2019. január 17. csütörtök

Szentmise Szent Margit tiszteletére a Margit-szigeten

Az Árpád-házi szent ünnepe alkalmából – a hagyományokhoz híven – a szabadtéri oltárnál január 20-án, vasárnap 11 órai kezdettel mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros.

 

Erdő Péter bíboros a Margit-szigeten tartott szentmisét Szent Margit tiszteletére – Teljes szentbeszéd

Főpásztorunk ünnepi szentmisét mutatott be Árpád-házi Szent Margit emléknapjához kapcsolódóan ma délelőtt a margitszigeti domonkos kolostor romjainál.

A szentmisén, amelyen a szent királylány közbenjárását kérték a nemzetért, a korábbi évekhez hasonlóan idén is sok száz zarándok volt jelen.

Az elmúlt négy évtizedben hagyománnyá vált, hogy a domonkos kolostor romjainál, Szent Margit valószínűsíthető sírja felett misét mutat be januárban, a Szent Margit emléknapjához legközelebb eső vasárnapon a mindenkori magyar prímás. Az első ilyen szentmisét Lékai László bíboros mutatta be 1979. január 21-én.

Szent Margit 1242-ben született IV. Béla király és Laszkarisz Mária leányaként. Szülei a tatárjárás alatt fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Istennek ajánlják fel, ha Magyarország megszabadul a tatároktól.

Margit 1252-ben költözött az apja által építtetett Nyulak szigeti (ma Margit-sziget) Szűz Mária-kolostorba. Tizenkét éves korában tett fogadalmat, és élete végéig kitartott szerzetesi hivatása mellett.

Bíboros atya szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Örömmel emlékezünk ma Árpád-házi Szent Margitra, a királylányra, az engesztelőre, a segítő szeretet hősére, az igazi keresztény szentre, aki egész életét Krisztus iránti szeretetből Isten és embertársai szolgálatára szentelte. De időszerű-e most, 2019-ben Szent Margit példája?

2. Ha a róla szóló nagy legendát olvassuk, kissé megborzadunk. 1330 körül, vagyis mintegy 60 évvel Szent Margit halála után a legendaíró korának stílusát követte. Akkoriban pedig szokás volt úgy gondolni, hogy minél borzalmasabb szenvedéseket áll ki valaki, annál magasabb fokára jutott az életszentségnek. Persze a legendánál régebbi emlékeink is vannak, hiszen mindjárt Margit halála után 1271 és 1276 között megindult a szenté avatási per, amelyről jegyzőkönyvek is készültek. Szent Margit 1270. január 18-án halt meg, de már halálának első évfordulóján csodálatos gyógyulás történt sírjánál. Ezt több hasonló csoda követte. Ezért kezdődött el a fiatalon elhunyt királylány életszentségének vizsgálata. A beszámolókban és legendás emlékekben kiemelkedő szerepet kap az önsanyargatás, a mások bűnéért való engesztelés. Ennek kapcsán azonban a mai emberben felmerül a kérdés: Valóban ez volt Margit életszentségének lényege? A választ az Újszövetségi Szentírásban találjuk. Krisztus szenvedése és keresztáldozata nem helyettesítő szenvedés volt az emberiség bűneiért, hanem helyettesítő engedelmesség akár még a szenvedés árán is. Maga Jézus idézi a prófétai mondást: „Irgalmasságot kívánok és nem áldozatot” (Mt 12,7; Mk 9,13; vö. 1Sám 15,22; Oz 6,6; Mik 6,6-8). Amikor padig az Olajfák hegyén készül szenvedésére, ezzel az imádsággal fordul az Atyához: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lk 22,42).

3. Szent Margit is ezt a jézusi tanítást tette magáévá. Hiszen ápolta a leprásokat és a többi betegeket, elvégezte a nehéz fizikai munkát akár mások helyett is. Szüntelen imádkozott. Ezzel tartotta elevenen szívében az Isten iránti szeretet lángját. Szóval és tettel, imával és engeszteléssel fáradozott azért is, hogy az országban polgárháború és gyűlölködés után visszatérjen a béke, megvalósuljon a kiengesztelődés. Szent Margit tehát nem az önkínzás bajnoka, hanem az Isten és ember iránti szeretet hőse volt. Az önmegtagadásnak ugyanis nem az az értelme, hogy fizikai vagy lelki szenvedést okozzunk magunknak, hanem az, hogy készségesebbé váljunk megtenni a nagyobb jót, ha felismertük, hogy mi a feladatunk.

4. Miben követhetjük mi Szent Margitot? A feltétlen szeretetben és odaadásban. Abban, hogy semmittevés helyett teljesítjük kötelességünket. Hogy a szórakozás egy-egy alkalmáról lemondva ráfigyelünk másokra. Meglátogatjuk őket, beszélgetünk velük, időseknek és betegeknek, ha kell fizikailag is segítséget nyújtunk bevásárlással, házimunkával vagy bármi egyébbel. És jelenti azt is, hogy valamilyen jó célért, valamilyen lelki vagy anyagi szegénység enyhítése érdekében tudunk adakozni. Hogy mennyit? Egy külföldi karitász munkatárs mesélte egy gazdag arab vállalkozóról, hogy az illető meghallgatta, milyen nyomorúságban akar a karitász segíteni. Azután pedig megkérdezte a munkatárstól: Mennyit adjak? Az illető azt válaszolta: Annyit, hogy fájjon. Aznap este 1 millió dollárról szóló csekket kapott attól a vállalkozótól. Mi nem vagyunk milliomosok, de az időnk, az energiánk, a pénzünk dolgában mi is eljuthatunk egy pontra, amikor a másokért hozott áldozat már fáj egy kicsit, már önmegtagadást kíván. Ilyenkor is igent kell mondani, mert ez a krisztusi út. Így tudjuk viszontszeretni Istent, akitől ajándékba kaptuk egész életünket.

5. Ha ez a fajta szeretet újra és újra felébreszti, ébren tartja bennünk a hit lángját, akkor mindig készen leszünk rá, hogy fogadjuk a hozzánk érkező Krisztust, ahogyan a mai Evangélium szerint az okos szüzek várták a vőlegényt, hogy vele együtt beléphessenek a menyegzőre, ami az örök boldogságot jelenti. Ebben az készenlétben: az imában, az áldozatvállalásban, a jótettekben megnyilatkozó éberségben kövessük Szent Margit példáját. Ez jusson eszünkbe, ha a szigeten járunk és fejet hajtunk újonnan felállított, művészi szobra előtt. Árpád-házi Szent Margit, könyörögj értünk és egész nemzetünkért!

Ámen.

Képgaléria

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt