Hinni kell a Szentírásnak, hinni kell Jézusnak, mert ez az, amitől az örök sorsunk függ

Erdő Péter bíboros homíliája előtt felhívta a figyelmet arra: ez a vasárnap az elvándorlók és menekültek világnapja is, melyek az emberiség nagy sorskérdései és amely témák élénken foglalkoztatják napjaink emberét. „Különösen is könyörögjünk a mai szentmisén, Európa és a világ békéjéért” – szólított fel a Főpásztor.

Erdő Péter bíboros homíliája teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A Katolikus Társadalmi Napok idei eseménysorozatának végén az Egyház nagyon is aktuális társadalmi témát ad elénk.

A mai evangélium első hallásra úgy tűnik, hogy a gazdagok és a szegények közötti különbségről szól. Nem véletlen, hogy sokan, akik az egész kereszténység eredetében valamiféle társadalmi jelenséget véltek felfedezni, ezt az evangéliumi szakaszt részesítették előnyben. Azt mondták, íme a példa: a gazdagokat az utolsó ítélet után a pokol büntetésével, szenvedéseivel fenyegeti a kereszténység. Bezzeg a szegényeknek vigasztalást kínál a túlvilágon. Azonban, ha jobban odafigyelünk Jézus szavaira, akkor nem ez a kép rajzolódik ki előttünk. Igaz ugyan, hogy látunk egy gazdag embert, aki tobzódásban él, majd halála után a kínok kínjára jut. Egy nyomorult szegény pedig a dicsőségbe, Ábrahám kebelére kerül. De vajon pusztán a gazdagság érdemel az evangélium szerint büntetést a túlvilágon? Pusztán a szegénység érdemel jutalmat? Nem ez a mai evangélium tanítása.

Figyeljük csak meg, hogy ott a ház küszöbén látjuk éhezve és betegen a szegény Lázárt, ahol közben a gazdag állandóan lakomázik. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy ő gazdag, hanem arról, hogy a szenvedő, az éhező, a beteg, a szegény ember iránt, aki pedig ott van a közvetlen közelében, semmi irgalmat nem tanúsít, elzárkózik tőle, és a maga gazdagságában elégedetten él. De csupán erről van szó? Ez is elég lenne, hiszen tudjuk az utolsó ítéletről szóló nagy tanításból, hogy Jézus az „éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok” nagy mércéjét állítja fel örök sorsunk szempontjából. De van itt még valami! Amikor a rokonokhoz szeretné visszaküldeni az üdvözült szegény embert a kárhozatra jutott gazdag, akkor abban reménykedik, hogy a halottak közül előjövő ember majd rábírja őket, hogy másként éljenek. Tehát a gazdagságon kívül volt ott még valami más is, amit meg lehetett volna változtatni. S ez a más, ez volt egyrészt a szegénytől való elzárkózás, másrészt az Istennel szembeni zártság. Nem hisznek Mózesnek, nem hisznek a prófétáknak, nem hallgatnak rájuk! Egyszerűen elégnek tartják az életükben a komfortot. A gazdagságot, azt, amit materiálisan el lehet érni. Mai szóval: a pillanatnyi anyagi jólétet, sőt, ahogyan napjaink embere is sokszor teszi: a pillanatnyi jó közérzetet. És nem törődnek azzal, hogy ennél több is létezik. Ez az a zártság, ami a szenvedésre, a pokolra vezet. Nem a puszta gazdagságnak a ténye.

A szegény ember, akiről Jézus beszél, nyitott volt Isten felé. Tudta magáról Isten előtt is, hogy ő szegény, nemcsak anyagilag, egyébként is. Nemcsak az emberektől, Istentől is irgalmat, ajándékot kért és várt. És hogyne adta volna meg ezt neki az Úr. Tehát nekünk is szól ez az üzenet és gazdag tanítást ad. Például elmondja azt, amiről olyan sokszor megfeledkezünk, a külön ítéletnek a tanítását. Hiszen ott élnek még a földön a gazdag ember testvérei, az ő sorsa pedig már eldőlt. Meg a szegény ember is üdvözült közben. Nemcsak az utolsó ítélet pillanatában, hanem mindjárt a halálunk után. Gondoljuk csak meg! Ezt a történetet maga Jézus földi életében beszéli el. Az a Jézus Krisztus, akiről hisszük és valljuk, hogy halálával és feltámadásával nyitotta meg minden ember számára az utat az üdvösség felé. De, akinek az örök sorsa már eldőlt, aki az isteni örök boldogságban részesült, az felül áll az időn. Felül áll az egész teremtett kozmoszon. Nagy hát a mélysége a mai evangélium tanításának. Fényt villant arra a titokra, hogy hogyan működik, hogyan hatol be az isteni lét tökéletessége és örökkévalósága evilági életünk változásaiba és küzdelmébe.

Azt az üzenetet is halljuk ebben az evangéliumi szakaszban, hogy a halálból feltámadónak hinni kell. Jézusnak, aki majd feltámad halottaiból. Hinni a Szentírásnak, hinni Jézusnak. Mert ez az, amitől az örök sorsunk függ. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy ha netán kényelmes körülmények között élünk is, megnyílhassunk mások felé, ez az, ami képessé tesz minket arra, hogy Isten előtt átérezzük a magunk szegénységét.

Ne áltassuk magunkat! Ez a világ még nem a mennyország és soha nem lesz az. A gazdag ember módjára zártak vagyunk mi is, ha csak azt keressük elméletben és gyakorlatban, hogy mi a legkellemesebb, hogy mi felel meg a közvéleménynek, vagy mit diktálnak az evilági paradicsom illúziójának hamis prófétái. Ha nyitottak vagyunk Isten felé és átérezzük a magunk szegénységét, akkor Krisztusra kell figyelnünk, az Ő tanítására, amelyet valódi történelmi úton és az Egyház hagyományára kapcsolódva biztosan megismerhetünk. És azt kell adnunk az embereknek, mert az az igazi Örömhír, amely több minden földi kényelemnél. Ha viszont az örökkévalóságra törekszünk, akkor földi életünk az érdemszerzés ideje, akkor a rászorulókon azért kell segítenünk, hogy maradandó kincseket gyűjtsünk a mennyben és megérintsük az ő szívüket is. Őket is közelebb hozzuk Krisztushoz. Vagy éppen tanuljunk tőlük alázattal és nyitott szívvel.

Kérjük a mai szentmisében Őt, akitől mindannyiunk sorsa függ, hogy ilyen szegénynek tudjuk lenni Előtte, és befogadjuk azt, ami a Szentírás tanítása, amit a feltámadt Krisztus tanít nekünk. Ő az, aki feltámadt a halottak közül. Legalább neki hinnünk kell. Ilyen örömmel nézzünk szembe mai nehéz korunk társadalmi problémáival, vállaljuk a segítő szeretet küldetését és adjuk tovább az embereknek a reményt, amely túlmutat minden földi szorongáson és nehézségen. Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Ámen.

A hálaadó szentmise a Duna televízió közvetítésében itt visszanézhető. 

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye – sajtóiroda

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír