Erdő Péter bíboros szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Bukarestben

A bíboros Aurel Percă bukaresti érsek-metropolita meghívására utazott Romániába és szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük (Jn 20,19–23).

Kedves Bérmálkozók!
Krisztusban Kedves Testvérek!
Nagy örömmel jöttem hozzátok. Hálát adok Istennek, hogy itt szolgáltathatom ki a bérmálás szentségét! Köszönöm Aurel Percă érsek úrnak és Cristinel Tampu plébános atyának a kedves meghívást. Krisztus arra küldött minket, hogy örömhírét a Föld végső határáig hirdessük.
Krisztus megváltó áldozatának és feltámadásnak gyümölcse és záloga a Szentlélek. Az evangéliumban olvassuk, hogy Jézus már a feltámadása után azt mondja a tanítványoknak: „vegyétek a Szentlelket”. Most pedig feltűnő formában csodálhatjuk meg a Szentlélek kiáradásának ezt a nagyszerű történetét. Jézus az, akiben Isten győztes szeretete megmutatkozik az emberiség számára. A Szentlélek őrzi Jézus feltámadásának eredményét.

A mai evangélium már Pünkösd ünnepének közelségét idézi fel. Hiszen miért gyűlnek össze a soknyelvű zarándokok Jeruzsálemben? Azért, hogy a zsidó pünkösdöt ünnepeljék. Ezt használja fel a Gondviselés arra, hogy átéljék a nyelvek csodáját és így meghallják az örömhírt Jézus feltámadásáról.
Két elemet tart fontosnak az Újszövetség a Szentlélek elküldésével kapcsolatban. Két dolgot kap az Egyház, amikor elnyeri a Szentlelket. Egyrészt öröm és békesség tölti el, mert Isten megbocsátja a bűnöket. Ez az egyik kötelék, ami egyesíti az Egyház tagjait. Krisztus megváltása árán mindannyian elnyerjük bűneink bocsánatát. Ezzel lehetőségünk van arra, hogy új emberré szülessünk. A másik, amit kapunk: a küldetés. Krisztus küldetését kell folytatnunk a történelemben. És ehhez a kettőhöz ajándékozza nekünk a Szentlelket, az állandó bocsánat, az állandó újjászületés lehetőségét, a Szentlelket, aki képessé tesz minket, hogy a küldetést teljesítsük is.

A nyelvek csodájáról külön is kell szólnunk. Ahogyan a bábeli torony elbeszélésében az ember Istentől önállósítani akarta magát, és ezért egymást sem tudta megérteni többé, ezért megzavarodott a nyelve, és ellenségeskedni kezdett egymás között, úgy Pünkösdkor, a bocsánatot elnyerve, Istenre hangolódva, egymás szavát is megérti az emberiség. Ezt az egyesítő, szeretetet és békét adó Szentlelket ünnepeljük a mai napon, és kérjük, tegyen képessé bennünket a bocsánat elfogadására, egymás megértésére és szeretetére, és tegyen alkalmassá arra a küldetésre, amit Krisztus az egész Egyháznak adott.
Bérmálási szentmisére gyűltünk egybe. Ebben a szentségben a Szentlélek ajándékait kapják a bérmálkozók. Meg is említjük majd a szertartás magyarázó részében a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság, az erősség és az istenfélelem ajándékát. Úgy, ahogyan azt az Ószövetségbe visszanyúló keresztény hagyomány feltárja előttünk.

Egyetlen ajándékról szeretnék most szólni, amiről keveset szoktunk beszélni. Magyar fordítása kicsit furcsán hangzik, ez pedig a „jámborság” ajándéka. A farizeusok, annak idején, éppenséggel is nagyon jámbor, nagyon vallásos embernek tartották magukat. Mégsem fogadták el, amikor az Isten tényleg szólt hozzájuk.

Miféle jámborság az, amit a Szentlélek ajándékoz nekünk? Manapság, ebben a posztmodern korban, hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásosak legyünk, de hívők ne. Hajlamosak vagyunk arra, hogy keressük a vallásos élményeket, a vallásos érzelmeket bárhol. Bármilyen felekezetnek, bármilyen közösségnek a művészetében, a zenéjében, a közösségi hangulatában jól érezzük magunkat. Jól érezzük magunkat – akár – a katolikus Egyház szertartásán is, de aztán elfelejtjük, aztán életünk számára mintha semmit sem jelentene. De a csupán érzelmi és szubjektív jellegű vallásosság nem a helyes jámborság, nem az, amire a Szentlélek tanít. A Szentlélek olyan vallásosságot ad nekünk, amely megnyitja szívünket Jézus Krisztus felé. Kitárja a lelkünket Krisztus tanítása előtt. Képessé tesz bennünket arra, hogy ne úgy legyünk vallásosak, mint a farizeusok voltak, hanem ráfigyeljünk Jézus személyére és tanítására, újra és újra, nap mint nap. Olvassuk a Szentírást, ráemlékezzünk Jézus szavaira, személyes szóval is imádkozzunk hozzá. Kérdezzük meg tőle reggel, hogy mi lesz ma az a helyzet az életükben, ahol az ő akaratával szembesülünk, ahol veszélybe kerülünk, hogy bűnt követünk el, vagy lehetőségünk van rá, hogy valami különlegesen jót tegyünk. És aztán esténként megkérdezhetjük magunktól: hogy sikerült ez a nap? Tényleg hallgattam arra, amit Isten üzent nekem? Meg tudtam tenni azokat a lépéseket, amik talán nehezek voltak? Vagy bocsánatot kell kérnem a mai napért? Ha napról napra fáradozunk azon, hogy az ő akaratát keressük, akkor tudunk igazán objektív módon vallásos és hívő, a hitben odaadó emberek lenni.

Ezt a fajta igazi vallásosságot ajándékozza a most bérmálkozóknak, az egész itteni magyar katolikus közösségnek és mindannyiunknak a Szentlélek Úristen. Ő adjon szeretetet, kedvet és erőt, hogy mindig az Ő akaratát keressük. Ámen

Fotó: Mircea Popa