A hit tanúi - Konferencia Rómában

A rendezvényt Magyarország szentszéki nagykövetsége szervezte, partnerségben a Római Magyar Akadémiával és a Pápai Magyar Intézettel a 2025. évi jubileumi szentév keretében. A konferencia a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg.

A konferencia résztvevői – magyar és olasz egyházi elöljárók, történészek, zarándokok és egyetemi hallgatók – közösen emlékeztek és adtak hálát azokért, akik a legnehezebb időkben is hűek maradtak hitükhöz és hazájukhoz.

Az előadások a hit erejéről, a keresztény tanúságtétel bátorságáról, valamint az üldözések idején is megőrzött reményről szóltak. Ferenc pápa szentévet meghirdető gondolata is visszatért a rendezvény mottójában: „A jubileum emlékeztesse a világot arra, hogy a béke munkásait Isten fiainak hívják.”
Az esemény nemcsak történelmi visszatekintés volt, hanem a mai kor embere számára is üzenetet hordozott: a hit, a bátorság és a szeretet mindig a legsötétebb időkben ragyog a legfényesebben.

A konferencián köszöntőt mondott Erdő Péter bíboros, prímás, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk.

Különleges alkalommal jöttünk össze az idén. Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty bíboros úr kinevezésének 80., halálának 50. évfordulójára emlékezünk. Élete és főpásztori tevékenysége sok olyan húrt pendített meg, ami máig rezeg és zeng a hívő emberek lelkében. Ezek közül az egyik, hogy komolyan vette a korában tapasztalt hősies életszentség és vértanúság példáit. Ő volt az, aki még 1945-ben megtette az első lépéseket Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának ügyében. Ez a folyamat az idén szeptember 6-án jutott el az ünnepélyes boldoggá avatásig. De csodálhatjuk-e, hogy a szenteknek különleges érzékük van a másokban megnyilvánuló életszentség iránt?

Ennek példája Boldog Bódi Mária Magdolna tanúságtétele is. Mint a szentek közül sokan, ő is megérezte, hogy milyen sors vár rá. Egy lelkigyakorlat után barátnőjével beszélgettek arról, hogy szentek lesznek. Később pedig egy lelki beszámolójában azt mondta: „A halálra vezető körülményeket siettetni vagy előidézni nem szabad!” „A keresztény embernek a halál elől menekülnie kell mindaddig, amíg választás elé nem kerül: a bűn és a halál között. De ha választásra kerül a sor, gondolkodás nélkül a halált választja. Ez a vértanúság.”
Egy imádkozó közösségben azt is hozzátette: „Meglátjátok, én fogok elsőnek meghalni közülünk.”

1944 végére a harcok zaja egyre közelebbről hallatszott, gyakoribbá váltak a légiriadók – a front Litér felé közeledett. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk.

Egyikük a bunkerbe küldte Magdit, aki tudta, mi vár rá, sokat hallott a katonák által elkövetett erőszakról. Tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát, és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre. Pár pillanattal később a Magdira támadó katona megjelent az udvaron, és azonnal lőtt – a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Bódi Magdi nem csak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Mindhalálig megtartotta fogadalmát.

Áldozata közvetlen hatással is volt környezetére. A többieket elkerülte a halálos veszedelem. Családtagjai életébe pedig beköltözött a hit és a szeretet. Szülei rendezték házasságukat. Az őt ismerők között pedig elterjedt vértanúságának és életszentségének híre. Ezért már az 1945-ös év során elkezdték gyűjteni az adatokat, a tanúságokat. Halála után szinte rögtön csodálatos imameghallgatások kezdődtek.

Mindszenty bíboros úr esetében szintén történtek különleges imameghallgatások. Eddig ezeket hivatalosan még nem ismerték el csodának. De ha sokan imádkoznak, ha sokan kérik a közbenjárását, ha sokan figyelnek arra, hogy utána hogyan alakul a helyzetük, akkor bízhatunk benne, hogy Mindszenty bíboros úr esetében is megvalósulnak azok a feltételek, amelyeket az Egyház ma az ünnepélyes boldoggá avatáshoz megkíván. Ne feledjük azonban, hogy ő maga sohasem a saját sorsával és dicsőségével törődött, hanem a rábízottak, a nemzet sorsa volt a legfőbb gondja.

Ezért is kezdeményezte az egymillió imádkozó magyar mozgalmát. Emlékezzünk rá, hogy 2006-ban a Szent István-bazilika előtt bemutattuk az egymillió aláírást, azokét, akik nemzetünkért az imádságot vállalták. Ma ennek különleges aktualitása van. Népünk békéjéért, megmaradásáért és a szívek kiengesztelődéséért imádkozni és dolgozni ma is égetően szükséges.

Fotó: Merényi Zita