Erdő Péter bíboros: Mindig is éreztük a nemzeti kultúránkban jelenlévő ősi egység vonzását

Méltó helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében nyílt meg pénteken a XVI. Ars Sacra Fesztivál. A rendezvényen közreműködött a Jazzation acapella együttes és Lackfi János író-költő.

Erdő Péter bíboros beszédében elmondta: a fesztivál hete alkalom arra, „hogy reflektáljunk nyugati kultúránk azonosságára és sajátosságaira”. Erdő Péter bíboros szerint ebben az értelemben évszázadok óta mi is részét alkotjuk a kollektív nyugatnak, „de mindig is éreztük a nemzeti kultúránkban jelenlévő ősi egység vonzását, amelyet a kereszténység nem megszüntetett, hanem felemelve és megőrizve tudott meghaladni.”

Később így folytatta: az ember sajátos lény, érzések és tudatos reflexiók jellemzik az életét. „Nyitott arra is, hogy a közvetlen élmények síkján túl emelkedve csodálattal és hálával tekintsen Teremtőjére, akiben a szépség, a jóság és az igazság teljességét felismeri. És rádöbben arra, hogy a világhoz képest Ő a nagybetűs Másik, vagyis Ő a Szent.” (Erdő Péter bíboros, prímás beszéde cikkünk végén teljes terjedelmében olvasható.)

Novák Katalin köztársasági elnök – a fesztivál világi fővédnöke – beszédében kiemelte: tudatos értékválasztásunkon múlik, hogy képesek vagyunk-e a keresztény kultúrát hitelesen és vonzóan képviselni, „erre volt példa tavaly a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és erre példa az Ars Sacra Fesztivál is.” Mint ismeretes, 2021-ben a fesztivál megnyitójára a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében került sor.

Michael Wallace Banach apostoli nuncius köszöntőbeszédében elmondta: a fesztivál - végső soron - az összetartozásról szól, a következő napokban bemutatott vallásos művészet pedig arra hívja a résztvevőket, hogy megtapasztalják azokat az értékeket, amelyek minden időben és minden kultúra számára lényegesek.

A megnyitónak otthont adó Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy újra a 220 éves Nemzeti Múzeum adhat otthont a fesztivál ünnepélyes megnyitójának. L. Simon László beszélt arról is: az Ars Sacra Fesztiválra a múzeum kamaratárlattal is készült, számos vidéki múzeum szakrális műkincseit is bemutatva. A múzeum fontos céljaként jelölte meg, hogy ne csak a fővárosi közönségnek és az odalátogatóknak, hanem a határon túli magyaroknak is értékes tartalmakat nyújtson.

Az Ars Sacra Fesztivál szombattól 9 napon át országszerte csaknem 80 településen 11 műfajban mintegy 400 programmal, köztük zenei, irodalmi és képzőművészeti eseményekkel várja a közönséget. A rendezvény alkalmával 132 templom nyitja meg kapuit.

Erdő Péter bíboros, prímás megnyitó beszédét teljes terjedelmében közöljük:

Igen tisztelt Köztársasági Elnök Asszony! Főigazgató Úr!

Hölgyeim és Uraim!

A szakrális művészetek hetének kezdetén újra és újra alkalmunk van kérdéseket feltenni magáról a művészetről és a Szentről. Ha a művészetet, olyan tevékenységnek tekintjük, amely nem gazdasági jellegű és az ember esztétikai érzékének gondolkodó és észlelő kiteljesedésére épül, akkor úgy tűnik, hogy a művészet szorosan kapcsolódik az egyes kultúrák sajátos képességéhez a valóság bemutatására. Vannak persze olyan néprajzkutatók, akik szerint a művészet sajátosan nyugati kategória, melyet nem lehet kiterjeszteni azokra az ősi népekre, amelyek körében ez a tevékenység a technikával, a kézművességgel és a vallási kultusszal megbonthatatlan egységet alkot, melyeket együttesen ezek a társadalmak nagyon is haszonelvűen életfontosságúnak tekintenek, vagyis az esztétikai síkot az ő körükben nem lehet elválasztani az emberi tevékenység többi vonatkozásától. Ha tetszik: az ő kultúrájukban szóismétlés lenne szakrális művészetről beszélni, hiszen életükben minden egyszerre szakrális, haszonelvű, technikai és esztétikus.

Amikor itt, Magyarországon az Ars Sacra fesztivált tartjuk, emlékezzünk erre! Alkalom ez az időszak számunkra, hogy reflektáljunk nyugati kultúránk azonosságára és sajátosságaira. Mert ebben az értelemben évszázadok óta mi is részét alkotjuk a kollektív nyugatnak, de mindig is éreztük a nemzeti kultúránkban jelenlévő ősi egység vonzását, amelyet a kereszténység nem megszüntetett, hanem felemelve és megőrizve tudott meghaladni.

Valahányszor művészetről beszélünk, a latin ars és a görög tekhné szó mögött érezzük a mesterség fogalmát is, az alkotómunkáét, amely egyben poieszisz vagyis készítés, előállítás, de egyúttal költészet is. Nem véletlen, hogy egyes modern nyelvek előszeretettel nevezték a sajátosan, nyugati értelemben művészi tevékenységet szépművészetnek, így különböztetve meg ezt a fajta alkotást a többi mesterségektől. Ennek a művészeti tevékenységnek persze a platonikus szemlélet inkább a lelkesedéstől fűtött és irracionális voltát állította középpontba, az arisztoteliánus felfogás viszont azt a szempontot ragadta meg, hogy a művészet nem csupán utánozza a dolgokat, amelyek megtörténtek, hanem úgy ábrázolja őket, ahogyan megtörténhetnének, amilyenek lehetnének.

A modern gondolkodók közül többen, például Paul Oskar Kristeller aszerint különböztetik meg a szépművészeteket, vagyis a zenét, a költészetet, a festészetet, a szobrászatot és a táncot a mechanikus művészetektől, hogy az előbbiek utánzás gyümölcsei és képesek gyönyörűséget okozni a nézőnek vagy a hallgatónak, az utóbbiak viszont a hasznosság szempontját követik. Különleges helyet foglal el az építészet és az ékesszólás, mert ezek egyszerre felelnek meg a hasznosság és a gyönyörködtetés követelményének.

Sajátos lény az ember. Érzések és tudatos reflexiók jellemzik az életét. Nyitott arra is, hogy a közvetlen élmények síkján túl emelkedve csodálattal és hálával tekintsen Teremtőjére, akiben a szépség, a jóság és az igazság teljességét felismeri. És rádöbben arra, hogy a világhoz képest Ő a nagybetűs Másik, vagyis Ő a Szent.

Szívből kívánom, hogy az idei szakrális művészeti hét rendezvényei Hozzá vezessenek minket!

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye - sajtó

Fotó: Magyar Kurír/Merényi Zita