokféle teherről és fáradságról beszélnek a Szentírás magyarázói ennek az idézetnek az összefüggésében. Van, aki az ószövetségi vallásosság sok előírásának terhét említi, mások az élet gondjairól és terheiről beszélnek. Gyászmisében ez az utóbbi értelmezés áll figyelmünk középpontjában.
Manapság sokan teherként élik meg a jövőtől való félelmet, a kilátástalanságot, a többi emberekkel való konfliktusokat vagy akár a stresszes életmódot, ami körülvesz bennünket. De teher, valódi teher lehet az értelmes munka és a jószívvel vállalt hivatás teljesítése is. Különösen mai korunkban, amikor kevés a szakember, kevés a felelősséget vállalni tudó alkalmas vezető, kevés a pap, aki Krisztus személyében pásztora lehetne a hívő közösségnek.


2. Ilyen jó pásztora volt a rábízottoknak Tomanovics József atya. 1941. május 30-án született Budapesten. Esztergomban szentelték pappá 1971. június 19-én, 30 éves korában. Ez annak idején kissé késői hivatásnak számított. Első éves papnövendék koromban ismertem meg őt, mint végzős, idősebb társunkat. Mindenki szeretettel volt iránta. Kedves egyénisége már akkor kitűnt a többiek közül. Néhány évvel később, miután már ő Csolnokon, Kemencén, Nagymaroson és Visegrádon volt káplán rövid négy év leforgása alatt, akkor találkoztam vele ismét, amikor 1975-1976-ban táti káplánként szomszédom volt. Jómagam ekkor voltam kezdő dorogi káplán. Tanúsíthatom, hogy tanácsaival, jó kedvével és példájával sokat segített induló kápláni munkámban. Sohasem felejtem el, hogy táti küldetése mellett a Főegyházmegyei Hatóság megbízta, hogy oldallagosan lásson el bizonyos kápláni és hitoktatói feladatokat Tokodon, Tokodaltáron és Üveggyárban is. Igen ám, csakhogy az órák, a temetések és egyéb feladatok sokszor időben egybeestek, vagy nagyon közeliek voltak egymáshoz. Ő pedig robogójával igyekezett mindenhová pontosan megérkezni. De mikor beköszöntött a kemény tél hóval és jeges utakkal, a kis moped már nem volt használható. Az autóbusz menetrend pedig nem tette lehetővé, hogy mindig idejében átérjen egyik helyről a másikra. Ezért betelefonált a Főegyházmegyei Hivatalba, jelentette, hogy minden igyekezete ellenére fizikailag képtelen ellátni minden feladatot, amit rábíztak. Erre az általános helynök úr azt felelte neki: „Akkor lásson el belőle annyit, amennyit tud!” Ez a fizikai terhelésen kívül még azt az erkölcsi nyomást is jelentette, hogy ő döntse el, melyik funkció a fontosabb olyan három plébánián, ahol a főnöke három különböző plébános volt. És megőrizte papi tartását és felelősségérzetét. Sohasem tekintette még ezt a helyeztet sem komolytalannak. Találékonyságát és tehetségét jellemzi, hogy közben kiváló sakkozó volt. A táti intermezzo után Szentendrére, majd Kőbányára került káplánnak, végül templomigazgató és 2007-től plébános lett itt, Kőbányán, a Szent György Plébánián. Innen vonult nyugdíjba 2016-ban.


3. Ezután sem hagyta abba a papi munkát, hanem szívesen segített más plébániákon. Ez annyira hozzátartozott az életéhez, hogy még súlyos betegsége idején is előbb hagyta abba a pihenést és a lábadozást, mint ahogyan ajánlatos lett volna. Nagy szeretettel járt gyóntatni például a Babér utcai plébániára is. Élete utolsó napján még ott gyóntatott. Onnan ment haza, mert kezdte rosszul érezni magát. Ő valóban annyit látott el a papi szolgálatból, amennyit csak tudott. Erre áldozta minden erejét és képességét. Ő tehát valóban magára vette a krisztusi hivatás igáját, szelíd és alázatos lelkülettel teljesítette kötelességét.
Kérjük közös Urunkat és Mesterünket, adja meg neki a nyugalmat, a békét és azt az örömet, amellyel csak Ő tudja teljesen betölteni életünket.
Adj, Uram örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Ámen.

Képgaléria

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:



Új Ember bolt