Erdő Péter Poznańban: „Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot”

A lengyel Országos Lelkipásztori Fórumot megnyító szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. A Warta folyó partján található vajdasági székhely Szent Rókus templomában megtartott szentmisén Stanisław Gądecki poznańi érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) alelnöke köszöntötte a jelenlévőket. A fórum mottója: Isten Lelkének erejében.

Erdő Péter bíboros homíliáját közreadjuk:

Kedves Testvéreim!

János evangéliumában olvassuk Jézus szavait: „A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26). Kérjük a Szentlelket, hogy emlékeztessen minket Jézus Krisztus személyére és a jó hírre, amelyben Isten kegyelme megmutatkozik.

Olyan időkben élünk, amikor első sorban a dolgok lényegére kell figyelni. A cizellálást hagyhatjuk nyugodtabb időkre, amikor általános egyetértés van. Nekünk, az európai keresztények, nem adatik ilyen nyugalom. És akkor is, ha hajlamosak vagyunk lelki élmények és érzések részleteiben elveszni, ami az elmúlt évtizedek bonyolult, kiábrándító tapasztalatinak következménye, ma már – hála Istennek – teljesen világosan és határozottan érezzük, hogy tulajdonképpen a lényegről van itt szó - a hitről vagy annak hiányáról, a kereszténységről, vagy annak hiányáról. A történelem hitünk kezdetére visz minket, mely hit nem egy filozófiai gondolat, sem az emberi gondolat természetes megtapasztalása, hanem maga Jézus Krisztus személye.

A „keresztre feszített Názáreti Jézus” nem legendás hős, hanem valódi, történelmi alak. Volt nemzete, földje, kultúrája, anyanyelve, vallási környezete. Az emberi élete itt, a földön, egy adott történelmi időszakban, konkrét császárok, prokonzulok, főpapok és más híres alakok uralkodása és élete folyamán zajlott. Nem értjük meg személyiségét és tanítását, ha nem ismerjük ezt a környezetet.

A tanítványok felismerték benne a Messiást, bár a pogányok számára ez ostobaságnak tűnt, hisz ők nem vártak semmiféle megváltót és botrányt keltett azokban, akik Dávid fiát, a szabadítót, a világ legyőzőjét várták. Hogyan lehet szabadító az, aki maga nem jött le a keresztről? Hogyan tudta megváltani az embereket az, akiket idegen uralkodók szégyentelen módon megöltek?

Jézus, aki názáreti volt és akit keresztre feszítettek – két erős érv ellene, az ellen, hogy Messiási és Megváltó küldetését elismerjük.

És mégis feltámadt. Isten átjutott az emberi képzelet határain, megmutatta, hogy ő a halál ura, meghívott és továbbra is meghív minden embert a feltámadásra és az örök boldogságra. Krisztus feltámadása tehát a történelem középpontjában áll. Világosítja életünket, és a végső válasz arra, hogy mi, emberek, kik vagyunk. Ez a válasz sokkal szebb és nagyobb, mint amit mi ki tudnánk találni. A belőle áramló hivatás és méltóság nagyobb, mint amit valaha is el tudnánk képzelni. Nemcsak az anyagi világ érdekes képességekkel rendelkező termékei vagyunk, hanem örök értékkel rendelkező halhatatlan emberi lények. A Teremtő Isten meghív minket arra, hogy szeretetében és barátságában éljünk. Számára ugyanakkor nem nehéz egyéni mérkőzést játszani mindenkorban élő emberek milliárdjaival. A végtelenhez képest még a rengeteg is kevés. És Ő nincs korlátozva időben vagy térben.

A szemében minden ártatlan, megölt ember, minden gyermek, aki nélkülözést szenved, minden beteg és szenvedő ember értékes. Drágának számítanak azok is, akik az úgynevezett fejlett világnak terhet jelentenek. Isten szemében a bűnös is értékes. Nem azért, mert nincs különbség a jó és a rossz között, hanem azért, mert mindenkit hazahív és mindenkit arra hív, hogy az eltávolodás okozta szenvedésből visszatérjen.

Függetlenül attól, hogy a mily nagy boldogtalanság és szenvedés ér egyes embereket, egész nemzeteket vagy akár az egész emberiséget, erős támogatást élvezünk a világegyetemben és azon kívül is. Arkhimédész szavai szerint: „Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot”. Ez az erős támasz Krisztus feltámadása. És ebbe a bizonyosságba helyezzük életünket, hitünket, szeretetünk pedig szavakban és cselekedetekben nyilvánuljon meg és vallja, hogy keresztények vagyunk, mert Krisztus feltámadt. Ámen.

* * *

A szentmisét követő fórumon, melyet a Poznańi Műszaki Egyetemen tartottak Erdő Péter bíboros Mit jelent a Szentlélek iránti hűség címmel tartott előadást.

A homília fordítója: Schaffler Orsolya

Forrás és fotó: Poznańi Főegyházmegye

Magyar Kurír (ki)