Budapesti Szent Rókus plébániatemplom

1710-ben az országszerte pusztító pestisjárvány alkalmával Pest városfalain kívül járvány barakk-kórházat emeltek, amely a pestis elmúltával is fennmaradt és évről évre bővült. Jelenlegi formáját Pollack Mihály tervei szerint nyerte el a Rókus, ill. Semmelweis-kórház. A pestis idején a város tanácsa fogadalmat tesz, hogy Szt. Rókus és Rozália tiszteletére kápolnát építtet. Egy hónap alatt elkészül, a mai kápolna szentélyének terjedelmében. 1741-ben bővítik ki mai nagyságára (145 m2). Az egyházi hatóság 1822-ben plébániát alapít a kórház belső területére, amely 1924-ben a józsefvárosi és erzsébetvárosi plébániák területéből nyeri el mai terjedelmét. 1945 januárjában a műemlék kápolnát több bombatalálat éri. Barokk boltívei beomlanak. A főoltár alatti részen ősi maradványok tűnnek elő, amelyek egyesek szerint római korból származó cella trichora alapjai. A háború utáni első renováláskor kazettás födémet kap a kápolna, 1977–78-ban azonban visszaállítják a barokk boltozatot. A szentély falait és az alkápolna padlóját Mattioni Eszter hímeskő munkái díszítik. A kápolna az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 656. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék. 2002-ben a templom külső tartarozására, 2006-ban pedig urnatemető létesítésére kerül sor.

Fotó: Thaler Tamás