Az Erzsébetvárosi Szent Erzsébet Plébánia története

Budapest 1873-ban jött létre Óbuda, Buda, valamint Pest egyesítésével. Az új fővárost 10 kerületre osztották, ezek közül a VII.-et Terézváros déli része képezte. A kerületi polgári kör 1879-ben indítványozta, hogy Erzsébetről, a magyar királynéról nevezzék el a kerületet. Ferenc József jóváhagyása után, Budapest Főváros Közgyűlése 1882. január 25-én fogadta el a kezdeményezést, és azóta nevezik Erzsébetvárosnak a VII. kerületet.
A mai Rózsák tere az 1870-es évek elején még a Baromvásártér nevet viselte. Ezekben az években parcellázták fel a tér környékét. A téren oktatási, vallási és szociális céllal emeltek épületeket, amelyek közül elsőként az Országos Protestáns Árvaház épült fel 1876-ban. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Kisdedóvó Egyesület Óvónőképző Intézete. A területen álló Erzsébet Szegényápoldáról 1878-ban a tér a Szegényház tér nevet kapta.
Az egyesített főváros vezetése felfigyelt a VII. kerületben élő római katolikus hívek számának növekedésére, amely indokolttá tette egy templom felépítését és egy önálló plébánia létrehozását. A főváros törvényhatósági bizottsága 1879. június 11-én megtartott közgyűlése kimondta: „addig is, míg a Terézvárosban tervezett új templom felépül, a terézvárosi második plébánia alakíttassék meg s illetve a fennállóból szakíttassék ki, ennek személyzeti létszámát s kijárandó illetményeket szervezte és a plébánia létesítése érdekében a végleges paplak és egy ideiglenes templom felépítését elrendelte”. A terület az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, így Simor János bíboros, hercegprímás és a főváros vezetésének együttműködése eredményeként 1881-re létrejött az önálló plébánia. Felépül a plébánialak kétszintes épülete és az ideiglenesnek szánt kis templom, amely Czigler Győző alkotása.
Az egyhajós, félköríves apszissal záródó, homlokzati fiatornyos eklektikus, a neoromán stílus formajegyeit magán viselő épületet 1881. november 18-án szentelték fel. A templom építésvezetője Klein H. János, a kőfaragási munkálatokat Andretti Anzelm, az asztalos Kovács Zsigmond, a műlakatos Schwarz Antal, az aranyozó munkákat Bergmann János végezte, a harangokat Walser Ferenc öntötte. A templom 400 férőhelyes volt. A szentély üvegablakait Katzmann Ede készítette, középen Szent Erzsébet, két oldalt Szent Mátyás és Szent József került bemutatásra. A műalkotások az egész alakos álló szenteket neogótikus keretben ábrázolják, amelyek fennmaradva a mai napig láthatók.
A plébánia keresztelési anyakönyvébe az első keresztelést 1881. november 25-én jegyezte be Dégen Titusz plébános. A plébánia mai határai: Városligeti fasor – Király u. – Erzsébet krt. – Rákóczi út – Kerepesi út – Thököly út – Verseny út sarkot a Kerepesi úttal összekötő egyenes – Verseny u. – Murányi u. – István út – Bethlen Gábor u. – Damjanich u. – Bajza u.
Az Erzsébetvárosi Polgári Kör kezdeményezte, hogy az építendő nagy templom titulusa Árpád-házi Szent Erzsébet legyen. Védnökül Erzsébet királynét akarták megnyerni. Simor János hercegprímás által 7000 forintért megvásárolt, a tér közepén álló területre felépülő plébániatemplom megtervezésére 1889 őszén pályázatot írt ki az építési bizottság, amelyre hat pályamű érkezett. Közülük három építész: Steindl Imre, Pecz Samu és Aigner Sándor munkáját díjazták.
Pecz Samu egy neogótikus stílusú centrális alaprajzú tervet készített. Pályatervének megvalósítása esetén az erzsébetvárosi plébániatemplom nemcsak a legnagyobb centrális elvek szerint épült XIX. századi magyar római katolikus templom lett volna, hanem Közép-Európa egyik legmonumentálisabb „centralizáló” szakrális épülete is. Pecz Samu életművében több centrális alaprajzú protestáns templom is megtalálható, így Debrecenben az 1888-ra elkészült Kossuth utcai református templom, valamint a fővárosban a Szilágyi Dezső téren 1896-ban felszentelt Szilágyi Dezső téri református templom.
