Erdő Péter bíboros Bukarestben

A Főpásztor szentmiséjét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Az evangéliumban Jézus főpapi imádságából hallottunk egy részletet. Ebben Jézus a következő kéréssel fordul az Atyához: „Akiket nekem adtál, őrizd meg őket a nevedben”. A megőrzés ebben a drámai imádságban nem fizikai biztonság kérését jelenti. Nem a szenvedéstől való mentességet. Hanem azt kéri Jézus az Atyától, hogy akik hittek benne, ne kényszerüljenek feladni meggyőződésüket és elhagyni azt az új életet, amelyet Krisztusban megkaptak.

Isten nevében kell a hívőknek megmaradniuk. Ez a név az Ószövetségben magának Istennek a megnyilatkozását, sőt Istent magát jelenti. Isten úgy rendeli, hogy szent neve a jeruzsálemi templomban lakjon: „Fölszentelem ezt a templomot, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig” (1Kir 9,3). Maga Jézus is Isten nevének hatalma itt a földön. Gyakran említi ezt az isteni erőt, amely az emberek javára működik. Ilyenkor az isteni névre utal. Amikor azzal vádolják a néma és vak ember meggyógyítása után, hogy „Belzebul nevében űzi ki az ördögöket” (Mt 12,24), azt válaszolja, hogy Isten Lelkével teszi, és hogy a gyógyulások azt jelentik: elérkezett Isten uralma (Mt 12, 28). Később pedig azt ígéri: „Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 16,23). Mennybemenetelekor pedig saját erejét ígéri nekik, amikor kijelenti: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik kezüket, azok meggyógyulnak” (Mk 16,17-18). Ezért van az, hogy az Egyház közös imádságaiban, de a hívő a keresztény ember magán imádságában is keresztvetéssel kezdi és végzi könyörgését és nem mulasztja el kimondani, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében imádkozik.

2. A most felolvasott evangéliumi szakasz annak bizonyosságát adja, hogy ha kitartunk Jézus mellett, akkor az ő isteni ereje is kitart mellettünk: bennünk és rajtunk keresztül működik. Jelenti ez, hogy Isten nem engedi elhatalmasodni rajtunk és bennünk a gonoszt, hanem aki Krisztushoz akar tartozni, annak megadja az erőt minden helyzetben. Jelenti, hogy semmilyen intrika, „kígyó” vagy „méreg” nem fog azon, aki Krisztus őszinte, nagylelkű és mindig megbocsátó szeretetét utánozza. De jelenti sajátosan azt is, hogy a tanítványok Krisztus nevében, Krisztus erejében új nyelveken beszélnek. Vagyis megkapják azt az isteni kegyelmet, hogy tanúságtételük, az Evangélium örömhíre eltaláljon a legkülönbözőbb emberek szívéhez. Már az első Pünkösd után sokféle anyanyelvű ember megértette Szent Péter beszédét (ApCsel 2,6-12). És azóta is, minden korban, minden nép között kínálja a Szentlélek az Egyháznak a Szó adományát. A Szentlélekről beszélve ezt imádkozzuk: „Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, s ki mindeneket összetart, annál van a Szó értelme” (Pünkösdvasárnapi Introitus – vö. Bölcs 1,7). Ha tehát megmaradunk Krisztus nevében, a Szentlélekben élünk, akkor a nyelvek, a közlés, a tevékeny szeretet ajándékát is megkapjuk.

3. A Szentlélek nem megszünteti a nyelveket, hanem megadja, hogy mindenki a saját nyelvén értse meg az Evangélium üzenetét. Érték a sokféle emberi nyelv és kultúra. Amikor őrizzük és műveljük a saját nyelvünket, ugyanakkor tisztelettel és szeretettel elismerjük a többi nyelvek értékét is, a többi kultúrákét is, hiszen mindez az emberi közösségek örökségéhez és a teremtés gazdagságához tartozik.

A II. Vatikáni Zsinat arra tanít minket, hogy az Egyháznak feladata, „hogy a tömegkommunkiációs eszközökkel is továbbítsa az üdvösség jó hírét, és hogy megtanítsa az embereket azok helyes használatára” (Inter mirifica 3b). De az Örömhír sajátos továbbadása mellett létezik egy egészen általános feladat is, hiszen a társadalomnak szüksége van az igazságnak megfelelő és helyes információra, a manipulációtól, gyűlöletkeltéstől, lényeges információk visszatartásától mentes tájékoztatásra. A közlés tartalmának mindig igaznak és teljesnek kell lennie az igazságosság és a szeretet szolgálatában kell állnia (Inter mirifica 5b).

Kérjük Istent, hogy kísérje áldásával itteni közösségünk, egész egyházunk és népeink életét. Adjon békét a világnak! Segítsen bennünket az igazságosság és a szeretet útján! Ámen.

Fotó: Mircea Popa