Dömösi Szent István király plébániatemplom

Már a XI. sz.-ban királyi nyaraló vagy vadászkastély áll itt, amelyben I. Bélát a halálos szerencsétlenség éri. Álmos herceg 1107-ben Szent Margit tiszteletére 12 tagú káptalannal prépostságot alapít, amely az esztergomi érsekség joghatósága alá tartozik. Ez 1433-ban olivetanus bencés apátsággá alakul, majd pálos perjelség lesz. Hunyadi János követelésére V. Miklós pápa visszaállítja a prépostságot, amely ismét az esztergomi érsekség joghatósága alá kerül. VI. Sándor 1501-ben a nyitrai püspökséghez csatolja. A török világban a kolostor elpusztul, a falu azonban teljesen nem néptelenedik el. Mária Terézia a dömösi birtokot és kegyuraságot 1779-ben az esztergomi káptalannak adja át. A lelkipásztori teendőket kezdetben a prépostsági káptalan tagjai, majd a kolostor szerzetesei végzik. A török időben licenciátusok működnek Dömösön. 1712-től Visegrád filiája. Erdôdy László Ádám nyitrai püspök, dömösi prépost, kegyúr idejében, 1732-ben keletkezik a plébánia, amelyhez Pilismarót, majd 1763–1787 között filiaként Pilisszentlélek is tartozik. Dömösön plébános 1733–1736 között Ipolyi Gáspár, a szentség hírében elhunyt esztergomi kanonok. Erdôdy László Ádám kegyúr a török idő után a prépostság romjaiból épít először kis kápolnát, majd 1743-ban elkészült a mai, műemlék jellegű templom (törzsszáma 2491, alapterülete 234 m2). Külsőleg 1964-ben, belsôleg 1974-ben tatarozzák. Az egyházi tulajdonban levő, 1787-ben épült plébániaházat korszerűsítették. A prépostsági romok és a Nepomuki Szent János-szobor műemlék jellegűek.

Fotó: Ligeti Edina