A szolgálat öröme

Riesz Domonkos, a kelenföldi Szent Gellért-templom káplánja:

– Papságod második évét töltöd. Jó papnak lenni?

R.D.: Mindennap hálás vagyok, hogy annyi jó ember vesz körül, hogy családok életének része vagyok. A Szent Gellért-plébánia valóban egy nagy család, Isten családja, melyben nekem is megvan a helyem és a feladatom. Nem tudom, van-e más a világon, ami annyi sok különböző gondolkodású, korú, életállapotú embert összetart, mint a hitünk.

Nagy ajándék ebbe a családba tartozni, és benne atyaként jelen lenni. Ez a papság közösségi öröme.

Egyéni életemben pedig az, hogy Isten közelében lehetek, amikor ő cselekszik, életeket formál akár egy szentmise, lelkigyakorlat, szentgyónás, hittan alkalmával. Rengeteg ilyen pillanat van. Az ad a legnagyobb erőt, hogy Isten közelében vagyok, aki nagy hatalommal és szeretettel van jelen az emberek életében.

– Káplánként milyen területeken teljesítesz szolgálatot?

R.D.: Bekapcsolódom a plébániai pasztoráció minden elemébe, de főként a fiatalokkal dolgozom, több gimnazista csapatom van, foglalkozom egyetemistákkal is, hittant tanítok a Weiner Leó Katolikus Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Jó megélni, hogy a fiatalok keresik Istent, s az életükben valóban jelen van. Miközben próbálok alkalmat teremteni számukra az Istennel való találkozásra, tapasztalom, hogy Isten működik, csodákat tesz, változást hoz.

Sok lelki programot szervezünk, noha nem könnyű felkelteni ezek iránt az óriási kínálatban az érdeklődést. A fiatalságnak kell a hordozóanyag, vagyis az élménydús program, ami által az üzenet átmegy, de az a fontos, hogy ez másodlagos legyen az üzenethez képest.

A szervezésben mindig bőven vannak nehézségek, ha ezekkel megküzdünk, és eljutunk Isten közelébe, ott Ő át tudja venni az irányítást.

Sokszor rádöbbenek, a fiataloknak elsősorban nem nagy történésekre, látványos dolgokra van szükségük, hanem a csendes jelenlétre és az elérhetőségre, hogy egy pap jókor, jó helyen legyen jelen. Legyenek válaszai, és a Jóistennel össze tudjon kapcsolni. Isten előbb-utóbb megszólítja mindegyikünket, mindenkinek ad valamit. Meg kell küzdeni, hogy a közelébe kerüljünk, de ez hoz igazi változást.

– Mit szeretnél átadni a fiataloknak, s milyen befogadást tapasztalsz?

R.D.: Részben korosztályfüggő, de azt mindenképpen szeretném közvetíteni, hogy Isten őket végtelen gondossággal, szeretettel teremtette. Egy különleges feladatra szánta őket, hogy felismerjék, tudnak tenni, tudják gazdagítani a környezetüket, és sokat számít, amit tesznek akkor is, ha ez nem szembetűnő. Isten akar tőlük valamit, ez egy szeretetteljes meghívás feléjük arra, hogy felfedezzék, életük egyedi ajándék. S ahhoz, hogy ezt át tudják adni, el kell fogadni önmagukat. A befogadás tekintetében sok múlik azon, valaki azért jött, mert ott akar lenni, vagy küldték, vagy kötelező. A tapasztalat, hogy a plébánián jó dolgok történnek, az meg tudja nyitni a fiatalokat.

– Sugárzik belőled a lelkesedés. Honnan táplálkozik?

R.D.: Valóban rengeteg energia ennyi munka, kellenek a források. Vannak természetesen kudarcaim is. Felismertem, hosszú távon kell gondolkodni és türelmesnek lenni. Nagy erőforrás, hogy a szemináriumi évfolyamommal minden hónapban találkozunk. Át tudjuk beszélni, ki hogy van. Van egy másik csapat, akikkel arról beszélgetünk, lelkivezetésünkben, mindennapjainkban hogyan tapasztaljuk Isten jelenlétét, hogyan tudunk Istenre irányulni. Mellette vannak szabadidős tevékenységek, barátok, kirándulások, sport. Ajándék az is, hogy plébánosommal, Kelemen Imre atyával van igényünk arra, hogy együtt imádkozzunk, beszélgessünk. Közösségben tudunk dolgozni.

A teljes interjú – mely a testvérpár másik tagjával, Riesz Benedekkel folytatódik – a megjelenés eredeti helyén, a Bízd Rá Magad Szolgálat oldalán olvasható: https://bizdramagad.hu/cikk/a-szolgalat-orome/

A Bízd Rá Magad további cikkei, hírei itt érhetők el: https://bizdramagad.hu/cikkek_hirek