Erdő Péter bíboros nagypénteken: Előttünk a viszontszeretet útja

A csendes bevonulást követően, a szertartás kezdetén a főpásztor letérdelt a lecsupaszított oltár előtt, és csendben imádkozott az asszisztenciával. Így hódoltak a Golgotán bemutatott áldozat, az önmagát kiüresítő Jézus előtt. Ezt követően a papnövendékek és a bazilika kórusa elénekelte a passiót Szent János evangéliumából, felidézve Jézus utolsó óráit és kereszthalálát.

Erdő Péter bíboros a homíliájában rámutatott: Krisztus kereszthalála az Atyának mindhalálig engedelmes Istenember szeretetének drámája. Nem a fizikai szenvedés, hanem az engedelmes szeretet éri el benne csúcspontját a világ történetében. Krisztus mindenkiért meghalt, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. A főpásztor kiemelte: előttünk a szabadság lehetősége, előttünk a viszontszeretet útja.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

„Magasztaljuk Isten fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Benne nyertük el a megváltást vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán.” (Vö.: Ef 1,6–7) Krisztus szenvedése és kereszthalála megváltást hozott minden embernek. De voltak a múltban és vannak ma is, akik úgy gondolják, hogy akiket Krisztus halálával megváltott, azoknak szükségképpen mindnyájuknak üdvözülni kell. A szentmisében az átváltoztatáskor pontosan idézzük Krisztus szavait, aki véréről azt mondta: „értetek és sokakért kiontatik”. Ezzel már az Ószövetséget idézte, de szándéka az volt, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4–5) Ám az örök kárhozat lehetőségét ugyancsak a Szentírás tanúsítja. Maga Jézus beszél az utolsó ítéletről, ahol az igazakat a jobbjára, a gonoszokat a baljára állítja. Ebből mások arra gondoltak, hogy Jézus mégsem halt meg mindnyájunkért, hanem csak azokért, akik üdvözülni fognak. Ez is veszedelmes tévedés volt. Mindkét nézet, az is, hogy bármit teszünk, végül mindnyájan üdvözülünk, és az is, hogy Isten eleve meghatározta, tőlünk függetlenül, hogy mi lesz az örök sorsunk, alapvetően a legnagyszerűbb tulajdonságunkat, az emberi szabadságot tagadja.

Isten végtelenül szeret minket. Krisztusban szabad utat nyitott mindnyájunk számára az Atyához, az örök boldogság lehetőségét teremtette meg. Ez az ember hivatásának teljessége. De rajtunk múlik, hogy válaszolunk-e erre a meghívásra, hogy engedjük-e megragadni magunkat Krisztus mindhalálig engedelmes szeretetétől, vagy ellenállunk neki, és a saját bölcsességünk szerint akarunk Isten helyébe lépni, ahogyan ez a bűnbeesés történetében már a Biblia első lapjain olvasható.
Krisztus kereszthalála az Atyának mindhalálig engedelmes Istenember szeretetének drámája. Nem a fizikai szenvedés, hanem az engedelmes szeretet éri el benne csúcspontját a világ történetében. Krisztus mindenkiért meghalt. (2Kor 5,14) És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (2Kor 5,15)

Előttünk a szabadság lehetősége. Előttünk a viszontszeretet útja. Éljünk a lehetőséggel imádságban és a szentségekben közvetlenül Krisztushoz kapcsolódva. Vegyük észre őt embertársainkban is. Irántuk tanúsított szeretetünkkel is mondjunk köszönetet az Üdvözítőnek.
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot!”

Az egyetemes könyörgésekben – lélekben a kereszt alatt állva – hosszasan és mindenkiért imádkoztak: az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután következett a kereszthódolat: a leleplezett feszület előtt – melyen láthatóvá vált a Megváltó megkínzott, feláldozott teste – először Erdő Péter bíboros és az asszisztencia, majd a hívek hajtottak térdet.

A szertartás végén a főpásztor az asszisztenciával együtt a szentsírhoz vonult imádkozni, amelyet a bazilika felújítása miatt ezúttal a Téli kápolnában helyezték el.

Fotó: Mudrák Attila