Loyolai Szent Ignác Templom

IV. Béla 1239-ben engedélyt ad Róbert érseknek, hogy a Várhegy aljában, ahol szolgáló népe lakik, várost alapítson. Így alakul ki a Királyi város mellett a Kis-, Vízi-, Belső- vagy Alsóváros. Valószínűleg már a tatár támadáskor árkok, palánkok veszik körül. A várfal megépítése és más nagyobb építkezések Telegdi Csanád érsek (1330–1349) nevéhez fűződnek. A Vízivárosnak középkori templomai közül név szerint a Szent László plébániatemplom ismeretes, amely már valószínűleg a város alapításakor állott. Néhány plébánosának neve is fennmaradt. Az 1701. évi visitatio canonica arról számol be, hogy a török kiűzése (1683) után a keresztény hívek számára templommá Szent István vértanú titulussal egy dzsámit alakítottak át. Ez egyesek véleménye szerint elôzôleg az ősi Szent László plébániatemplom volt. A török kiűzése után nyomban megjelent jezsuiták Széchenyi György érsek támogatásával gimnáziumot, rendházat és Loyolai Szent Ignác tiszteletére templomot emelnek (egyesek véleménye szerint a Szent Péter titulusú középkori templom helyén). Althann Mihály váci püspök szenteli fel 1738-ban. A jezsuita rend eltörlése után (1773) e templom lesz a Víziváros plébánia-temploma, a Szent István vértanúról nevezettet pedig Batthyány József hercegprímás a mai plébániaépületté alakíttatja át. A Víziváros lelkipásztorai 1685-től Nagyszombatból jött kanonokok, akik nemcsak e plébániát látják el, hanem a jezsuiták és ferencesek segítségével hosszú idôn keresztül a Várat, egy ideig a Királyi várost és Párkányt is. 1820-tól, ahogy Rudnay Sándor hercegprímás visszaköltözik Esztergomba, a vízivárosi plébániatemplom tölti be az érseki székesegyház szerepét 1856-ig, a Bazilika felszenteléséig. – A második világháborúban több bombatalálat következtében a templom mennyezete beomlott, berendezése teljesen tönkrement. A Nemzetközi Katolikus Karitász segítségével épült újjá 1957–1958 között a jeles műemlék templom (399 m2). Az 1980-as években új tetőfedést kap, majd belsô festését helyreállítják, megtartva a megmaradt eredeti műmárvány feszületeket. Törzsszáma: 2302 A hívek adományából készült márványoltárt Grósz József kalocsai érsek szentelte fel 1958. november 30-án. – A plébániaház egyházi tulajdon, külsô helyreállítása során bemutatásra került az elbontott régi szentély szerkezete. Épült 1713–17 között, átalakítva 1790-ben. Műemléki törzsszáma 10.715. – A templom bejáratával szemben álló, műemlék Mária-szobor 1740-ben készült az 1739. évi pestis emlékére.

Az önálló plébánia 2022. június 30-ával megszűnt, területe az Esztergom-Vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Bazilika Plébániához került.

Fotó: Mudrák Attila