Steindl Imre négy pályaművet is készített, egy alaptervet és három variánsát, amely alapján elnyerte a fővárosi közgyűlés 1891. április 30-án kiadott megbízását a részletes tervek és a költségvetés kidolgozására. Az újabb négy, részletesen kidolgozott templom tervet 1892 májusában mutatta be a megbízónak, amelyek közül a legkisebb anyagi kiadást igénylőre esett a választás. Az E jelű, elfogadott tervváltozaton háromhajós, ötszakaszos hosszházhoz sokszögzáródású kereszthajó csatlakozik. A rövid, kápolnaszerű mellékszentélyek mögött ötszög alaprajzú sekrestyék helyezkednek el szimmetrikusan, amelyeket a nyújtott főszentélyt megkerülő alacsonyabb folyosó kötött volna össze. A tornyok a mellékhajók előtt emelkednek, az orgonakarzat számára alig jutott volna hely. A pályázati B terv robusztus, hasáb alakú tornyait vékonyabbak váltották fel, felső részük nyolcszögletesre váltása tovább növelte a vertikális hatást. A tornyok díszesebbé válását más részletek (például az oldalhomlokzaton körbefutó támívek és oromzatok) elmaradása kiegyensúlyozza, a díszítés egyre inkább a főhomlokzatra koncentrálódik. Az engedélyezési tervek benyújtásáig eltelt több mint egy év alatt a terv további lényeges pontokon változott. Az építész a mellékhajók fél szélességével a tornyokat távolabbra helyezte egymástól. Ez a megoldás gyakorlati jelentősséggel bírt, így a főhomlokzaton hármas kapuzat megnyitása okán, lehetőség adódott az orgonakarzat területének megnövelésére. Megváltozott a főszentély formája és boltozata, valamint a sekrestyék: téglalap alaprajzúvá és emeletessé módosultak (a felső szinten oratóriummal). E tervben alakult ki a szentély jellegzetes megjelenése: a főszentélyt körülölelő épületrészek lépcsőzetes emelkedése a sekrestyefolyosótól a huszártoronyig.
Az építkezés 1893. szeptember 1-jén kezdődött el, amelyről a kor népszerű hetilapja, a Vasárnapi Ujság rövid híradásban tudósított. A cikk az épület helyét a Szegényház tér Wesselényi utca felé eső részére jelöli meg. A leírtak alapján Steindl Imre műegyetemi tanár pályanyertes terve szerint neogót stílusban épülő templomnak két 70 m-es tornya lesz. A költségekre 400 000 forint lett előirányozva és külön 100 000 forint az alapozásra. Az új templom átadását a millenniumra tervezték. Az épülő templomfalak már 10 m magasságban álltak, amikor az uralkodó, Ferenc József jelenlétében 1895. október 20-án sor került az alapkő-letételi ünnepségre. Erről így ír az említett lap: „Szép ünnepélyt ült meg vasárnap, e hó 20-án a magyar főváros katholikus közönsége. Az Erzsébetvárosban most épülő díszes egyháznak az alapkőletétele volt az alapkövet maga a király tette le a magyar minisztereitől körülvéve. Az egyházi szertartást Vaszary Kolos bíboros herczegprímás végezte fényes papi segédlettel. Ezután asztalt állítottak a király elé s ő egy sastollal aláírta az alapkő-letételi okmányt, a miben a miniszterelnök s a többi megjelent méltóságok követték. Erre a polgármester az így aláírt okmányt, több újságnak aznapi számát s ezenkívül érczpénzeket helyezett el a külön e czélra készítetett kettős üveg és rézbádog – szelenczében. Ezt a szelenczét a bizottság elnöke elhelyezte az alapkőben. A főpolgármester fölkérte ezután ő felségét, hogy az alapkövön a szokásos háromszoros kalapácsütést megtegye. Hauszmann Sándor építőmester átnyújtotta a királynak a kalapácsot, a melylyel a király után a herczegprímás, a miniszterek s a többi méltóságok tették meg a kalapácsütéseket. Az ünnepély végén a király megtekinté a templom tervezetét, tervrajzait. […] A templom arányai oly nagyok, hogy teljesen megfelelnek a népes plébánia igényeinek. A karzatokat és oratóriumokat beleszámítva ugyanis 2560 ember fog elférni benne.
