Erdő Péter bíboros karácsonyi homíliája

A szentbeszédet teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Karácsony napjának éjféli és reggeli miséje Jézus betlehemi születését és a pásztorok hódolatát állítja elénk. Az ünnepi szentmise Szent János evangélista szavaival, korábbról kezdi a betlehemi gyermek születésének történetét. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Kezdetben? Hiszen igy kezdődik a Teremtés könyve is: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” A teremtés művének leírásában ez nem csupán azt jelenti, hogy a világmindenség megalkotásának folyamatában az első lépésről van szó. Sokkal inkább arra utalhat, hogy Isten a világot semmiből teremtette. Az Ige pedig akiről a mai evangélium szól, nem kezdetkor lett, nem a világmindenség létbe robbanásának energiával telt titokzatos pillanatában, a mindenség részeként jött létre. Hanem megvolt. Már benne volt a kezdetben. Nem a teremtett világnak volt a része, hanem alkotóként vett részt a teremtés művében. Tehát Istennél volt és Isten volt. Ő az a világosság, mely lelki, szellemi értelemben minden evilági fény előtt és mindörökké világít. Ő ragyog a semmi sötétségében mint élő és létező, ő fénylik aztán a teremtés óta a tudatlanság és a bűn sötétségében. Az ő isteni léte, mindentudása és szeretete besugározza a létező világot.

2. Isten létének végtelen magasabbrendűsége azt az érzést kelti minden idők emberében, mintha ő nagyon távol lenne, talán fönn az égben. Talán a csillagokon túl. De karácsonykor, a megtestesülés nagyszerű tényében Isten megmutatta, hogy itt van közöttünk. Beteljesedett az ószövetségi jóslat. Emánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent: velünk az Isten. Jézus Krisztusban tehát egységre lép egymással teremtő és teremtmény. Felmagasodik emberségünk, mert az alkotó Isten egy emberben érintkezik és kapcsolódik össze a világgal.

Méltán mondja Nagy Szent Leó karácsonyi beszédében, hogy ennek az ünnepnek a fényében fel kell ismernünk keresztényi méltóságunkat. Hiszen ha a keresztségben Krisztusba öltöztünk, beléptünk emberként az Isten életébe, aki Krisztusban vette fel az emberi természetet. De helyesen állapítja meg Giustiniani Szent Lőrinc velencei pátriárka is, hogy minden embernek, magának az emberi mivoltnak a méltóságát is a megtestesülés világosságában fedezzük föl igazán. Nem csupán szenvedő alanyai vagyunk életünk történetének. Nem rövid epizód az életünk és a történelmünk a teremetett világ erőinek játékában. Hanem rányílik a szívünk, rányílik az egész létünk Isten életének örökké tartó boldogságára.

3. Isten irántunk való szeretetből testesült meg. Ezért hát a karácsonyi ajándék. Ezért igyekszünk ügyetlenül és botorkálva legalább a fa alá tett csomagokkal kifejezni, hogy mi magunk is megajándékozottak vagyunk, hogy Jézus születése óta mindenkinek tartozunk a szeretettel. De ne áltassuk magunkat! A szeretet nem csak arra kötelez, hogy megvegyük, ami az üzletben kapható. Figyelni kell a másik emberre, tisztelni kell akkor is, ha szenved, akkor is, ha beteg, akkor is, ha haldoklik, akkor is, ha fogyatékkal él.

Isten a maga teljességéből részesít minket, kegyelmet kegyelemre halmozva. Ez a karácsony nagy üzenete, a szeretetnek ez a megrendítő titka messze felülmúl minden földi aggodalmat, minden anyagi nehézséget és bizonytalanságot. Biztonságot ajándékoz nekünk, mert minden önpusztító harácsolás és minden háborúság, minden konfliktus és minden kudarc, minden hajszoltság és minden szétesettség, minden testi és lelki szenvedés felett végül mégis a szereteté az utolsó szó, mert ő az Ige, aki kezdetben volt, benne van az élet, és ő az emberek világossága.

Hozzon hát békét és derűt ez a karácsony! A betlehemi gyermek adjon erőt, adjon bizalmat népünknek, sokat szenvedett világunknak, családjainknak és Egyházunknak, mert velünk az Isten!
Mi pedig, ahogy a költő mondja :
Induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni
Ámen.

Fotó: Mudrák Attila