2020. november 19. csütörtök

Őszi rekollekció

Erdő Péter bíboros előadásának leírt változata

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kezdjük el közös rekollekciónkat egy imádsággal!

[Miatyánk]

Kedves paptestvérek! Az idei ősz sok szempontból rendhagyó. A papi rekollekciók menete is megváltozott.

Eleinte úgy gondoltuk, hogy ez csak a témákra lesz hatással. Nagyon fontos volt, éppen a tavaszi elzártság tapasztalatai után, hogy a papi identitásunkról mélyebben elmélkedjünk, de fontos volt az is, tekintettel a továbbra is meglévő járványhelyzetre, meg a későbbi tanulságokra, hogy beszéljünk arról is, hogyan kell a papnak lelkipásztori szolgálatban a mai közösségi médiát fölhasználni, hogyan kell online közvetítéseket vezetni és szervezni, hogyan kell abban szerepelni. Sokféle tanulság volt ugyanis, pozitív és negatív tapasztalat egyaránt. Hallgassunk meg majd erről egy olyan szakembert, aki eligazítást tud adni nekünk.

Mindenekelőtt a papi identitás kérdéséről. Természetesen tudjuk azt, hogy a pap szolgálja a rábízott közösséget – különösen a plébános, a plébánián működő káplán –, azt a közösséget, aki azon a területen lakik, aki oda betér. Szolgálja, szervezi is, építi is. Nagyon sok szépet tudunk erről pasztorálteológiából mondani. Sok örömet is okoz az embernek, ha eleven közösség gyűlik egybe –nem mikörülöttünk, hanem Krisztus körül, hiszen nem a saját személyünket akarjuk középpontba állítani, hanem a Gazdánkét, akit képviselünk, akire igazán vágynak az emberek, aki megoldást jelent az élet nagy kérdései számára.

Igen ám, de sokszor, pont amikor nem találkozhattunk a járvány idején a közösségünk tagjaival, akkor feltettük magunknak a kérdést, hogy „Jó, megtartjuk a szentmiséket, de ki lesz ott? Ki vagyok én, hogyha nincs körülöttem az az eleven nyüzsgés, mi szükség van akkor rám?” Ilyenkor rágondoltunk arra, hogy tanultunk mi teológiából a papságról az egyházi rend szentségének a lényegéről nagyon fontos dolgokat. Például azt, hogy a pap „alter Christus”, vagyis Krisztusnak a képviselője, a megjelenítője. Hol? Elsősorban az Eucharisztiában, ahol egyes szám első személyben mondjuk az átváltoztatás szavait és végezzük a liturgiát, de az Ő személyében bocsátjuk meg a bűnöket is, amikor azt merjük mondani, hogy „én feloldozlak téged”, holott helyesen valljuk azt is, hogy nem bocsáthatja meg más a bűnöket, csak egyedül az Isten.

Jézus Krisztus személyében cselekszünk, egyben persze az Egyház nevében is, hiszen maga a liturgia is Krisztus és az egész Egyház cselekménye, akkor is, ha az Egyháznak nincs ott minden tagja, nem is lehet ott minden tagja, akkor is, ha a jelenlévők nem alkotnak népes gyülekezetet. Nem véletlenül hívja fel a figyelmünket az Egyházi Törvénykönyv arra, hogy mi papok kötelesek vagyunk gyakran bemutatni a szentmisét akkor is, hogyha a gyülekezet nincs körülöttünk (vö. 904. kánon). Ezt nagyon lényeges lehetőségként és feladatként éltük meg és éljük meg most megint, hiszen ha nincsenek ott hívek, akkor is mondjuk el a szentmisét a ránkbízottakért, dicsőítsük Istent akár a nehéz időkért, akár a lehetőségeinkért, és kérjük Őt, hogy adjon új életet, új fellendülést közösségünk életének, segítse a betegeket, segítsen bennünket, hogy elmúljon a járványnak ez a deprimált, nehéz időszaka.

