Erdő Péter bíboros felszentelte a terézvárosi Szent Család-templom új oltárát

Erdő Péter bíboros örömét fejezte ki, hogy éppen azon a napon szentelheti fel a szembemiséző oltárt, amikor a templomszentelés ünnepéről és a Szent Család-plébánia kilencvenéves évfordulójáról emlékezhet meg az egybegyűlt hívekkel.

A főpásztor homíliájában kiemelte, hogy „keresztény hitünk nem egyéni vélekedés csupán, hanem egy közösség élete és meggyőződése. Krisztus szent népet gyűjtött egybe, Egyházához hű marad az idők végezetéig. Hitünk tehát szükségképpen megkívánja a vallás közösségi gyakorlását, a hívő közösség összetartását, életének, szeretetének gazdagságát. Így adjuk tovább hitünket, így mutatkozhat meg annak életet és világot formáló, értékekkel gazdagító ereje. Templomaink tehát a reménynek, az összetartozásnak a jelei az itt élő emberek egész közössége számára”.

A bíboros Isten áldását kérte a Szent Család-plébánia egész közösségére és mindazokra, akik Isten házáért, a hívő közösségért, embertársaik javára készek dolgozni és imádkozni.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

"Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Az idén ünnepli 90. születésnapját ez a plébánia, amely a Szent Család nevét viseli. Ekkortól a templom is a szó teljes értelmében plébániatemplomnak minősül. Az építkezés beletartozott a főváros templomépítési programjába, mert az 1920-as és 1930-as években egyházi és világi vezetés egyaránt fontosnak tartotta a központtól kissé távolabb élő hívek megfelelő lelkipásztori ellátását. Mai mértékkel mérve is gyorsan haladt az építkezés, hiszen a templom alapkövét 1930-ban tették le, és 1931. november 15-én már Breyer István segédpüspök felszentelte az éppen elkészült, de még nem teljesen felszerelt templomot.
Így a mai napon egyszerre emlékezünk meg a templomszentelés ünnepéről és a plébánia 90. évfordulójáról.

2. „Ez a nap szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10). Isten a templom felszentelésének napján örömet ajándékozott nekünk – örömet az egész plébánia népének, és örömet magyar katolikus közösségünknek. Izajás prófétát idézve boldogan énekli az Egyház: „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten.” Jézus születése óta Isten különlegesen is közel van az emberiséghez. Ő, aki jelen van az egész világban, hiszen „mindenek fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van”, sugárzó erővel lép közénk Krisztus személyében. Azóta az Istennel való találkozás fizikai értelemben is új jelentést kapott. Találkozhatunk Istennel az imádságban, a teremtett világ hívő szemléletében, a Szentírás könyveinek olvasásában, de Krisztus személyében Isten már nemcsak jelek és hírnökök által, hanem Fia által szól hozzánk, és lakást vesz közöttünk.
Amikor Jézus szenvedése előtt a gyönyörű jeruzsálemi templom pusztulását megjövendöli, azt is mondja: „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt” – csak később értették meg a tanítványok, hogy saját testének templomára gondolt.
Nincs tehát a földön szentebb hely Krisztus Testénél, nem találkozhatunk közvetlenebbül Istennel másutt, mint Krisztusban.
Krisztus Teste pedig az Eucharisztiában áldozat, táplálék, lakoma és szent jelenlét, ha a tabernákulumban őrizzük a Legszentebbet. Ettől szent hely a keresztények temploma, mert itt mutatjuk be a szentmiseáldozatot – itt a most felszentelésre kerülő új oltáron is –, itt vesszük magunkhoz Krisztus Testét, itt részesülünk szentségeiben, és itt borulhatunk le az Oltáriszentség előtt.

Isten láthatatlan és anyagtalan, időtlen, és felette áll a térnek. Megtestesülésével azonban belépett a térbe és az időbe, megvalósította a nagy találkozást a Teremtő és a teremtett világ között. Ennek a nagy találkozásnak a szentélyei a keresztény templomok. Erőforrások tehát, amelyek rendezik, sugárzóvá teszik egy-egy közösség életét. Tornyuk keresztje az ég felé mutat, fölemeli a tekintetünket, és Isten magasából bizalommal, értelemmel, értékkel tölti meg hétköznapi életünk világát.

3. Ha Krisztussal találkozunk, összetalálkozunk egymással is. Keresztény hitünk nem egyéni vélekedés csupán, hanem egy közösség élete és meggyőződése. Krisztus szent népet gyűjtött egybe, Egyházához hű marad az idők végezetéig. Hitünk tehát szükségképpen megkívánja a vallás közösségi gyakorlását, a hívő közösség összetartását, életének, szeretetének gazdagságát. Így adjuk tovább hitünket, így mutatkozhat meg annak életet és világot formáló, értékekkel gazdagító ereje. Templomaink tehát a reménynek, az összetartozásnak a jelei az itt élő emberek egész közössége számára.

Isten áldja meg a Szent Család-plébánia egész közösségét, segítse mindazokat, akik ebbe a templomba hittel és nyitott szívvel járnak, áldja meg mindazok munkáját, akik Isten házáért és a hívő közösségért, embertársaik javára készek dolgozni és imádkozni! Ámen."

A homília után felcsendült a Mindenszentek litániája, majd Erdő Péter bíboros szent krizmával kente meg az új oltárt, amelyen ezt követően a koncelebránsokkal bemutatta a szentmiseáldozatot.

Az ünnepi liturgiát követően a bíboros válaszolt a plébániai közösség által feltett kérdésekre, valamint a híveknek lehetőségük nyílt meghallgatni Udvardy Tamás atyának az oltárépítéséről szóló tanúságtételét, hiszen ő volt az, aki ezt plébánosként megálmodta, és a munkálatok nem csupán elkezdte, de le is bonyolította a Szent Család-templomban.

Az ünnepi liturgián jelen volt Kiss Márton tervezőművész és Nagy Gábor kivitelező vállalkozó is.


Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír