Magyarul is megjelentek az Egyházi Törvénykönyv legújabb módosításai

Ferenc pápa a 2022. február 10-én kiadott Competentias quasdam decernere kezdetű motu propriójában összesen tíz változtatást tett közzé, ezek az alábbi cikkelyeket, illetve paragrafusokat érintik: 237. kán. 2. §.; 242. kán. 1. §.; 265. kán.; 604. kán. 3. §.; 686. kán. 1. §.; 688. kán. 2. §.; 699. kán. 2. §.; 775. kán. 2. §.; 1308. kán.; 1310. kán.

A Szentatya a 2022. április 26-án kiadott Recognitum Librum VI kezdetű motu propriójában egy módosításról döntött (695. kán. 1. §.), a 2023. április 2-án közzétett Expedit ut iura kezdetű motu propriójában szintén egy változtatást hagyott jóvá (700. kán.).

Az alábbiakban közöljük az új magyar szövegváltozatokat.

A Competentias quasdam decernere kezdetű motu proprio változtatásai:

237. kán. – 2. §. Egyházmegyeközi szemináriumot csak akkor létesítsenek, ha előzetesen elnyerték az Apostoli Szentszék megerősítését mind magának a szemináriumnak az alapítására, mind pedig annak szabályzatára vonatkozóan. Az ilyen szemináriumot a püspöki konferencia létesíti, ha annak egész területére szól, egyébként pedig azok a püspökök, akiket érint.

242. kán. – 1. §. Minden országban legyen papnevelési szabályzat, melyet a püspöki konferenciának kell kibocsátania a legfőbb egyházi hatóság által kiadott szabályok figyelembevételével, s a Szentszéknek kell megerősítenie; az új körülményekhez pedig – ugyancsak a Szentszék megerősítésével – alkalmazni kell ezt a szabályzatot, melynek meg kell határoznia a szemináriumi képzés legfőbb elveit és az illető vidék vagy tartomány lelkipásztori szükségleteihez alkalmazott általános szabályait.

265. kán. – Minden klerikusnak inkardinálva kell lennie valamely részegyházba, vagy személyi prelatúrába, vagy a megszentelt élet valamely intézményébe vagy valamilyen erre jogosult társaságba, vagy olyan hivatalos klerikusi társulásba, amely erre az Apostoli Szentszéktől felhatalmazás kapott, tehát elöljáró nélküli, vagyis kóbor klerikusok egyáltalán nem lehetnek.

604. kán. – 3. §. Ilyen társulásokat elismerni és létesíteni, egyházmegyei társulások esetében a megyéspüspök joga területének határain belül, országos társulások esetében pedig a püspöki konferenciáé területének határain belül.

686. kán. – 1. §. Örök fogadalmasnak a legfőbb elöljáró engedélyezheti az exklausztrációt tanácsának beleegyezésével, súlyos okból, de legfeljebb öt évre, és ha klerikusról van szó, annak a helyi ordináriusnak az előzetes beleegyezésével, akinek a területén az illetőnek tartózkodnia kell. Az engedély meghosszabbítása vagy öt évnél hosszabb időre szóló engedély megadása a Szentszéknek, vagy egyházmegyei jogú intézmény esetén a megyéspüspöknek van fenntartva.

688. kán. – 2. §. Aki ideiglenes fogadalmának lejárta előtt súlyos okból kéri, hogy az intézményt elhagyhassa, a legfőbb elöljáró – tanácsának beleegyezésével adott – engedélye alapján teheti ezt; a 615. kán.-ban említett monostorokban az engedély érvényességéhez szükséges, hogy megerősítse annak a háznak a püspöke, amelyhez az illető tartozik.

699. kán. – 2. §. A 615. kán.-ban említett saját jogú monostorokban az elbocsátással kapcsolatos döntés a nagyobb elöljáróra tartozik, tanácsának beleegyezésével.

775. kán. – 2. §. A püspöki konferencia feladata, hogy ha hasznosnak látszik, gondoskodjék területe számára hittankönyvek kiadásáról az Apostoli Szentszék előzetes megerősítésével.

1308. kán. – 1. §. A misekötelezettségek leszállítása, melyet csak megfelelő és szükséges okból szabad megtenni, a megyéspüspöknek és a megszentelt élet klerikusi intézménye vagy az apostoli élet klerikusi társasága legfőbb elöljárójának van fenntartva.

2. §. A megyéspüspöknek felhatalmazása van a jövedelmek csökkenése miatt leszállítani, amíg ez az ok fennáll, a hagyományként önálló jelleggel alapított miséket az egyházmegyében törvényesen érvényben lévő miseadomány mértéke szerint, feltéve, hogy senki sincs, aki a miseadomány növelésére köteles, és akiktől ez eredményesen követelhető.

3. §. Ugyanő felhatalmazással rendelkezik az egyházi intézményeket terhelő misekötelezettségek vagy hagyományok leszállítására, ha a jövedelmek már nem elegendőek az illető intézmény saját céljának megfelelő szolgálatára.

4. §. A 2. és 3. §-ban említett felhatalmazással rendelkezik a pápai jogú klerikusi szerzetes intézmény és az apostoli élet ugyanilyen társasága legfőbb elöljárója.

1310. kán. – 1. §. A hívők kegyes célú intézkedéseit az ordinárius – csakis megfelelő és szükséges okból – leszállíthatja, mérsékelheti vagy megváltoztathatja, az érdekeltek és saját gazdasági tanácsa meghallgatásával és a lehető legjobban megtartva az alapító szándékát.

2. §. Egyéb esetekben az Apostoli Szentszékhez kell folyamodni.

A Recognitum Librum VI kezdetű motu proprio változtatása:

695. kán. – 1. §. A tagot el kell bocsátani az 1395., 1397. és 1398. kán.-ban említett büntetendő cselekményekért, kivéve ha az 1395. kán. 2–3. §-ában és az 1398. kán 1. §-ában említett büntetendő cselekmények esetén a nagyobb elöljáró úgy véli, hogy az elbocsátás nem feltétlenül szükséges, és más módon kellőképpen lehet gondoskodni az illető megjavításáról, az igazságosság helyreállításáról és a botrány helyrehozataláról.

Az Expedit ut iura kezdetű motu proprio módosítása:

700. kán. – A fogadalmas tag elbocsátásáról szóló határozat akkor lép hatályba, amikor közlik azzal, akit érint. A határozatnak pedig ahhoz, hogy érvényes legyen, meg kell jelölnie, hogy az elbocsátott jogosult felfolyamodással élni az illetékes hatósághoz az 1734. kán. 1. §-ában említett kérvény nélkül a közlés kézhezvételétől számított harminc napon belül. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.

A kánonjogi módosításokat fordította: Erdő Péter
Illusztráció: Vatican.va