Beiktatták a Budavári Nagyboldogasszony-plébánia új képviselő-testületét

A főpásztor kiemelte, hogy közel vagyunk már Krisztus születéséhez, az öröm és remény forrásához. A keresztény közösségnek együtt kell működni Isten szabadító tervével a Krisztustól távol álló világban. A bíboros reményét fejezte ki, hogy a testület tagjai az új munkakörükben is tanúságot tesznek majd a hitükről. Ezt a közösségi lelkületet lehet szinodalitásnak is nevezni. A főpásztor emlékeztetett: „ahogyan néhány héttel ezelőtt együtt haladtunk itt, a várban ezer imádkozó hívővel, égő gyertyákkal, hogy a békéért könyörögjünk”, úgy kell a közösségnek is együtt haladnia a mindennapokban.

A bíboros szerint elismerés illeti a Főegyházmegye plébániáit a karitatív akciók megszervezéséért is. A háború elől menekülőknek és a háborús területeken élőknek is önkéntes, nagylelkű segítséget nyújtottak. A képviselő-testület tagjait pedig arra kérte a főpásztor, hogy a karitászon kívül liturgikus, lelkipásztori, egyháztörténeti, művészeti, kulturális téren is teljesítsék közös küldetésüket. Figyeljenek egymásra is, hogy a hívőknek egy legyen a szíve-lelke, hogy osszák meg egymással örömeiket és gondjaikat. „Ekkor mondhatják rólunk a kívülállók: Nézzétek, hogy szeretik egymást!”

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

Karácsony ünnepére készülünk. A mai evangéliumi részlet Szűz Mária személyével kezdődik. Róla hirdeti Szent Máté, hogy a Szentlélek által fogant. Jézus mégis méltán viseli a Dávid Fia nevet. Aranyszájú Szent János ezt írja erről: „Ne gondold, hogy azért, mert Krisztus fogantatása a Szentlélek műve, József idegen ennek az isteni tervnek a szolgálatától. Mert ha igaz is, hogy testileg nem tőle származik Szűz Mária gyermeke, és Mária mindvégig megőrizte szüzességét, mégis mindazt, ami az apa kötelessége, Isten Józsefre bízta. Ha nem is volt testileg az atyja, úgy nevelte, úgy gondoskodott róla, mint jó édesapa” (vö. In Mathaeum 4,12). Mikor a mai evangéliumban az angyal Józsefet Dávid Fiának nevezi, megjelöli szerepét az üdvösség nagy tervében. A zsidó hagyomány szerint nevet adni egy gyereknek azt jelentette, hogy a férfi magáénak ismerte el az újszülöttet. Ám Józsefnek az angyal mondja meg, hogy mi legyen a gyermek neve. József hivatása az, hogy az Istentől rendelt Megváltó személyét bevezesse a világba az isteni és az emberi törvényeknek megfelelően. A Gondviselés Jézus egész rejtett életét Szent Józsefre bízta (II. JÁNOS PÁL, Redemptoris custos, 8.).

A gyermek neve Jézus lesz, ami annyit jelent: „Az Úr megszabadít”, mert ő fogja megszabadítani népét bűneitől (Mt 1,21). A nép megszabadítása a régiek szerint elsősorban azt jelentette, hogy meg kell védeni, meg kell menteni a népet az ellenségtől. De azt is értették rajta, hogy vissza kell állítani Dávid országát, ha majd a bűnökért megtörtént az igazi engesztelés . Az emberként megszületett szabadító Isten nem véletlenül és nem pusztán emberi szeszélyből kapta a Jézus nevet, hanem Isten szándéka szerint. A név a küldetést fejezi ki. Máté evangélista Jézus születésében látja Izajás jövendölésének beteljesülését: „a szűz fogan és fiat szül, akinek Emmánuel lesz a neve, ami annyit jelent: Velünk az Isten” (Iz 7,14). Ez az idézet korai, tiszta és erőteljes vallomás Jézus isteni méltóságáról .

Az Ószövetség sok helyen említi, hogy népének szabadítója maga Isten. Éppen azon a helyen, ahol Jézus neve mintegy előzetes jelként felbukkan (Oz 1,7), ezt találjuk. „Júda házán meg akarok könyörülni, és üdvösséget akarok szerezni nekik, az Úr, az ő Istenük által” . A Messiás viszi végbe Isten szabadító művét.

Amikor karácsony közeledtével Jézus isteni személyének és küldetésének titkáról elmélkedünk, felragyog előttünk Szűz Mária alakja. Isten szabad emberi együttműködéssel akarja megváltani a világot. Nem nélkülünk, nem ellenünkre akar boldoggá tenni minket. Arra vágyik, hogy szabad szívvel forduljunk felé.

Annyi gond, annyi szétesettség, betegség, konfliktus, önzés, háború és sokszor bizony annyi emberi kilátástalanság kíséri az életünket, hogy nem esik nehezünkre belátni: enyhülésre, szabadulásra, gyógyulásra szorulunk. Minden siker, minden szerencse, minden jól végzett munka ellenére sokszor érezzük, hogy a saját erőnk kevés helyreigazítani magunk és a világ életét. Mikor a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérjük, segítséget keresünk. Tudjuk, hogy végső soron Istenben van a szabadulás. Szabadító tervében azonban azt várja, hogy mi is kimondjuk az igent, várja az ember együttműködő szeretetét. Szűz Mária igenje mutatja a példát minden jóra törekvő embernek. Hozzá csatlakozva mi is bekapcsolódhatunk a megváltás művébe. Tőle személyes bátorítást is kaphatunk.

A mai szentmisében beiktatjuk plébániánk megújított képviselőtestületét. Ha minden keresztény hívőnek kötelessége együtt működni Isten szabadító tervével, akkor nekünk itt, a plébánián különösen is feladatunk, hogy közösségként is tanúságot tegyünk az evangéliumról. Ezt a közösségi lelkületet lehet szinodalitásnak is nevezni. Együtt haladunk, ahogyan néhány héttel ezelőtt együtt haladtunk itt, a várban ezer imádkozó hívővel, égő gyertyákkal, hogy a békéért könyörögjünk, mégpedig nem csak szívünk mélyén, hanem ország-világ előtt. Ez az imahadjárat most is folytatódik más és más helyszíneken ugyan, de szakadatlanul. Elismerés illeti egyházmegyénk plébániáit a karitatív akciók megszervezéséért is. A háború elől menekülőknek és a háborús területeken élőknek is önkéntes, nagylelkű segítséget nyújtottunk. De gondolunk a közelünkben lévő betegekre, idősékre, magányosakra is, mégpedig nem csak adományokkal, hanem személyes jelenléttel, mert az emberré lett Isten rajtunk keresztül is közeledik a többi emberhez.

A képviselőtestület tagjait pedig arra kérem, hogy a karitászon kívül liturgikus, lelkipásztori, egyháztörténeti, művészeti, kulturális téren is teljesítsék közös küldetésünket. Figyeljenek egymásra is, hogy a hívőknek egy legyen a szíve-lelke, hogy osszák meg egymással örömeiket és gondjaikat. Ekkor mondhatják rólunk a kívülállók: Nézzétek, hogy szeretik egymást!

Ehhez kérjük a Betlehemi Gyermek segítségét, édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, plébániánk és hazánk védőszentjének hathatós közbenjárását. Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Csapó Viktória