2023. január 16. hétfő

Erdő Péter bíboros: A teljes élethez szükség van arra, hogy Jézus elkezdjen uralkodni a szívünkben

A másik emberrel találkozva magával Jézussal találkozunk, aki várja válaszunkat – mondta Erdő Péter bíboros, prímás az ökumenikus imahét megnyitóján vasárnap este Budapesten, a Kálvin téri református templomban. A bíboros kiemelte: Jézus azt várja, hogy minden ember iránt olyan szeretettel legyünk, amilyennel neki tartozunk.

A másik emberrel találkozva magával Jézussal találkozunk, aki várja válaszunkat – mondta Erdő Péter bíboros vasárnap este Budapesten, a Kálvin téri református templomban. Kiemelte: nagyon szegény annak az embernek az élete, aki csak a saját pillanatában él, csak saját életkorának és élethelyzetének szemszögéből nézi a világot, elmerülve napi feladataiban.

 

 

Az életet az éli a maga teljességében – fogalmazott –, aki képes szeretetet adni mindazoknak, akikkel találkozik, nem kerüli el az öregeket és a betegeket, aki vállalja és szeretettel veszi körül a gyerekeket.

Ehhez a teljes élethez azonban szükség van arra, hogy Jézus elkezdjen uralkodni a szívünkben; újra meg újra kérni kell őt, hogy vegyük észre a helyzeteket, amikor szól hozzánk, amikor vár tőlünk valamit. Jézus csöndjébe belemerülni, az ő szempontjait elsajátítani az tudja, aki rendszeresen időt szán a vele való találkozásra – fűzte hozzá.

Ha reggelenként átgondoljuk a nap feladatait, azt, hogy kikkel találkozhatunk és kiken segíthetünk, este pedig megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, hogy tényleg Jézus szándéka szerint tudtunk-e élni aznap, „állandóan korrigáljuk magunkat”. Ebben a munkában pedig lassanként kibontakozik, kirajzolódik bennünk az az ember, akit majd Jézus az utolsó ítéletkor a „jobbjára állíthat” – mondta a bíboros.

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt: csak akkor hiteles az istentisztelet és az ökumenikus imahét, ha azon „szót emelünk az üldözöttekért, a szenvedőkért, az elesettekért”, és nem csak az istentiszteleten dicsőítjük az Istent, hanem a hétköznapokban is róla tanúskodunk.

 

 

Az istentisztelet végén a jelenlévők közösen imádkoztak az üldözött keresztényekért, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) közös programsorozatának kezdőnapja ugyanis 2018-tól egyben az üldözött keresztényekért imádkozás vasárnapja is. A liturgiai szolgálatban részt vettek a MEÖT tagegyházainak vezetői – írja az MTI.

A szertartáson jelen volt mások mellett Novák Katalin köztársasági elnök is.

 

 

Erdő Péter bíboros, prímás beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

Amikor Nikodémus éjnek idején meglátogatta és tanításáról kérdezte, Jézus kijelentette: „Isten nem azért küldte Fiát a világa, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ” (Jn 3,17). Divat egyes körökben azt mondani, hogy Isten csak megbocsát, hogy büntetés talán nem is létezik. Pedig Jézusnak a tanításában sokszor és jellegzetesen felmerül az eljövendő végső ítéletnek a képe, amikor a bíró majd ő maga lesz. Erről szól a Máté-evangélium most felolvasott részlete is.

A mai evangéliumi szakasz középponti gondolata nem az, hogy hogyan kell Isten uralmát érvényesíteni a földi társadalomban, hogy hogyan kell Isten akarata, Krisztus elképzelése szerint országot berendezni itt a földön. Erről is lehet szó, ilyenféle témákkal is foglalkozik az Egyház szociális tanítása, de ez a mai evangélium nem erről szól. Amikor azt mondjuk, hogy Krisztus Király, hogy Ő a mi Királyunk, akkor az utolsó ítéletre gondolunk, akkor gondolunk az egész Ószövetségre, amelyben a választott népnek maga az Úr, maga az Isten a Királya. Amikor tehát az első keresztények, így az evangélium szavaiban is Királynak ismerik fel és ismerik el Krisztust (vö. Mt 25,34), akkor elismerik Istenségét. Elismerik azt, hogy Ő az, aki a dicsőség trónusán ül, ahogy a mai evangélium elején halljuk, a dicsőség trónusán pedig maga az Isten trónol. Ő az, aki majd mérleget von az egész világtörténelemből, aki majd mindannyiunknak az életét is kiértékeli.

Mert hát nem elsősorban egyik vagy másik cselekedetünket akarja csupán irányítani, hanem az egész életünket. Irányítja Ő a világot e nélkül is, hiszen tudjuk, fenntartja és kormányozza Isten a világot. Kormányozza Ő, akár akarjuk, akár nem.

De Ő kormányozni akarja a mi tetteinket, a mi szabad emberi tetteinket, a mi szívünket is. És ez az, aminek az uralmát véglegesen és nyilvánvalóan majd az utolsó napon fogja átvenni. Erről szól a mostani evangélium.

Arról, hogy a Király megjelenésével ítéletet tart az egész emberiség fölött. És akkor összegyűlnek a föld összes népei, egybegyűlnek, és nem a szerint csoportosítja őket, hogy ki honnan érkezett, hogy ki milyen származású, hogy ki milyen néphez tartozott, hanem egy másik szempontból, egyedül ebből a másik szempontból osztja jobboldalán és baloldalán állókra az összes embereket.

 

 

Ez a másik szempont pedig gyönyörűen és költőien van felsorolva és visszaidézi az ószövetségi igaz embereknek a cselekedeteit. Visszaidézi azokat a klasszikus jócselekedeteket, amelyekkel a hívő ember az Isten akaratát teljesítette.

Éhezőnek enni adni, szomjazónak italt adni, idegent befogadni, ruhátlanokat betakarni, betegeket meglátogatni. Börtönben levőket is látogatni.

Milyen nehezünkre esik sokszor az ilyesmi, mennyire azt mondjuk, hogy mit segítünk mi annak a szegénynek, talán zavarnánk is a látogatásunkkal. Persze, ha mindannyian egyszerre megyünk, és nem törődünk az állapotával…, de hányszor megnyugtatjuk magunkat, hogy „biztosan csak a terhére lennék, inkább meg sem próbálom meglátogatni”.

Hát valahogy így alakulnak a mi napjaink, és közben találkozunk egymással.

És egymás személyében magával Jézussal, aki várja a mi válaszunkat, várja azt, hogy olyan szeretettel legyünk mindenki iránt, amilyennel Neki tartozunk.

Az ember élete, ha csak a saját pillanatában él, ha a saját napi feladataiban merül el, a saját életkorának és élethelyzetének szemszögéből nézi csak a világot, akkor nagyon szegény. Mert akkor nem látja az emberi életnek a teljességét. Azt a teljességet, amit majd az utolsó napon mérlegre tesznek. Ezért is nagy ajándék nekünk, hogy gyerekek élnek a környezetünkben, és ezért is nagy ajándék nekünk, ha öregek és betegek is élhetnek a környezetünkben, mert az emberi élet megtapasztalásának a teljessége mindennek az egésznek az összege. És aki, bármennyire sok nehézséget vállalva is, szembenéz ezzel, és nem kerüli el az öregeket és a betegeket, és vállalja és szeretettel veszi körül a gyerekeket, minden rosszalkodásuk ellenére is, az fogja az életet teljesen élni, az fogja a szeretetét megsokszorozva kiosztani azokra, akikkel találkozik.

Ehhez azonban, éleslátásra van szükség. Szükség van arra, hogy Jézus már most elkezdjen a szívünkben uralkodni. Újra meg újra kérni kell Őt, hogy vegyük észre a helyzeteket, amikor Ő szól hozzánk, amikor Ő vár tőlünk valamit.

Hogyan tudunk újra meg újra belemerülni az Ő csöndjébe? Hogy tudjuk újra meg újra elsajátítani az Ő szempontjait? Akkor, ha időt szánunk rá! Nem hosszút, de rendszeresen. Mert az ember olyan, hogy bizony megfeledkezik a dolgokról, bizony szétszórt. Elborítják a feladatok. De ha reggelenként, átgondoljuk a napnak a feladatait, kikkel is találkozhatunk, kiken is segíthetünk a mai napon, ha esténként megvizsgáljuk a lelkiismeretünket: hogy is telt ez a mai nap, tényleg Jézus szándéka szerint tudtam leélni? Akkor, újra meg újra találkozva Jézussal állandóan korrigáljuk magunkat. És ebben a munkában kegyelme segítségével lassanként kibontakozik, kirajzolódik bennünk az az ember, akit majd Ő a jobbjára állíthat.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye / MTI

Fotó: Prófusz Ádám / Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Képgaléria

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2022/5. szám
Esztergom-Budapest 2022/4. szám

Összes folyóirat

Eseménynaptár

szeptember 6. szerda

további események megtekintése »

 

 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

Partnereink:



Új Ember bolt