Interjú Erdő Péter bíborossal a NEK TV első adásában

Itt a NEK Híradó! Ellátogathatunk Edelénybe és Esztergomba, olajfa ültetésen vehetünk részt és láthatják a "sosem pihenő" Missziós keresztet! Interjú Erdő Péter bíborossal és Hegedűs András levéltárossal!

- Szeretettel köszöntöm Bíboros atyát itt, a NEK TV első adásában. Megszületett a döntés, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel el lett halasztva egy évvel az eucharisztikus kongresszus. Viszont ha most akár itt a nézők a mögöttünk lévő falra tekintenek, akkor láthatják, hogy a logó az nem változott. Miért döntöttek emellett?
- Ugyanazt a filozófiát követjük, mint az olimpia. Ez a 2020-as eucharisztikus kongresszus, hiszen négy évenként ismétlődik az Egyházban ez az esemény. Azonban a nagy logó mellett mindenütt van egy felírás, ami a pontos dátumot tartalmazza, ott már be tudtuk írni azokat a napokat, amiket a Szentatya jóváhagyott: 2021. szeptember 5-12.
- Most ezekben a napokban emlékezünk arra, hogy 1938-ban pont ezen a héten kezdték el ünnepelni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Mi az – hogyha Bíboros atya visszatekint a kongresszusra –, ami igazából üzenet ma is 2020-ban?
- A 1938-as eucharisztikus kongresszusról ma már a személyes emlékezések megritkultak, hiszen kevesen élnek azok közül, akik ott jelen lehettek és részt vettek az ünnepségen. Nagyon nagy profizmussal készültek a kongresszusra, és tényleg megmozdult az egész ország. Tehát politikai, társadalmi, vallási hovatartozástól szinte függetlenül mindenki egy irányba tudott nézni, és közösen dolgozott a kongresszus sikeréért. Ez megmaradt a külföldi résztvevők emlékezetében is. Maga a későbbi XII. Piusz pápa, aki pápai legátusként vett részt ezen az eseményen, 10 év múlva visszautalt rá, hogy a magyarok tartsanak ki a hitben, ahogyan azt a kongresszuson is kifejezték. Tehát ő is úgy látta, hogy az később, a nehéz években az egész ország és főleg a hívő közösség számára erőforrás lett.
- Bíboros atya, van egy fontos kapcsolódási pont az 1938-as kongresszus és a mostani között. Akkor a himnusz az a Győzelemről énekeljen című ének volt, az a népének, amit tavaly, pünkösdkor emlékezünk arra a jeles eseményre is, hogy Ferenc pápa Csíksomlyóra érkezett, ott is több százezren énekeltünk, akár jelen voltunk, akár a képernyőn keresztül követtük a szentmisét. De úgy tudom – Bíboros atya korábban már beszélt arról –, hogy ennek a himnusznak lesz egy felújított változata, mesélne nekünk erről!
- Hogyne! Maga ez a himnusz később lett népénekké. Eredetileg pályázatot hirdettek az eucharisztikus kongresszus himnuszának megírására. Körülbelül 200 pályázat érkezett a szövegre, és a zsűri egyiket se találta megfelelő színvonalúnak, viszont a dallamra nagyszerű volt a pályamű – Kudela Géza készítette –, tehát megvolt a nyertes dallam, kellett hozzá egy szöveg. Ezt a szöveget végül is Bangha Béla vállalta magára, azzal a feltétellel, hogy nem írják ki a nevét mint szerzőt, tehát alázatosan viszonyult a dolgokhoz. Így született meg ez a himnusz, amely utána valóban olyan népszerű lett, hogy minden templomban énekelték, és éneklik azóta is. Most is pályázatot írtunk ki, ennek se volt teljes eredménye. Végül is a püspöki kar úgy döntött, hogy hivatalos himnuszunk a 1938-as – teljes szövegével, viszont egy új zenei feldolgozást is kérünk.
- Miért döntött úgy Bíboros atya, hogy az eucharisztikus kongresszus Missziós keresztje, ami már bejárta a Kárpát-medencét, Magyarországot, abban olyan boldogok és szentek ereklyéit is elhelyezi, akik nem csak a magyar nemzetnek a részei voltak.
- Hogy kik a magyar nemzetnek a részei, ebben azért mi mindig egyfajta katolikus tágassággal gondolkoztunk. Szent Gellért például, hogy mást ne mondjunk, mindjárt az első nemzedékben annyira a sajátunk: itt szenvedett vértanúhalált, azért halt meg, hogy itt hit és kultúra legyen. Ő ne volna a mi szentünk?! Nagyon sokféle elemből tevődött össze mindig is a mi kultúránk, a mi hitünk, tehát természetes dolog az, hogy itt mindenkinek helye van, aki ugyanazért a célért dolgozik, és aki Krisztust a katolikus hit teljességében tiszteli.