Nagyban fogja emelni az épület különben is kellemes hatását az a körülmény, hogy egész külső felületén színes téglával lesz burkolva, a párkányok, a támpillérek végei, a belső pillérek, ívezetek és bordák kőből készülnek. A főbejáró felett elhelyezendő hét szobor színes majolikából és pyrogránitból való lesz.
Fővárosunk tehát, a mely egy ideig meglehetősen szegény volt a művészi alkotású templomokban, ismét meggazdagodik egy korai franczia góth stílű, szép kivitelű és művészies alkotású egyházzal.”
A templomnak a millennium évében történő felszentelésére az építkezés elhúzódása miatt, nem kerülhetett sor, sőt a később kitűzött időpontokat is többször kellett módosítani. Egy forrás szerint: „Az Erzsébetváros új plébániatemplomának építési munkáit nemsokára befejezik. Szabadon áll már két karcsú tornya s a napokban helyezik el a főhomlokzaton Köllö Miklós és Kiss György szobrait. A jövő évben elvégzik a belső berendezést és Erzsébet királyasszony nevenapján már fölszenteli az új templomot az ország bíboros prímása.”
Az Országos Hirlap 1897. decemberi beszámolójában 1898. november 19-e, többek között Erzsébet királyné ellen elkövetett merénylet miatt sem bizonyult a felszentelés végleges időpontjának.

A 62 m hosszú, 21,6 m széles templom művészi értékét emeli a Zsolnay-gyár által kivitelezett alkotások. A királygaléria szobrait Köllő Miklós szobrászművész mintázta. Középen elhelyezve, a nagyobb méret által is kiemelve látható Szűz Mária karjában a Gyermek Jézussal, akinek balján Szent István és jobbján Szent László királyunk látható. A két magyar királyt egy-egy fél térdre ereszkedő angyal fogja közre, akik kezükben a szentek attribútumait tarják. A galéria legszélét a Magyar Korona országainak egyesített középcímere és a székesfőváros címere díszíti. A királygaléria fölött a Kegyelem Trónusának nevezett középkori eredetű Szentháromság-dombormű került elhelyezésre. A főhomlokzat középrészének zárásaként Kiss György szobrászművész Szent Erzsébetről készített egész alakos, emberléptéknél nagyobb szobra található. A kereszthajóba vezető bejáratok kivételével a timpanonok szobordíszei és a rózsaablak is pirogránitból készültek. A kapuk feletti domborművek Jézus és Szent Erzsébet életéből vett, egymásra rímelő jeleneteket mutatnak be. A rózsaablak körül a négy evangélista szimbólumának tondóba foglalt ábrázolása található.
Vadas Ferenc művészettörténész a templomról készített tudományos dokumentációjában fontos adatokat közölt a templom építésével egyidős harangokról: „Az effektív építési munkákat tekintve csendes 1898-as év jelentős eseménye volt a harangok beszerzése. Amint a hiányosan fennmaradt iratokból kiderül, a Budapesti szivattyú és gépgyár r. t. tett – részleteiben nem ismert – ajánlatot. Tóthfalussy Béla plébános kérelme, mely a megvételt indítványozta, a Szent Erzsébetről, Szent Lászlóról, Szent Margitról és Szent Adalbertről elnevezett 4 harang alkalmassága mellett arra is felhívta a figyelmet, »[…] hogy e harangok az 1896-ik évi kiállításunkban ki voltak állítva és a kiállítás megnyitása, a millenaris ünnepélyek sorozatának megkezdése ezen harangok kongása mellett történt, azok tehát történeti érdekességgel is fognak bírni«. A tanács úgy döntött, hogy 13.000 forintért megveszi a harangokat, egyúttal örömmel vette tudomásul a bejelentést, hogy Walser Ferenc és családja az 5., Szent Annáról elnevezett nagyharangot ajándékba adta a templomnak.”
Az erzsébetvárosi templom tornyaiban elhelyezett harangokról az Országos Hirlap által 1898. június 12-én közölt híradásában értékes információkat találunk: „A legnagyobb 2823 kilogramm és a következő felirat van rajta: ISTEN DICSŐSÉGÉRE, MAGYAR SZENT ERZSÉBET TISZTELETÉRE HÍVOM ÖSSZE IMÁRA A HÍVEKET. ÁLDÁS A KIRÁLYRA, BÉKE A MAGYAR HAZÁNAK MAGYARORSZÁG EZERÉVES FENNÁLLÁSA ÜNNEPÉRE. A második harang, 1544 kilogramm súlyú, Szent László magyar király tiszteletére készült.
A harmadik 1239 kilogrammos, Szent Anna tiszteletére készítették s adományozta Walter templomatya és családja. A negyedik 724 kilogrammos, Szent Margit tiszteletét hirdeti. Az ötödik 351 kilogrammos, a következő felírást viseli: MAGYAR HAZÁNK APOSTOLA SZENT ADALBERT PÜSPÖK SZAVA HÍV ISTENT IMÁDNI, SIRATNI AZ ELHALTAKAT, TÁVOZTATNI VILLÁMOKAT. Az új harangok holnap kondulnak meg először, amikor is az úrnapi körmenetet tartják.” A harangok mellett a templom jobb oldali tornyába óraművet is elhelyeztek, amelyet Sowinski József óraműves készített 1900-ban.
Erzsébetváros névadójának, Erzsébet királynénak a kultuszát ápolták. A királynét ért merénylet után Tóthfalussy Béla plébános rendeletére délben és este egy-egy órahosszáig szólt a plébániatemplom Szent Erzsébetről elnevezett nagyharangja. A királyné temetésének napján 1898. szeptember 17-én Tóthfalussy Béla plébános gyászmisét mutatott be. A templom fekete drapériákkal volt díszítve. A nagy gyászoló közönség sorában ott volt a kerületi elöljáróság tisztikara is. A plébános tervei szerint, egy művészi kivitelű gyászoltárt állítottak volna fel az erzsébetvárosi új plébániatemplomban. A plébános a templom előtti nagy téren Erzsébet királynét ábrázoló szobor felállítását is felvetette.
A templom külsejének építését 1897 végére fejezték be, amelyet követően elkezdődhetett a szakrális épület belső terének a kialakítása.
Az épület iparművészeti alkotásait, a hazai műipar legjelesebb képviselői Róth Miksa, Jungfer Gyula (keresztelőkút), Lingel Károly (főpolgármesteri stallum), Hörtzl Mór (a szószék hangvetője) készítették el.
Az oltárokat és a szószéket Hauszmann Sándor kivitelező műhelye készítette. A templom főoltára Steindl Imre életművében egyedi. A szentségházat oldalról fülkesor tagolja, az épületszerű építményből kereszthajóként kiemelkedve ereklyetartóra emlékeztet, amelynek legfelső szintjén a keresztre feszített Krisztus látható, lábainál Mária és János alakja helyezkedik el. A fülkesorban Szent Márton, Boldog Szalome, Szent Lajos, Szent Hedvig, az oltár középső részén az alamizsnát osztó Szent Erzsébet, majd Szent Kázmér, Szent Kinga, Szent Imre és Szent Ágnes következik.
A templom négy oldalkápolnája közül a kereszthajó északi oldalán áll az Aggházy Gyula által készített Gábriel arkangyal-oltár, a kereszthajó déli oldalán lévő Páduai Szent Antal-oltárt Zubriczky Loránd alkotta. A szentély előtti északi kápolna esketési oltárát Köllő Miklós, a déli oldalon lévő kápolna Requiem-oltárát Mayer Ede készítette.
A keresztelőmedence a jobb oldali mellékoltárnál található, Jungfer Gyula műhelyéből került ki. A kőből faragott medencét az evangélisták bronzból öntött szimbólumai díszítik, kupola formájú fedelét, áttört csipkeszerű, gótizáló díszítés alkotja.
Az orgonakarzaton az Országh Sándor és Fia műhelyéből származó orgona található. A karzat alatti előcsarnokban márvány emléktáblát helyeztek el, amelyre az ERZSÉBETVÁROSI TEMPLOM KIVÁLÓ JÓTEVŐI-nek a nevét vésték fel: AXMANN KÁROLY, OROSDY FÜLÖPNÉ, HAVEL LIPÓT ÉS NEJE, MENDL ISTVÁN ÉS NEJE, WALLA JÓZSEF ÉS NEJE, PAULHEIM JÓZSEF ÉS NEJE, NONN JÁNOS ÉS NEJE, HUDETZ JÁNOS ÉS NEJE, GÁCH KÁROLY ÉS NEJE, GLÜCK FRIGYES, REGELE RÓZA, FÖRSTER JÁNOSNÉ, DR. MORZSÁNYI KÁROLY ÉS NEJE, ÖZV. PERNHART JAKABNÉ, WALSER FERENCZ TEMPLOM ATYA,
FEKETE JÓZSEF ÉS NEJE, TÓTHFALUSSY BÉLA PLÉBÁNOS.
A több évet átfogó munkálatokat követően, a templom felszentelésére 1901-ben került sor, amelyről a Vasárnapi Ujság is közölt tudósítást: „A főváros VII-ik kerületének, az Erzsébetvárosnak kéttornyú szép góth templomát május 16-ikán szentelték föl. A templom alapkövét a király 1895 október 20-ikán tette le, s megjelent most a felszentelésen is. Már a tél óta templomban rendesen tartanak isteni tiszteletet. Az ünnepélyes felszentelésre Vaszary prímás nem jelenhetett meg, mert beteges. A szertartást Kohl Medárd püspök végezte, a nagymisét pedig Schlauch nagyváradi bíbornok püspök tartotta. A templomot és környékét zászlókkal ékesítették föl, hasonlóképen a Dob-utczát, melyen a király végig hajtatott. A miniszterek, a városi hatóságok, a főpapság, katonai méltóságok a templom előtt várták ő Felségét, ki 11 órakor érkezett, s Márkus József főpolgármester üdvözölte. A király az egész misét a számára fölállított külön zsámolyon térdelve hallgatta. Mise alatt művészi ének-előadások hangzottak, s elénekelték a magyar királyhymnuszt s, melynek szövegét Jókai írta – a ki szintén jelen volt, – zenéjét pedig Erkel Ferencz. Ezt játszották és énekelték, mikor a király a templomba lépett s mikor onnan távozott, ő Felsége az istenitisztelet után a templom előcsarnokából még egyszer megnézte a templomot, megdicsérte és többekhez kérdéseket intézett.”
Az erzsébetvárosi híveket 1904-ben veszteség érte Tóthfalussy Béla plébános halálával, aki „a fővárosi lelkészi kar egyik legismertebbje és népszerű, kedvelt tagja volt, ki a városi közéletben is tevékeny részt vett”. A plébánia vezetését az addigi káplán, Novák István folytatta.
A több mint harminc évig használt kis templom, ajándékozás következtében 1905-től, az Istenszülő Szűz Máriáról elnevezett görög katolikus templomként maradt fenn.
A plébánia híveinek lélekszáma az első világháborúig erőteljesen növekedett a születések, illetve a nagyszámú betelepülő magyar, szlovák, lengyel munkások révén.
Novák István plébános, a főegyházmegyei hivataltól 1915-ben kiküldött a harangállományt felmérő kérdőívre válaszolva megjegyzi, hogy bármely harang hadicélra való elszállítása a hanghatás tekintetében zavart okozna, a templom „öt harangja összhangot ad, amit egy hiánya is zavarna”. A jelzés ellenére a rekvirálás megtörtént, az említett harangok közül egy sem maradt fenn. Ezek pótlására csak 1925-ben adódott lehetőség. Napjainkra ezekből kettő, a Szent László és a Szent Margit-harang maradt fenn. A Szent László-harang felirata: SZENT LÁSZLÓ TISZTELETÉRE / ÖNTETTÉK KÉT TESTVÉR HARANGGAL EGYÜTT / AZ ERZSÉBETVÁROSI HÍVEK 1925. ÉVI SZENT ÉVBEN / NOVÁK ISTVÁN APÁTPLÉBÁNOS / BLATTENBERG LAJOS EGYHÁZKÖZSÉGI VILÁGI ELNÖK / PERBL ? FLÓRIS TEMPLOMGONDNOK, ALPÁR GÉZA EGYHÁZKÖZSÉGI TITKÁR IDEJÉBEN / A TEMPLOM FENNÁLLÁSÁ-
NAK NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁN.
A harang másik oldalán kis táblába foglalt felirat: ECCLESIA HARANGMŰVEK / ÖNTÖTT ENGEM / 5525 / F. V. RINCKER ÁLTAL / BUDAPESTEN. A harang alsó átmérője 123,8 cm, magassága 114 cm. A Szent Margit-harang felirata: Ó DICSŐ KIRÁLYLEÁNY/NEMZETÜNK BÜSZKESÉGE / KÖNYÖRÖGJ ÉRETÜNK. A harang alsó átmérője 93 cm.
