Sárisápi Szent Imre Plébánia

Egy 1181. évi oklevél határjárással kapcsolatban említi először. Korai birtokosait nem ismerjük. 1453-ban Újlaki Miklós a birtokos. A mellette elfolyó Öregárok középkori neve Sár. Ettôl kapta a falu a Sári előnevet. 1543 táján elpusztul. Az újraéledő helység lakosai a felszabadító harcok alatt Bajnára és Nagysápra menekülnek. A XVIII. sz.-ban nagy számban szlovákok települnek le. Plébániája középkori eredetű. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék Sápnak Pál nevű plébánosát említi. A török alatt plébániája megszűnik. Az 1701. évi visitatio canonica mint Bajna filiájáról számol be róla. 1787-ben helyi lelkészség, 1811-től pedig ismét plébánia. A plébánialakot egy 1750-ből származó kocsmaépületből alakították ki. Az 1701. évi visitatio canonica jelentése szerint Szent Imre tiszteletére szentelt, középkori temploma romként pusztul. Rendbe hozzák, és a mai, barokk, műemlék jellegű templom (185 m2) elkészültéig, 1766-ig használják. Ma helyéről sem tudunk biztosat. A kôszénbányászat következtében a község rohamos fejlődésnek indult. Ezért kápláni állást szerveznek 1928-ban, hogy a közelében kialakult és hozzátartozó Annavölgyet, amely 1926-tól már kápolnával rendelkezik, el tudják látni. – A második világháborúban a községben 116-an vesztik életüket. A templom súlyosan megrongálódik, tornya leomlik. 1946-ban 800 hívő a plébánossal együtt Szlovákiába települ. – 1946-ban elvégzik a legszükségesebb, 1964-ben pedig a teljes renoválást a templomon és a plébániaházon. 1974-ben Kákonyi Asztrik OFM készít keresztutat, 1978-ban harangszentelést tartanak. 1982-ben a hívek összefogásával új plébániaépület épül. – A község határában 1926-ban ókeresztény sírkápolna alapfalait tárták fel. A romokat földdel újra befedik.

Fotó: Ligeti Edina