Különösen érvényes ez a XX. századra, amelyik véres évszázad volt: majdnem minden országban itt körülöttünk vannak vértanúk, új vértanúk, olyanok, akikről nem csak legendák szólnak, hanem az életük teljesen dokumentált. Hol a határ? Ki akar ebben határt húzni? Szóval nagyon fontos dolog az, hogy ezt az összetartozást is tudatosítsuk. S közben kirajzolódik az, hogy persze, hogy a magyar kultúrának, meg a magyarul beszélő közösségnek is sajátos szenvedései, sajátos értékei vannak és voltak, de ezek úgy emelkednek ki igazán a valóságnak a szövetéből, ha közben látjuk és elismerjük a többieket is. Gojdics Péter Pál vértanú püspök a Központi Szeminárium növendéke volt. Természetesen szlovák volt, de ettől még a Központi Szemináriumban ma is ott függ a képe, és tiszteljük őt. Ezek a kérdések azt hiszem, hogy alkalmasak arra, hogy összeforrasszanak békességben több népet és nemzetet.
Amikor mi ereklyéket kértünk, például határon túli külföldi püspököktől, milyen lelkesen és örömmel küldték el ezeket az ereklyéket, és mennyire fontosnak tartották, akkor látogasson el majd hozzájuk is a missziós kereszt. Az a missziós kereszt, amiben ott vannak a magyar szentek ereklyéi, és amelyet kísér egy kiállítás, ahol elmondjuk az egyes szenteknek az élettörténetét. Ismerjük meg egymást, és vegyük észre, hogy egyetlen egy keresztnek a fájába vagyunk mi belefoglalva mindannyian.
- Marini érsek atya, aki a pápai bizottságnak a vezetője, legutóbb egy interjúban azt mondta, hogy soha nem tapasztalt még ekkora érdeklődést. Minek köszönhető ez, és mire bátorít bennünket?
- Köszönhető persze a szervezők lelkes munkájának, és én nagyon köszönöm mindenkinek, aki eddig is ezen fáradozott, de köszönhető annak is, hogy a Szentlélek azért megpendít az emberekben ősi húrokat, hogy a világnak kell Krisztus. S ha mi nem egy turisztikai eseményként mutatjuk be az eucharisztikus kongresszust, hanem úgy, hogy itt Krisztussal magával különlegesen lehet találkozni – Találkozzunk Krisztussal Budapesten! –, akkor ez az emberi léleknek a mélyét megérinti, mert a világnak Krisztus kell.
- Nagyon sok új utat nyitott ez az időszak számunkra. Tovább kell haladni ezeken az új utakon, érdemes ezeken tovább haladni?
- Azt mondják, hogy fokozatosan normalizálódik az élet, de nem szabad onnan folytatni, ahol abbahagytuk. Másképp kell folytatni, például nagyobb környezettudatossággal! Megszoktuk ebben az időben, hogy kevesebbet fogyasztunk, bizonyos dolgainkról lemondunk. Ezeket a jó szokásokat nem kell egyik napról a másikra elfelejteni! De hozzátennék én még valamit, meg szoktunk mi mást is: meg szoktuk azt, hogy ki vagyunk éhezve a kommunikációra, hogy figyelünk a másikra, akarunk vele kapcsolatot teremteni, de nem úgy, ahogy kényünk-kedvünk diktálja, hanem ahogy lehet. Szűk lehetőségek közt is nagy figyelemmel törekszünk a kapcsolatra, és törekszünk arra, hogy segítsük egymást. A kölcsönös felelősségnek az előtérbe kerülése, ez egy fontos értéke ennek az időszaknak. De talán még ennél is fontosabb, amit mi katolikusok is átéltünk! Az, hogy hogyan is találkozunk ebben az időben Krisztussal? Nélkülözni kellett hosszú ideig sokaknak például a szentmisét, a szentségeket, és észrevettük azt, hogy erre vágynak az emberek. Megerősödött a hitünk abban, amit mindig is vallottunk, hogy a szentmise végtelen értékű áldozat akkor is, hogyha nincsenek rajta sokan, mert Krisztus és az egész Egyház áldozata. Ez a vágy, hogy közösen ünnepeljünk, hogy közösen ünnepeljük a szentségeket, hogy gyónjunk, áldozzunk, ez a vágy is egyre kifejezettebb. Ezt nagyon nagy felelősséggel kell értékelnünk, és nem biztos, hogy ugyanoda kell visszatérni, ismétlem, mint ahol abbahagytuk.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat! Nagyon sok erőt és áldást kívánunk Bíboros atyának is az előttünk lévő felkészülési időre!

Leírta: Korponai Gábor