A híveknek a plébánia életében való aktivitása, az egyházi ügyek iránti érdeklődése és szerepvállalása folytán 1918. december 17-én megalakult az egyházközség.
A hitélet erősítése érdekében az egyházközség több publikációt is megjelentetett. Ezek a könyvek következtetni engednek a hívek életkorhoz kötött közösségeinek működésére. A közösségi érzés érősítése érdekében az egyházközség megvásárolta, a kultúrházként használt Rottenbiller utca 14. sz. alatti házat.
A templom és plébánia védőszentjének emlékezetére a templom előtti Szent Erzsébet-szobor felállítását az egyházközség képviselő-testülete kezdeményezte 1931-ben. Ennek felállítását Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója tette aktuálissá. A képviselő-testület a műalkotás elkészítése érdekében egy szoborbizottságot hozott létre. Az egész alakos álló szobor alkotója Damkó József szobrászművész volt. A műalkotás posztamensének egyik oldalán, Szent Erzsébet átveszi a ferences rend övét, a másik oldalán Erzsébet megitat egy szegényt. A posztamensen elhelyezett felirat, a szobornak a tér felőli oldalán: ÁRPÁDHÁZI / SZENT ERZSÉBET / SZEGÉNYEK ANYJA / VÉDD A LEGNAGYOBB SZEGÉNYT / MAGYAR HAZÁNKAT. A SZOBORNAK A TEMPLOM FELŐLI OLDALÁN: ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET / HALÁLÁNAK HÉTSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA / ÁLLITOTTA / BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KÖZÖNSÉGE / ÉS / A SZENT ERZSÉBET EGYHÁZKÖZSÉG / MCMXXXI.
A második világháború során a templom előtti térre bomba esett, aminek következtében a templom ablakainak nagy része összetört. A 1945. január 1-jével kezdődő ostrom idején több belövést kapott. Megrongálódott a templomtető, a Szent Erzsébet-szobor talpazata, a tornyok, az orgona sípjai megsérültek. Egy gyújtóbomba következtében a boltív kb. 1 m2 területen átlyukadt. A helyreállítások a világháborús károk ideiglenes rendbetételét eredményezték, de a templomépület állagromlása teljes felújítást igényelt volna. Ennek elmaradása miatt az épület az 1980-as évekre nagyon rossz műszaki állapotba került.
A plébánia szociális segítség nyújtására 1992-ben megalakult Szent Erzsébet Plébániáért Alapítvány vállalta fel a templom rekonstrukciójának szervezését. Elsőnek a teljes tetőzet újult meg, majd a teljes főhomlokzat – a két toronytest s a középső míves rész. A hosszhajóban már az összes üvegablak „eredeti” szépségében látható, s befejeződtek a munkálatok a külső homlokzat többi részének felújításán is. Elkezdődtek a belső rész munkálatai, kezdve a sekrestye és a szentély felújításával. A restaurátor művészek: Fűri Judit és Gonzales Gábor. Ahol nem volt támpont, ott Róth Miksa stílusához és színvilágához alkalmazkodó teljesen új ablakok készültek. Mivel a főszentély (megmaradt) ablakain a magyar nemzeti szentek sorakoznak, a mellékszentélyek új ablakain részben ezt a tematikát folytatták. Szent László mellett leánya, a görögkeleti egyházban nagy tiszteletnek örvendő bizánci császárné, Szent Piroska is helyet kapott. A régmúlt személyiségei mellett a XX. század nagy egyházi alakjai (báró Apor Vilmos, Kalkuttai Teréz anya) is megjelennek az ablakokon. Több elkerülhetetlen restauráló munka mellett megépült a templomban az urnatemető is. Sikeres pályázatoknak és lelkes emberek állandó, fáradhatatlan munkájának, a sok adományozónak, a megindult rendszeres állami támogatásnak köszönhetően a Kárpát-medence egyedülálló szakrális emléke évről évre szépül és a plébánia aktív hitélete is erősödik.
A templom maradandóságának megőrzése érdekében 1995-ben az épület műemléki védelem alá került.


Millisits Máté