2020. március 28. szombat

Erdő Péter bíboros videóüzenete nagyböjt 5. vasárnapjára

Szöveges változat - A videó az oldal alján található

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

Nagy örömmel küldöm ezt a videóüzenetet a kedves testvéreknek, most amikor Nagyböjt 5. vasárnapjára készülünk. Nagyon érdekes és elgondolkodtató a mai evangélium. Az evangéliumban ugyanis Lázár feltámasztásáról olvasunk (vö. Jn 11,1-45). Jézus készül már a jeruzsálemi szenvedésére, de megmutatja a tanítványainak hogy Ő Úr még a halál fölött is. De vannak ennek a halott-feltámasztási csodának olyan részletei, amelyek egészen különleges és végül is nagyon bátorító üzenetet hordoznak. Ha elgondoljuk, hogy Lázár már negyednapos halott volt, és a nővére szólt is Jézusnak, mintegy figyelmeztette, hogy „Vigyázz már negyednapos, és szaga van!” (vö. Jn 11,39). Jézus mégis előhívja a sírból, feltámasztja a halottat.

Miért volt fontos ez, hogy negyednapos a halott? A Leviták könyvében, a Leviták könyve 19. fejezetének 6-7 versében a következőt olvassuk: „Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra megmarad belőle, azt el kell égetni tűzön. Ha harmadnap esztek belőle, az már romlott étel, s nem kedves többé.” Tehát harmadnapon a feláldozott állatnak a húsa már nemcsak a szó természetes értelmében lehetett romlott, hanem kultikus értelemben sem számított tisztának.

Érdekes, hogy Szent Péter apostol pünkösdi beszédében Jézus feltámadása esetén is éppen ezt a mozdulatot hangsúlyozva idézi ugyanis a 16. zsoltárt ahol ugye ez van: „nem hagyod lelkemet az alvilágban és nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. (ApCsel 2,27, vö. Zsolt 16,10). Ez a rothadás az, ami a harmadik napon a halottnál, vagy a föláldozott élőlénynél már bekövetkezik. Jézus harmadnap reggel már feltámadt, tehát Őt nem érte rothadás, Benne mintegy az áldozatra vonatkozó előírások is teljes mértékben megvalósultak. Tehát méltán nézhettek úgy a tanítványok, a kortársak Jézusra mint valódi és tiszta áldozatra, aki az Ószövetségnek minden áldozatát beteljesíti.

De akkor mi a helyzet Lázárral? Ő már negyednapos halott volt, ha tetszik, az ő testét kultikus értelemben már elérte a romlás. Igen, ez itt a nagy kérdés, és ezzel küszködik Szent Pál is többször, hogy vajon Jézus feltámadása egy egyedi eset – csak azért mert Jézus a Messiás, mert Jézus Isten Fia, mert Ő több mint egyszerű ember –, vagy pedig Jézus feltámadása nekünk is megnyitja az utat a feltámadás és az örök élet felé? Lázár feltámasztásával Jézus azt üzeni nekünk, hogy „Igen, embertestvéreim, halálotok után titeket elér az elmúlás, elér a testnek a felbomlása, elér az amit romlásnak neveztek a régiek, de mégis van reményetek, mert nekem ahhoz is hatalmam van, hogy a teljes fizikai bomlásból, a teljes romlásból is újra előhívjalak benneteket”. Tehát a föltámadásnak a reménye az a mi számunkra, gyönge, esendő emberek számára is megvan Jézus megváltó áldozata alapján. Jézus valóban úgy győzte le a halált, hogy minket is magával akar vinni az életre. Ezzel a gondolattal, ezzel a reménységgel kezdjük meg most a nagyböjt utolsó időszakának az ünneplését.

Nagyböjtről beszélünk az idén különleges értelemben is, mert a böjt az mindig – ahogy tanultuk a hittanból valamikor – lelkünk üdvéért vállalat önkéntes koplalás. Igen ám, de manapság sokan vállalnak koplalást inkább a testük javára – diétáznak, fogyókúrát tartanak. Itt azonban másról van szó, itt valami olyanról mondunk le, ami jó, ami helyes, ami megengedett, amire szükségünk van. Hogyan fejezzük mi, szegény hús-vér emberek ki, hogy Isten nekünk mindennél többet jelent, még az életünk szükségleteinél is? Például úgy, hogy néha lemondunk az étkezésről, hogy böjtölünk. Mennyi minden egyébről is lemondhatunk, nem csak rossz dolgokról, hanem jó és megengedett dolgokról is.
Most olyan időszakot élünk, amikor le is kell mondanunk sok mindenről, gyakran nem is csupán önként. Hogy is van ez az idén? Biztos, hogy sok minden hiányzik nekünk, és sok minden miatt aggódunk. Ha vallatjuk azt, hogy miért is aggódunk, hogy mi az ami hiányzik, akkor talán választ kapunk arra, hogy milyen lény is az ember, hogy mi is nekünk az igazi hivatásunk itt a Földön. Mert persze aggódunk az életünkért, a többiek életéért, igen aggódunk az egészségünkért – nagyon helyesen. De azért aggódunk másért is. Láttuk, hogy sokan nagyon nagy szatyrokkal mentek bevásárolni, gyűjtötték az élelmiszert. Igen, az eledel, az is nagyon fontos, alapvető dolog. Ilyenkor, valahogy az ember bizonytalan időkben jobban rá figyel ezekre az alapvető szükségletekre. Máskor azt mondjuk: „Úgyis megvan minden, ez nem probléma”. De bizony az emberiség életében az élelmezés az sokszor probléma volt, és sok helyen ma is probléma. Köztünk is élnek olyanok. akiknek eddig is, nem csak járvány idején, bizony még az étkezés is problémát jelentett.

Aztán vannak más szükségleteink is. Például nagyon zavar minket az, hogy ha másokkal nem találkozhatunk: nem találkozhatunk a rokonainkkal, a szeretteinkkel, a barátainkkal. Úgy tűnik, hogy az ember mégiscsak közösségi lény, ahogy a régi görögök mondták az ember nemcsak hogy társas lény, hanem zoon politikón, politikai, társadalmi lény, animal socialis, ahogy latinra fordították ezt még a régi szerzők. Olyan lény, akinek társaságra, társadalomra van szüksége ahhoz, hogy igazán kifejthesse a képességeit. Sőt, most azt látjuk, hogy egymásra szorulunk abban is, hogy megmaradjunk. Így van ez mindig, de ilyenkor nyilvánvalóvá válik. Fogadjuk el ezt is őszintén, felelősséggel és szeretettel.

Aztán mondják a régiek az emberről azt is, nagyon helyesen, hogy az ember értelmes lény. Ez az értelmesség ez azt is jelenti, hogy az időnket, ami most talán jobban rendelkezésünkre áll, azt értékes célok érdekében kell használnunk. Ez az értelmes időtöltés az emberi mivoltunknak az egyik nagyon fontos igénye. Adja Isten, hogy Vele is egyre többet találkozzunk ebben az időszakban, gondoljunk rá, imádkozzunk Hozzá, az Ő színe előtt értékeljük az életünk dolgait! Keressük, hogy mi a fontos, mivel tehetünk igazán jót másoknak! S amiről felismertük, hogy ez az, azt tegyük is meg szeretettel, erővel, mert az idő mindig rövid! Ezt az időt kell, az életünk idejét, kihasználni, hogy utána bemehessünk arra a másik életre, amit Krisztus nyitott meg számunkra.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! ”

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt