2022. augusztus 13. szombat

A magyar főpásztorral imádkoztak a zarándokok Nyitrán

A felvidéki Nyitra hagyományos Nagyboldogasszony-búcsúján mutatott be szentmisét szombaton Erdő Péter bíboros, prímás.

 

A felvidéki magyarság legészakibb peremén, a Nyitra-vidék egyik fő zarándoklatán, a Nyitrai Kálvária szabadtéri oltáránál mutatott be szentmisét a felvidéki magyar híveknek augusztus 13-án, szombaton délután Erdő Péter bíboros. A zoboraljai magyarok számára rendkívüli jelentőségű volt, hogy a magyar főpásztortól, az anyanyelvükön hallhatták a szentmisét Nagyboldogasszony ünnepe előestéjén. A szentmisén Zeman István, a helyi magyar zarándoklatok főszervezője segédkezett.

Szentbeszédében Erdő Péter felidézte a nyitrai Kálvária-dombi ősi Mária-kegyhely hányattatott történetét, beszélt Jézus szülőanyjának hivatásáról és arról is: a magyar és a szlovák nép katolikus hitében, Szűz Mária tiszteletében és minden nehézségen felülemelkedő reménységében „elválaszthatatlanul testvérek”.

 

 

Erdő Péter szentbeszéde az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai délutánon Nagyboldogasszony ünnepének előesti szentmiséjét mondjuk. Nagy örömmel veszek részt a mostani közös ünneplésben, hiszen a nyitrai Kálvária-dombon ősi Mária kegyhely volt már a XIII. században. A kegyhely sajátossága, hogy a régi kegykép, illetve szobor a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, pontosabban a híres „Pietá” jelenetét, amikor a halott Krisztus édesanyja ölében nyugszik. Hányatott volt ennek a szentélynek a sorsa is, hiszen – mint Jordánszky Elek írja – „sokszor elpusztították az eretnekek, mindazáltal a hívek újonnan felépítették… sok nyavalyákban levő emberek gyógyulnak meg, akik fogadásokat tesznek azon szenthelyre”.

A szentély legfőbb búcsúnapja pedig ősidők óta Nagyboldogasszony ünnepe. Ebben a hagyományban különleges üzent rejlik. A Fájdalmas Szűzanya kegyképének legnagyobb ünnepe Nagyboldogasszony napja? Nem ellentmondás ez? Semmiképpen! Magának Krisztusnak az útja is itt a földön a szenvedésen keresztül vezetett a feltámadás dicsőségébe. Szűz Mária ebben is Szent Fia társának bizonyult. Az ő szívet is tőr járta át, de áldozatos élete után testestől-lelkestől felvétetett az örök boldogság dicsőségébe. A mi életünk sem mentes a nehézségektől, a bánattól és a szenvedéstől. Szeretteink halála, betegségek, fizikai fájdalmak, az emberi közösségen belüli gyűlölködés, meg nem értés, hidegség, sokszor szenvedéssé teszi az életünket. És milyen szenvedés lehetett Szűz Máriának, amikor a kereszten látta meghalni Szent Fiát, azt a fiút, akiről az angyal azt ígérte, hogy uralkodik Jákob házán mindörökre (Lk 1,33). Talán tévedett az angyal? Talán Mária értette félre az üzenetet? Vagy ami még szörnyűbb lenne: a gonoszság erősebb a jónál? Mindez a fájdalom majd a feltámadás napján fordul titokzatos örömre. Sőt: a győztes Krisztus szeretete gyengéden számontartja édesanya sorsát, de gondoskodik mindannyiunkról, ha hűségesek vagyunk hozzá és szeretjük őt.

 

 

2. A Fájdalmas Szűzanya és Nagyboldogasszony kapcsolatának számunkra van egy különleges üzenete is. A szlovák nép védőasszonya a Fájdalmas Szűz. A magyarságot Szent István éppen a Nagyboldogasszonynak, a Mennynek Királynéjának ajánlotta fel. Katolikus hitünkben, Szűz Mária tiszteletében és minden nehézségen felülemelkedő reménységünkben elválaszthatatlanul testvérek vagyunk.

 

 

3. Azt olvastuk Szent Lukács evangéliumában, hogy egy asszony boldognak kiáltotta Jézus anyját, mert ő hordta a szíve alatt, ő szülte, ő táplálta azt a csodálatos embert, akiben felismerte az Üdvözítőt. Igazi női hitvallást hallunk ebben a felkiáltásban. Olyan hitvallást, amit Jézus elfogad. A Mester helyeslő szavaiban pedig – „hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és meg is tartják azt” (Lk 11,28) – nem valamiféle helyreigazítás rejlik. Sokkal inkább megvilágítja, teljessé teszi ennek az ismeretlen asszonynak a felkiáltását. Hiszen Szűz Mária valóban a legboldogabb, mert neki jutott Krisztus után a legnagyobb dicsőség, tehát boldogság is az üdvösségben. Hiszen a mennyei boldogságban is vannak fokozatok. A Mennyei Atya házában is sok különböző hely van. Amikor Jakab és János édesanyja azt kéri Jézustól, hogy az ő fiai ülhessenek majd jobb- és baloldalán országában, Jézus azt sem utasítja vissza. Nem azt mondja, hogy nem lesz hely jobbja és balja felől. Igaz ugyan, hogy az üdvösség állapotában a földi helyek és irányok értelme inkább csak jelképes. Ám az örök boldogságban a helyzetek különbözőségét maga Jézus is tanítja. Azt mondja ugyanis, hogy az a hely azt illeti, akinek készíttetett. És természetesen Szűz Máriára gondol, akit az Egyház a „Mennyország Királynéjaként” tisztel. A keresztény ókor imádságában már vallja, hogy királynője ő az apostoloknak, a prófétáknak, a vértanúknak. Méltán nevezzük az angyalok királynéjának is. Ő az, aki számára ez a legboldogabb hely öröktől fogva készült. Amikor pedig Jézus a tömegből kiabáló asszonynak válaszol, megvilágítja hogy Szűz Mária legfőbb érdeme nem az volt, hogy világra hozta őt, hanem már az, hogy a hitben igent mondott az angyal szavára, feltétel nélkül elfogadta Isten akaratát, és erre tette rá az egész életét.

 

 

4. Ez az igazság pedig nekünk is reményt ad. Hiszen Jézus szülőanyjának hivatása egyszeri és megismételhetetlen. Ebben nem követhetjük Szűz Máriát. De legnagyobb tettét, azt hogy egész lelkével és életével igent mondott Isten akaratára, mindannyian utánozhatjuk. Így Mária mennybevételének ünnepe bátorítás és ígéret a mi számunkra is. Ez az ünnep dörömböl lelkünk ajtaján. Tényleg arról szól az életünk, hogy Isten akaratát kövessük? Rendszeresen olvassuk az újszövetségi szentírást és elmélkedünk róla? Tisztelettel, szeretettel, szenvedélyes érdeklődéssel tanulmányozzuk a katekizmust és az Egyház tanítását, hogy megtudjuk belőle, mit kíván tőlünk az Isten? És ha valamit felismerünk, nem mondjuk-e azt, hogy majd holnap visszatérünk a kérdésre? Nem mondjuk-e azt, hogy akinek segítenünk, adnunk kellene, annak elég lesz kevesebb is? Nem mondjuk-e azt – főleg –, hogy fáradtak vagyunk, hogy napról napra élünk, és nincs időnk, nincs energiánk az Isten akaratáról való elgondolkodásra?

 


5. Pedig hát ezért élünk. Azért alkotott minket az Isten, hogy boldogok legyünk, mégpedig nem csak ma, nemcsak jövőre, hanem örökké és határtalanul. De ezt a meghívást sokszor félretesszük. Sokszor azt hisszük, hogy fontosabb dolgaink is vannak: adnunk-vennünk kell, építkezni és utazni, gyűjteni vagy szórakozni, vagy egyszerűen csak felejteni. És közben ott van a kezünkben a meghívó, az isteni meghívó az örök boldogságra. Ha azt egyszer komolyan vesszük, akkor már itt a földön is rend, békesség és öröm fog uralkodni az életünkben. Akkor meg fogjuk különböztetni a fontost a jelentéktelentől, a jót a rossztól.

Ehhez kérjük a világosságot és az erőt a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására. Ámen.

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2022/3. szám
Esztergom-Budapest 2022/2. szám

Összes folyóirat

Eseménynaptár

szeptember 6. szerda

további események megtekintése »

 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

Partnereink:



Új Ember bolt