Erdő Péter virágvasárnap: Tisztánlátásra és erőre van szükség

Az ünnepi liturgia elején Erdő Péter bíboros emlékeztetett: virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, egyben a nagyhét kezdete. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezünk.
Ezt követően a főpásztor megáldotta a barkákat, majd az asszisztenciával – kezükben a barkaágakkal – a Bakócz-kápolnától a főoltárhoz vonult, ahol könyörgéssel folytatódott a szentmise.

Az igeliturgia csúcspontjaként az esztergomi szeminárium növendékeinek szkólája elénekelte a passiót, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét.

Erdő Péter a homíliájában a virágvasárnapi és a nagypénteki tömegről beszélt: egyik napon ünnepelték a Jeruzsálembe bevonuló Jézust, a másik napon pedig éppen az ellenkezője történt, azt ordították: „Feszítsd meg!”. A bíboros kiemelte: megváltozott a tömeg hangulata. A kisember, a hétköznapi ember ki van téve a közhangulat, vagy a hangulatkeltés befolyásának. Nincs elég információja, de talán értékelni sem tudja önállóan a jeleket. Ezért változékony a közhangulat. Ezért érezhetjük azt néha, hogy emberi manipuláció, vagy akár a gonosz szellem működése terelheti rossz irányba az egyén és a közösség viselkedését.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

"A mai szertartás elején Jézus jeruzsálemi bevonulásáról hallottunk. „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján” (Zak 9,9) – ezt írta Zakariás próféta az elérkező Messiásról. Ezt ismerte fel az ünneplő tömeg a Jeruzsálembe bevonuló Jézus személyében. Ami Zakariásnál talán csak költői szóismétlés, hogy szamár hátán, illetve szamár csikóján érkezik a Messiás, az evangélistáknál már a pontos jövendölés beteljesüléseként jelenik meg. Márk szamárcsikót említ, Máté két állatról beszél, egy szamárról és a csikójáról (Mt 21,7). Abban mindnyájan megegyeznek, hogy Jézust ujjongó tömeg ünnepelte.

De hallottuk mai a liturgiában a passiót is, Jézus szenvedésének történetét. Ha a jeruzsálemi bevonuláskor nem hangzottak el disszonáns bekiabálások, hogy hátha mégse ő a Megváltó, úgy Pilátus előtt, néhány nap múlva, amikor a tömeg éppen az ellenkezőjét ordította, hogy „Feszítsd meg!”, ugyancsak nem szólalt meg fennhangon az ellenvélemény. Mintha egyedül Pilátus lenne az, aki vonakodik őt halálra adni.
Aligha elképzelhető, hogy a virágvasárnapi és a nagypénteki tömegben, teljesen különböző emberek lettek volna. Sokkal inkább azt érezzük, hogy ugyanazok az emberek változtak meg.

De hát miért? A szelíden bevonuló Jézustól nem várhatták azt, hogy két napon belül katonai győzelmet arat. A főtanács által megbélyegzett Jézusról pedig, aligha tudtak olyan teológiai érvet mondani, ami a tekintélyes írástudók nézetével vitába szállhatott. Akkor hát mi történt? Megváltozott a tömeg hangulata. A kisember, a hétköznapi ember ki van téve a közhangulat, vagy a hangulatkeltés befolyásának. Nincs elég információja, de talán értékelni sem tudja önállóan a jeleket. Ezért változékony a közhangulat. Ezért érezhetjük azt néha, hogy emberi manipuláció, vagy akár a gonosz szellem működése terelheti rossz irányba egyén és közösség viselkedését.

Hogy mai életünkben hűségesek maradhassunk Jézushoz, tisztánlátásra és erőre van szükségünk. Az imádság és cselekvő szeretet kapcsolatában kell lennünk vele, hogy követhessük őt minden körülmények között, ahogyan Szűz Mária és Szent János apostol tette egészen a keresztig.

Akik legközelebb álltak hozzá, azok lehettek később a feltámadás tanúi, azoknak jelent meg dicsőségben.
Könyörülj rajtunk, Urunk!"

Fotó: Mudrák Attila