Szentmisét ajánlunk fel a halottainkért is, és nemcsak halottak napján, nemcsak novemberben, hanem minden nap ajánlhatunk fel értük szentmisét, ez is valóban javukra szolgál. Nem véletlenül az Egyház legősibb hagyománya az, hogy az Eucharisztia során az elhunyt híveket megemlíti, értük könyörög. Hisszük és valljuk, hogy a halálunk után nemcsak azonnal üdvözülhetünk, vagy a kárhozatra juthatunk, hanem ún. ideigtartó büntetés is lehet az osztályrészünk, szükségünk van még további tisztulásra, bár eljutottunk a megszentelő kegyelem állapotáig. Igenis, a szentek közösségének hitében segíthetünk elhunyt szeretteinknek, még olyanoknak is, akiket személyen nem ismertünk. Ezért szokás a szenvedő lelkekért általában is szentmisét felajánlani.

Mi van az élőkkel? Hogyan szabadulhatnak meg a bűneiktől? Elsősorban a keresztség útján, amely minden bűnt eltöröl, az áteredő bűnt és a személyes bűnöket egyaránt; de megszabadulhatnak a megkeresztelt emberek a szentségi gyónás révén is, amihez kell ugyan a bűnbánat, de ha ez a bánat nem is volt tökéletes, a súlyos bűnöktől is mentesülnek a feloldozás erejében.Természetesen ilyenkor is lehetséges az, hogy további ideigtartó büntetést érdemelnek, ha így halnak meg. Nagyon fontos, hogy a szentmisét ajánlom fel és imádkozzunk értük.

Mi van akkor, hogyha valaki már nincs eszméleténél, ha olyan beteghez hívnak bennünket, akivel már beszélni, kommunikálni semmiképpen nem tudunk? Először is többféle fokozat létezik ebben a tekintetben. Lehetnek olyanok, akik már nem tudnak beszélni, vagy akiknek a körülmények miatt olyan kórházi helyzete van, hogy nem tudnak diszkréten beszélni, mert kórteremben vannak, ahol sokan mások is fekszenek. Ilyenkor, ha egy pap ott van, akkor a gyónásban a teljesség, tehát az egyes bűnök felsorolásának a kötelezettsége alól mentesül az illető: a bűnbánatának a jelét adja, a pap pedig szentségi feloldozásban részesíti.

Mi van akkor, hogyha a bűnbánatnak sem tudja már jelét adni, mert nincs eszméleténél? Ilyen esetben, ha pap van bent nála, akkor lehet szó arról, hogy a betegek kenetének a hatásait teológiailag is vizsgáljuk. Előfordulhat az, hogy ő szeretett volna papot hívni, esetleg szólt is, hogy hívjanak papot, de mire a pap megérkezik, ő már nincs eszméleténél. Ebben az esetben a bűnbánat mint általános magatartás biztosan megvolt a lelkében, ezért hasonlóképpen mint a gyónásban a feloldozás, a betegek kenete is segíti őt abban, hogy a megbánt halálos bűneitől mentesüljön, bocsánatot nyerjen. Tehát van jelentősége még a halálos bűnöknek az esetében is ebben a rendkívüli esetben, mert egyébként a betegek kenete az élők szentsége. A normális betegellátás rendje szerint először meggyónik a beteg – akár teljesen, akár csak úgy, hogy részletes vallomást nem tesz a körülmények miatt, majd megkapja az Úr testét, végül részesül a betegek kenetében. Ha azonban ott van ugyan a pap, de már nincs eszméleténél, akkor ebben a reményben is föladhatjuk neki a betegek kenetét. Természetesen a bocsánatos bűnöktől, vagy a bűn egyéb következményeitől ilyenkor is mentesül. Ha később még eszméletére tér, biztos, hogy különleges kegyelmeket is kap, amelyek segítik őt a súlyos betegség viselésében, vagy éppen a haláltusában. A betegek kenetének a kiszolgáltatása olajjal való megkenés útján történik, de ezt az olajat normális esetben kézzel visszük fel a beteg homlokára és két kezére, a latin rítusban így szolgáltatjuk ki a szentséget. Azonban ha a beteg súlyosan fertőz, ha például üveglap választ el bennünket egymástól, akkor lehet, hogy erre egyáltalán nem lesz módunk.

Van még egy lehetőségünk arra, hogy megszabaduljon az ember a halálos bűneitől. Ez pedig a tökéletes bánat. Ez az egyénnek és Istennek a párbeszéde, ebben a lényeg az, hogy Isten iránti szeretetből bánjuk a bűneinket, határozottan ígérjük, elhatározzuk azt, hogy többet nem vétkezünk, és kérjük Isten bocsánatát. A tökéletes bánatra segítenek bennünket azok az imádságok, amelyeket ilyenkor az Egyház közölni szokott. Ha azt valaki komolyan gondolja és elvégzi, akkor reálisan bízhat benne, hogy talán tökéletes bánata volt.

Mindezek az esetek arra szolgálnak, hogy a ránkbízottaknak ne csak a közösségi életére, hanem közvetlenül az üdvösségére is gondunk legyen. Szükség van arra, hogyha kell, akár az egész közösség nevében egyedül is virrasszunk és imádkozzunk, akár az egész közösség nevében és az egész közösségért külön is mondjuk el a szentmisét, de amikor lehetséges, álljunk a rendelkezésére a beteg és a rászoruló híveinknek. Tudjuk azt, hogy a COVID-betegségben szenvedők számára különleges előírások vannak érvényben. Ne akárki menjen be hozzájuk. Feltétlenül kerüljük azt, hogy egy pap COVID-betegek ellátása után más betegeket is látogat, hiszen ez a fertőzés alkalma lehet. Erre a központi kórházlelkészség tud eligazítást adni.

Azt hiszem, hogy a papi identitás kérdése és a járvány-időben a kommunikáció kérdése szorosan összetartozik, hiszen igét is hirdetünk. Ilyenkor is készülni kell, például az evangéliumok magyarázatával, ilyenkor is tartani kell a lelket a híveinkben. Ehhez nagyon fontos, hogy használjuk a tömegtájékoztatási eszközöket, a közösségi médiát, mindenki azt, ami a rendelkezésére áll. Attól még, hogy nem függesztjük fel, vagy egyelőre nem függesztjük fel a nyilvános istentiszteleteket, de ugyanakkor korlátozni igyekszünk a résztvevők számát, és nagyon komolyan előnyünk a távolságtartást meg a maszkot, ez nem azt jelenti, hogy máris nem ajánlott elkezdeni az online liturgiaközvetítéseket. Természetesen ez sem szorosan vett kötelezettség mindenütt, van, ahol esetleg az adottságok ezt nem teszik lehetővé. Ugyanakkor hívjuk föl a híveink figyelmét arra, és gondoljuk végig saját magunk is, hogy a televízióban vagy a tömegtájékoztatás útján kísért szentmise, az nem ugyanazt jelenti teológiailag, mint a személyes részvétel. Tehát ilyenkor nem részt vettünk a szentmisén, hanem mivel nem tudtunk részt venni ezért próbálunk távolból, amennyire lehet, imádkozva belekapcsolódni. Maga az Üdvözítő is valóságos ételünk és italunk akart lenni az Eucharisztiában, azt mondta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Ha csak a lelki áldozásra akart volna minket buzdítani, akkor elég lett volna, ha megtanít minket egy szép imádságra. Tehát nem egyenértékű a két dolog.

Nyilvánvaló, hogy a távolból való kísérés az egy pótlék, egy kiegészítés ahelyett, hogy személyesen ott lehetnénk. Biztos azonban az, hogy aki ezt a kapcsolatot megőrzi az egyházközséggel, a liturgiával, az később, hogyha az idők jobbra fordulnak, akkor szívesebben és nagyobb lendülettel fog tudni visszatérni a tényleges lelkipásztori közösségekhez és a tényleges liturgikus részvételhez. Ehhez kívánok sok erőt és kitartást ebben a most következő időszakban minden kedves paptestvérnek!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leírta: Korponai Gábor

Kapcsolódó anyagok

  • Őszi rekollekció (2020-11-18)

  • Keresés

    Az oldalon

     

    Főegyházmegyei papok

    Plébánia keresése

    A főegyházmegye intézményei

    Eseménynaptár

    szeptember 6. szerda

    további események megtekintése »

    Esztergom - Budapest Magazin

    Esztergom-Budapest 2020/3. szám
    Esztergom-Budapest 2020/2. szám

    Összes magazin

    Új Ember bolt