Budakalász - Szentistvántelepi Szent István Plébánia

Szentistvántelep újkori település. Az első világháború után az „Akarat" szövetkezet parcellázta ki a területet. Ez lett a neve is. 1925. augusztus 20-án ünnepélyesen a Szentistvántelep nevet kapta. Ekkor még egyházközségileg Pomázhoz tartozott. 1948. augusztus 18-án Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök önálló lelkészséggé nyilvánította. Az első lelkész Szentirmay Károly pomázi hitoktató. 1948. június 20-án a megyés főpásztor ünnepélyes keretek között letette a szentistvántelepi templom alapkövét. Titulusnak Szent István királyt jelölte meg. Közigazgatásilag 1948-ban a területet Budakalászhoz csatolták. Az anyakönyvezés 1948. szeptember 1-től íródik. Elkezdődött a templomépítés, majd 1950-ben félbemaradt. Helyette egy 6 x 12 m-es kápolna készült, melyet 1949-ben, virágvasárnapon Tölgyes Kálmán pomázi plébános áldott meg. Az 1960-as népszámlálás szerint a telep lakossága 828 fő. A hívek száma évről-évre csökken, mivel az idős lakosság elhalálozik és az új lakók vallásukat alig vagy nem gyakorolják. 1962-ben Soós József kerül a telepre lelkésznek Válról. Az új fiatal lelkész feladata, hogy a templomépítés engedélyezését és az akadályokat vizsgálja. 1963-ban elkezdődik a templomépítés társadalmi munkában. A templom 1965-re készül el és Szent István királyunk tiszteletére szentelték fel. Soós Józsefet Gyarmati István váltotta fel, majd Horváth Sándor került az egyházközség élére. A templomot 1969-ben emelték plébánia rangra. Az egyházmegyei határok rendezése során, 1993-ban került az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez. 2003-ban torony épült a templomhoz. A szentistvántelepi plébániát a budakalászi plébános látja el.

Fotó: Ligeti Edina