Simor Papi Otthon

Az otthon története

Az idős papok számára alapított otthon, amely Esztergomban az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fenntartásában működik, Simor János nevét viseli. Ebből következően a köztudatban az maradt fenn, hogy az intézetet a nagy mecénás főpap hívta életre.
Simor János bíboros, hercegprímás ugyanis 1884-ben kórházat építtetett, és azt a szükséges felszerelésekkel ellátta. A kórház üzemben tartásáról egészen az I. világháborúig az Esztergomi Főegyházmegye gondoskodott. A kórházat 1914-ben a szintén Esztergomban megalakult Magyar Vöröskereszt vette át, és tartotta fenn egészen a háború befejezéséig, 1918-ig. A háború utáni zavarok megszűnte után Csernoch János bíboros, hercegprímás használatra átengedte az egész kórházat a városi Kolos kórháznak, ám ennek igazgatósága nem tudott gondoskodni a Simor-kórház renoválásáról, melynek következtében a kórház teljesen leromlott állapotba került. Ezért Esztergom városa mint a Kolos-kórház fenntartója, 1938-ban visszaadta a kórházat a Főegyházmegyének.
Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás felújíttatta az épületet, és abban Simor hercegprímásról elnevezett szeretetházat létesített, mivel a város és maga az egészségügyi államtitkár is úgy nyilatkozott, hogy Esztergomban más kórházra nincs szükség. Ezzel egyidejűleg egy kisebb méretű papi otthon létesítését határozta el. Ezt a papi otthont a kórházépület mellé, a Palásthy Pál püspöktől a Főegyházmegyére szállt telken építtette fel. Az épület terveit Klemens Antal építészmérnök készítette, a kivitelezést pedig Pfalcz Tivadar végezte.
Az építkezés és berendezés költségeit két forrásból fedezték. Egyrészt Serédi bíboros saját megtakarított pénzéből, másrészt Csernoch hercegprímás hagyatékának kamataiból. Az örökhagyó prímás végrendeletében ugyanis akként rendelkezett, hogy hagyatéka egyéb más célok mellett a segélyezésre szoruló papok támogatására fordíttassék.
Így tehát Serédi hercegprímás egy kettős intézményt hozott létre, amely a „Simor Szeretetház és Papi Otthon” nevet kapta. A névadásból Serédi szerénysége tűnik ki, hiszen a nagynevű előd alapítását mindenképpen szerette volna megőrizni, említést sem téve arról, hogy a papi otthon építését részben saját pénzéből finanszírozta.
Serédi abból a tapasztalatból kiindulva, hogy „a nagyra méretezett papi otthonok általánosságban nem váltak be”, egy kicsi, mindössze öt férőhelyes épület fenntartását tartotta reálisnak. Mindezt szerette volna már 1938-ban megvalósítani, hogy ezzel is emléket állítson a kettős szentévnek, ám az előkészítési, felújítási és építési munkák miatt az épületet csak 1939. december 19-én áldotta meg a hercegprímás. A kettős intézmény 1940 januárjától fogadta a jelentkezőket, elsősorban az Esztergomi Főegyházmegyéből, de más egyházmegyés papok is nyertek itt elhelyezést.
A Simor szeretetotthont 1951-ben államosították, és azt az esztergomi Kolos kórház vette át. A „Simor Szeretetház és Papi Otthon” elnevezésből a szeretetház megszűnésével a „Simor Papi Otthon” névösszevonás maradt meg. Ezért mára elhomályosult Serédi hercegprímás áldozatvállalása és karitatív alapítása, mely azonban méltó arra, hogy a történeti emlékezet megőrizze.
Az otthont 1978-79-ben Lékai László bíboros felújíttatta, és a kornak megfelelő berendezéssel látta el, így az jelenleg hat nyugdíjas pap befogadására alkalmas.



Képgaléria

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2024/4. szám
Esztergom-Budapest 2024/3. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt