Erdő Péter bíboros: Mi legyünk, akik miatt Isten megkegyelmez a világnak!

A 14–15. század fordulóján élt itáliai misztikus, Szent Franciska Péter és Pál apostolokkal együtt Róma társvédőszentje. 1608-ban avatta szentté V. Pál, ünnepét már a következő évben fölvették a római kalendáriumba. Róla nevezték el a Colosseum szomszédságában álló, a korábbi Santa Maria Nova templomot, amit ma Szent Franciska-bazilika néven ismernek.

Az alábbiakban Erdő Péter bíboros teljes szentbeszédét közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A sóról és a világosságról hallottunk a mai evangéliumban (Mt 5,13–16). Mit jelentett Jézus hallgatói számára ez a só? Elsősorban a bölcsességet jelentette, annak volt a jelképe. Ismerjük a „bölcsesség sója” elnevezést még a szent énekeinkből is. Igen, a só mint a bölcsesség jelképe, arra utal, hogy Jézus a saját tanítványainak megadta a tanítást és ez a legnagyobb bölcsesség. Ez igazítja el az embert az életben. Tehát sóként kell jelen lennünk a világban, segíteni kell, hogy Jézusnak a mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez, ízt, értelmet adjon mindenki életének.

2. De van a sónak még egy, nagyon erőteljes jelentése is. Ez pedig az a szerepe, hogy megóv a romlástól. Annak idején, Jézus korában, hogyan tudták az élelmiszereket konzerválni? Elsősorban úgy, hogy lesózták azokat. Az elrothadástól, az elpusztulástól óvta meg az ételt a só. A „ti vagytok a föld sója” mondás ezek szerint beilleszkedik abba a gondolatkörbe, amit másutt is sokszor látunk a kinyilatkoztatás történetében. Mert Lót történetében is azt látjuk, hogy Ábrahám alkudozik az Úrral: „ha tíz igazat találok, megkímélem a várost” – mondja az Úr.

Ez a végső alku. És később is, egészen a 20. századig elő-előbukkan a hagyományban az a motívum, hogy néhány igaz ember tartja erkölcsileg a vállán a földet. De talán tapasztaljuk is ezt egy kicsit. Tapasztaljuk akkor, amikor egy munkahelyen azt látjuk, hogy nem a fele, hanem talán az egytized része, ha igazán ért a munkájához és komolyan dolgozik is, és az ő fáradságukon, gyakran az ő tönkremenésükön épül, annak alapján működik az egész tevékenység. És a többiek, akarva akaratlanul, felelőtlenségből vagy képtelenségből sokszor csak teherként vagy szemlélőként kísérik azt, ami történik.
„Ti vagytok a föld sója” – Krisztus tanítványainak kell lenniük a föld sójának. Nekik kell lenniük azoknak, akiknek a kedvéért – Krisztus érdemeire tekintettel – Isten megkegyelmez a világnak. Akik megóvják a világot attól, hogy Isten szemében haszontalannak tűnjék.

„Ti vagytok a föld sója” – borzalmas felelősséget jelentő szó és mondat ez. Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje meg az Isten a világban jelenlévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, megkegyelmezzen a világnak. Ez azt is jelenti, hogy nekünk magunknak nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulnunk. Ez jelentené azt, hogy „a só ízét veszti”. Hanem Krisztushoz kell egyre jobban, újra meg újra minden gyöngeségünk ellenére hasonlítanunk, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világból hiányzik. Azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton.

3. Római Szent Franciska korában az isteni Gondviselés néhány nagyszerű asszonyt választott ki, hogy ők legyenek a hit és a hűség világító mécsesei egy háborúba, egyházszakadásba és szegénységbe süllyedő világban. Először Szent Brigitta, majd Sziénai Szent Katalin sugározta maga körül Krisztusnak ezt a sajátos fényét, majd lelki utódjukként Római Szent Franciska jelent meg az Egyház életében. Persze mások is őrizték a lángot. Így azok az olivetánus bencések is, akik közül Franciska lelkivezetője is kikerült. Érthető, ha később, férje halála után, Franciska a bencés oblátákhoz csatlakozott.

A közösség templomául ezt a gyönyörű bazilikát választotta, itt a fórumon. Nagyon különleges kegyelmi ajándéka volt Franciskának, hogy 33 éves korától haláláig szinte állandóan maga mellett láthatta őrangyalát. Sok támadás érte a sátán részéről, őrangyala azonban mindig megvédte őt.
Isten iránti különleges szeretete házasságát is beragyogta. Amikor férje kedvét kereste, Istennek akart tetszeni, amikor Isten kedvében járt, férjének is tetszett.
Mai világunkban is szükségünk van olyan szent emberekre, akik a gonoszság, az önzés, a háborúk, a reménytelenség, az emberiség sorsa iránt érzett aggodalom és félelem sötétségében világítani tudnak.

A feltámadt Krisztus örömét és fényességét képviselik a világban és ezzel nekünk is erőt adnak a kitartásra a jóban, a reménykedésre és az emberek iránti cselekvő szeretetre.

Kérjük a mai szentmisében mindannyian, akik keresztények vagyunk, hogy a föld sója lehessünk, Krisztus megőrző szeretetét sugározzuk az emberek felé! Ámen.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros Római Szent Franciska sírjánál megáldotta a szent olajokat és elimádkozta a felajánló imádságot.

Fotó: Pápai Magyar Intézet