Erdő Péter: Nagyboldogasszony ünnepe egyszerre hordoz üzenetet saját sorsunkról és népünk életéről

A keleti egyházak titokzatosan mondták, Mária elszenderülése közel állt Szent István király szívéhez. Számunkra ez az ünnep egyszerre hordoz üzenetet saját örök sorsunkról és népünk életéről - mondta szentbeszédében a hívekkel teli esztergomi bazilikában Szűz Mária mennybevételének ünnepén Erdő Péter bíboros.

A Főpásztor kiemelte, hogy a magyarok gyakran tekintettek Nagyboldogasszonyra, a mennybe felvett Királynéra történelmünk legnagyobb válságaiban. „Szent István élete végén látta, hogy egész életműve veszélyben forog. Tudta, hogy a kereszténység nélkül a nyugati népek közé beépült, de még nem igazán integrált magyarságot a végső pusztulás fenyegetheti. Felajánlotta országát és népét a Boldogságos Szűz Máriának.” – fogalmazott a bíboros. Kitért arra is, hogy a középkor harcaiban, főleg pedig a török időkben vagy éppen a töröktől való felszabadulás ígéretes, de zavaros időszakában újra csak Szűz Máriához fordultak hazánk vezetői. I. Lipót császár és magyar király, Esterházy Pál nádor és sokan mások kimondták, hogy Szűz Mária Magyarország pártfogója. Hittek is abban, hogy az ő különleges segítsége még a földi csatákat is eldöntheti. Ezért vitették később például a Máriapócsi kegyképet Bécsbe, ahol ma is megtalálható a Stephansdómban. És ezért volt Szűz Mária képe még a történelmi zászlókon is. Sokan azt mondanák, hogy ez idegen korunk érzelemvilágától. De ma, amikor járványok, háborúk, természeti katasztrófák és drámai klímaváltozás fenyegeti az emberiség életét, átélhetjük a régi magyarok érzelmeit, akik minden szükségben Máriához kiáltottak.

Erdő Péter homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban kedves Testvérek!

Nagyboldogasszony ünnepe van. Mária mennybevétele, vagy ahogyan a keleti egyházak titokzatosan mondták, Mária elszenderülése közel állt Szent István király szívéhez. Számunkra ez az ünnep egyszerre hordoz üzenetet saját örök sorsunkról és népünk életéről.
A saját sorsunkra nézve a keresztény üzenet, az Evangélium lényege az, hogy Krisztus feltámadt és ezért nekünk is szabad utunk nyílt a személyes örök boldogság felé. Már a megtestesüléssel megjelenik ez a reménység, mert Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, benne Isten sorsközösséget vállalt az emberiséggel és így az embert a saját örök életének dimenziójába emelte. De azzal, hogy Jézus valóságos ember, már megjelenik az a szoros kapcsolat, ami a teremtő Isten akaratából embert emberrel összefűz. Gyermeket az édesanyjával, közeli rokonokat egymással, végső soron pedig az egész emberiséget egyetlen családként, testvéri közösségként kapcsolja össze. Ha van természetes szeretet ember és ember között, akkor leginkább az anya és gyermeke közti kapcsolat lehet ilyen. Ezért olvassuk Izajás prófétánál: „Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Iz 49,15) Ebben a nagyszerű szeretetkapcsolatban az ószövetségi kinyilatkoztatás Isten és a választott nép kapcsolatát fedezte fel. Jézus Krisztusban azonban nemcsak tanítást kapunk Istennek erről a visszavonhatatlan szeretetéről – immár az emberiség iránt, – hanem élő példát és valóságos cselekvő erőt is. Jézus feltámasztja barátját, Lázárt erre a halandó, földi életre. Édesanyját viszont testestől lelkestől máris részesíti abban az örök boldogságban, amit nekünk is megígért, ha hozzá tartozunk.

Nem hétköznapi dologban hiszünk tehát, hanem különleges, felfoghatatlan, emberfeletti válóságban. De ez a reményünk alapja, ezt tesz képessé arra, hogy a változó korok új és új nehézségei között érezzük Isten gondviselő szeretetét egymásban pedig újra és újra felfedezzük a testvért, akivel közös a hivatásunk.
Ezért tekintettek a magyarok is Nagyboldogasszonyra, a mennybe felvett Királynéra történelmünk legnagyobb válságaiban. Szent István élete végén látta, hogy egész életműve veszélyben forog. Tudta, hogy a kereszténység nélkül a nyugati népek közé beépült, de még nem igazán integrált magyarságot a végső pusztulás fenyegetheti. Felajánlotta országát és népét a Boldogságos Szűz Máriának. A középkor harcaiban, főleg pedig a török időkben vagy éppen a töröktől való felszabadulás ígéretes, de zavaros időszakában újra csak Szűz Máriához fordultak hazánk vezetői. I. Lipót császár és magyar király, Esterházy Pál nádor és sokan mások kimondták, hogy Szűz Mária Magyarország pártfogója. Hittek is abban, hogy az ő különleges segítsége még a földi csatákat is eldöntheti. Ezért vitették később például a Máriapócsi kegyképet Bécsbe, ahol ma is megtalálható a Stephansdómban. És ezért volt Szűz Mária képe még a történelmi zászlókon is. Sokan azt mondanák, hogy ez idegen korunk érzelemvilágától. De ma, amikor járványok, háborúk, természeti katasztrófák és drámai klímaváltozás fenyegeti az emberiség életét, átélhetjük a régi magyarok érzelmeit, akik minden szükségben Máriához kiáltottak.

Nem minden kortársunk gondolkodik azonban az emberiség nagy kérdéseiről. Sokan vannak, akik csak a digitális világban mozognak. Ott pedig ezek a valós veszélyek vagy meg sem jelennek, vagy mesterkélt, manipuláló, egyoldalú módon kapnak hangot. Nem serkentenek ezek az ingerek önálló gondolkodásra, hanem inkább a passzív fogyasztás és a rettegés változó hullámainak szolgáltatják ki az embert. Ma is időszerű tehát, hogy felemeljük a fejünket és merjük rábízni életünk a gondviselő Istenre és Magyarok Nagyasszonya, a mennybe fölvett Szűzanya pártfogására.

Az idén itt a Székesegyházban építkezés folyik. De kértük, hogy az istentiszteleti élet folyamatos maradjon és kisebb-nagyobb kellemetlenségek ellenére, ne szűnjön meg az eucharisztikus áldozat végzése ezen a felszentelt helyen, amelynek kupolája most ismét fényesen ragyog és sugározza azt a reményt, amely Szent István óta összeköt minket Krisztussal és Egyházával. Adja Isten, hogy a mostani nehézségek után is megújult hittel és életerővel építhessük Isten országát és a földi országot!
Boldogasszony Anyánk, könyörögj értünk! Ámen.

Az ünnepi szentmise után Erdő Péter bíboros megáldotta a Szent Koronát ábrázoló virágkocsit, melyet a debreceni virágkarneválon is bemutatnak. A Főpásztor kiemelte, hogy ez a virágkocsi hazánk királyainak emlékét felidézve nemzetünk szeretetére indít bennünket. "Mindenható örök Isten! Államalapító királyunk, Szent István, a mennybe fölvett Boldogasszonynak ajánlotta országunkat. Add, hogy a Szent Korona ábrázolása mindig figyelmeztessen bennünket az ő szándékára, és mi magunkat is teljes szívvel neked ajánljuk! Kérünk, áldd meg ezt a virágkocsit és készítőit, valamint mindazokat, akik erre tekintve hazánkért igaz hittel imádkoznak, hogy mindig hűek tudjanak maradni hozzád és keresztény hitünkhöz!" - imádkozott Erdő Péter bíboros.

Fotó: Mudrák Attila